Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-10 / 2. szám
* A spanyol forradalom eddig minden várakozáson felül sikerült. A régi láncok széttörtek; a vallás és cultus szabadságot kihirdették, az általános népoktatás behozását legalább elhatározták. A Jezsuiták elhagyták a spanyol területet és a századok óta sanyargatott nép szabadon lélekzel, s eddigelé oly példásan viselte magát, hogy minden civilizált nép részvétét, sőt bámulatát kiérdemelte. Kétségkívül jelenkeznek most is az oppositio elemei. Még nincs eldöntve a kérdés, vájjon egyeduralmi vagy köztársasági igazgatást alapítsanak. A papság még nem szabadulhat bosszankodásától; november 2-án egy küldöttsége jelent meg a cultns miniszternél, s óvást nyújtott be a theologiai tanulmányok állitólagos elnyomása ellen az egyetemeken ; az asszonyok kérelmeznek az apácák érdekében, kik az országot elárasztották. Majd megválik fog-e sikerülni a kormánynak a papi ellenzéket korlátok közt tartani s a lehető karlista mozgalmakat csirájokban elfojtani. Az „Ind. Belge" madridi levelezője írja: Többé semmi kétség benne, hogy Don Carlos és Isabella ex királynő hivei nyilt összeesküvésre léptek a dolgok uj rendje ellen. Sevillában egy papnál nagy mennyiségű minden nemű fegyvert fedeztek fel ; Madridban egy papnál, ki a vicariatus mellet van alkalmazva 6 millió realet találtak, melynek eredetét nem tudta kimutatni; a francia határokon át 127 láda chassepotpuska érkezett Jaca környékére, s Navárrában minden pap részt vesz a carlista clubbokban, s a polgárháború előkészítésére mindent megtesznek. Ha talán túlhajtották is ezen tudositások, annyi mindenesetre áll, hogy a papság a dolgok ujrendjével nincs megelégedve, s működik megbuktatásán. Legveszedelmesebbek a jezsuiták. Okét Claret atya és Patrocinio apáca által titkos köteléket fűzték az „ártatlan" Izabellához. A jezsuita párt fejei: a király, Patrocmió, Claret atya, Ciroló atya, Pezuela tábornok, s néhány más renegát, mint Nocédal, ki korábban határozott demokrata volt, mig közelebb célszerűnek látta a jezsuitismuslioz szegődni. A neo-katholikusok pártja úgynevezett testvériiletekbe van szervezve, melyek között a „Jézus szive," a „szent Vincenc de Paula" a legkitűnőbb szerepet játszák. Progammjok: Feltétlen visszatérés az egyházban és államban, és alkalmilag a magán pénztár gazdagítása. Az oct. 12-ik rendelet, mely Spanyolországban a jezsuita rendet eltörli, igy hangzik : „A kegyelmezés és igazságügy minisztériuma. Elrendelem a „Jézus társasága" nevii szabályozott rend eltörlését a félszigeten és a szomszéd szigeteken. Minden seminariumaik és collegiumaik három nap alatt bezárassanak. E végből az illető hatóságok ki fogják adni a részletes parancsokat azon tartományok főnökeinek, melyekben azon intézetek léteznek. A nevezett intézetek alatt értetik minden vagyon és érték akár felkelhető, akár fekvő épületek és jövedelmek melyek a nemzeti vagyon egy részét fogják alkotni az 1835 jul. 4-ik királyi rendelet szerint. Az eltörlött rend tagjainak nem szabad többé társulatba egyesülni, rendi ruhájokat viselni, sem a rend főnökeitől, akár Spanyol országban, akár azon kívül laknak, semmiképpen függeni. Azon tagok, kik az ordinatiot in sacris nem vették fel a közönséges polgári törvénykezés alá vettetnek. Meghagyom a Ft. érsekeknek és püspököknek, valamint mindazoknak, kik a polgári vagy egyházi joghatóságot kezelik, hogy ezen intézkedést, ameunyiben ő rájok tartozik, pontosan keresztül vigyék az 1767 apr. 2-iki pragmatica sanctio és ő szentsége 1773 jul. 21-ik bullája értelmében. Ennek magyarázatául megjegyzendő, hogy az állami törvények által megerősítve a mult század vége óta a jezsuita rend egyik európai országban sincs. A portugalli király az 1759 sept. 3-iki törvényben kiűzte Loyola hiveit minden európai, amerikai, afrikai és ázsiai birtokaiból, s ezen rendelet áthágóira nehéz börtönbüntetést szabott. A párizsi parlament 1762 aug. 6-iki ülése majdnem egyhangú szavazata után a király 1764 novemberében visszavon hatlanul elrendelte, hogy a jezsuiták örökre száműzessenek a francia tartományokból. Ugyan ezen intézkedést tette a két Sicilia királya egész birodalmára nézve az 1767 nov. 3-iki pragmaticában. 1768 febr. 5-én elfogadta a parmai hercegség a nápolyi hasonló intézkedést. Ugyan ezen év apr. 22-én a maltai szt. János lovagrend nagy mestere hasonló rendeletet adott ki, melyben a jezsuita rend elvetemült elveit a legkíméletlenebb kifejezésekkel ostorozza, s elneveztetését a világ megváltója nevéről infamis, istenkáromló visszaélésnek mondja. Még mielőtt XIV. Kelemen pápa 1773 jul. 21-iki brevejében a jezsuitáknak megadta az erkölcsi halálos döfést, megjelent Spanyolországban III. Károly pragmatica sanctiója (1767), mely a társaságot „visszavonhatatlan törvény erejével" az anyaországból és Európán kivül eső minden birtokából örökre kizárja. Ezen törvény, mint teljesen érvényes, felvétetett a legújabb gyűjteményekbe is, és soha sehol nem jelent meg oly rendelet, mely visszavonta, vagy felfüggesztette volna. Tényleg mellőzte ugyan VII. Ferdinánd, de jogilag ma is fenáll. Tehát a provisorius kormány egészen alkotmányosan járt el, midőn egy százéves rendeletet érvényre emelt. A kormány igyekszik mindenütt a clerus befolyását a lehetőségig korlátozni, qjnit nemcsak saját érdeke, hanem a culturájában eddig akadályozott ország közjava és mívelődés-történelmi jövője is kíván. Az igazságügyminiszter egy rendelete eltörli mind az 1837 jul. 29 óta alapított klastromokat, eongregatiokat, és minden nemű papi társulatokat, s minden ingó és ingatlan javaikat államvagyonnak nyilvánitja. Az emiitett klastromok szerzetesei és apácai semmi nyugdíjt nem fognak kapni. Az 1837 előtt alapított klastromok számát felére apasztják, s nem engedik meg novitiusok felvételét. Amely apácák a világi rendbe akarnak lépni, utasítva vannak, hogy a polgári kormányzóhoz forduljanak. Az apácákat tanitó nőkül alkalmazni leliet. Ámbár 1837-ben felére apasztották a szerzetesek számát, mégis az utolsó felvétel szerint, mely 1860-ben történt, volt még 866 női zárda 12,990 apácával, kik évenkint 8.990,000 realet emésztettek meg. A káplánok, sekrestyések, organisták és énekesek száma