Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-10 / 2. szám

szerént elvégezte, vagy pedig felvételi vizsgát kell letennie a felsőbb népiskola alapjául szükséges ismeretekből. 63. §. A tanítási nyelvre és a vallás tanítására, úgyszintén az egy tanitó vezérlete alatti gyermekek létszámára nézve, valamint a szünidőket illetőleg, a fennebbi (34, 54, 57, 58) §§-ok érvényesek itt is. A fiu- és leány-gyermekek ezen iskolákban minden esetben elkülönítve taníttassanak. 64. §. Tantárgyak, a) Fiuk számára: a) hit- és erkölcstan ; b) szépírás és rajz; c) anyanyelv; d) a mely iskolában a tanítási nyelv nem a magyar, ott a magyarnyelv ; e) számtan és mértan, alkalmazási gyakorlatokkal; f) természettan és természetrajz, különös tekintettel a földmivelésre és iparra: g) földrajz és történet (általános és hazai) ; h) mezei gazdaságtan alapvonalai; i) hazai alkotmánytan ; k) egyszerű könyvvitel; 1) testgyakorlat, tekintettel a katonai gyakorlatra ; m) ének. b) Leányok számára : a) hit- és erkölcstan; b) szépírás és rajz; c) számtan ; d) anyanyelv: e) a mely iskolában a tanítási nyelv nem a magyar, ott a magyar nyelv; f) földrajz és történet; g) természettan és természetrajz, (különös tekintettel a kertészetre és női foglalkozásra); h) ének; i) női kézimunkák. 65. §. Egy felsőbb népiskolában legkevesebb két rendes és egy segédtanitó működik. 66. §. Tanórája egy-egy osztálynak hetenként legalább 18 ; és legfolebb 24 óra lehet a hittani órákkal együtt. Egy tanító hetenkint 30 óránál többet nem köteles tanítani. (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS. A heidelbergi káté s a magyar- és erdélyországi protestáns autonomia a XVIII. században. A magyar tud. akadémiában felolvasta nov. 16.1868, S z i 1 á g y i Ferenc nyugalm. iskolai tanácsos és magyar akad. lev. tag. Pest, Osterlamm Károly bizománya. 1869. Csak most jelent meg e cím alatt egy 43 lapra terjedő kis füzet, moly ismerteti a Heidelbergi káté üldöztetését a 18-ik század második felében Mária Terézia és II. József császár uralkodása alatt. E kátét a külföldön is üldözték a kath. fejedelmek, főként a 80-ik kérdésben előforduló ezen kifejezést: „a mise átkozott bálvány imádás;" de siker nélkül (7. lap). Magyarországon 1748-ban, 1749 és 1757-ben rendeltetett el annak betiltása, midőn a legfelsőbb intézmények azon könyvek közé sorozták, melyek: „sanctis Dei principibus ecclesiasticis et saecularibus, toti christiano populo et catholicae religioni gravissime injurii." — (8. 1.) A tiszántúli egyh.kerület újból ki akarván adni a kátét, a Debrecen városi tanács a felsőbb rendeletek értelmében felterjesztette a könyvet előleges vizsgálat végett 1778-ban a helytartótanácshoz, de semmi választ nem nyert. 1780-ban Landerer Mihály pozsonyi kath. nyomdász kiadta, jelentékeny változtatásokat és kihagyásokat téve főként a 30-ik, 57-ik és 80-ik kérdéseken. Ezt látva a tiszántúli superintendentia 1781-ben folyamodott II. József császárhoz, hogy a Landerer-féle kiadást foglaltassa le. (9—14. 1.) A császár, a kancellária és helytartótanács megkérdezése után azt rendelte, hogy csak a már említett három kérdésben foglalt sérelmes helyek kihagyása után nyomathatják ki a reformátusok. Ezen intézmény következtében összegyűltek „a magyarországi négy reform, super. intendentia egyházi és világi gondnokai s felügyelői," megtették a kívánt változtatást oly módon, hogy a kérdések eredeti értelmét teljesen kiforgatták. De a császár még ezzel sem volt megelégedve, áttette az ügyet a cseh -osztrák udvari kancelláriához, s ennek tanácsa következtében a 80-ik kérdést egészen kath. szellemben kívánta átalakíttatni. A superintendentiák ezt is elfogadták, s e szerint jelent meg a káté 1786-ban Debrecenben, és ezen módosításokkal forog közkézen most is népünknél és iskoláinkban. (14—25. 1.) Erdélyi hitrokonaink szilárdabban ragaszkodtak a káté eredeti szövegéhez. Nálok is történtek a leírtakhoz egészen hasonló kísérletek és pedig Mária Terézia uralkodása alatt, mely idő a protestánsokra nézve súlyosabb volt, mint József uralkodása. A dologban főként b. Bajtay Antal József r. k. püspök kezei játszottak. József császár is elküldötte hozzájok rendeleteit; de ők betudták várni a jobb időket, melyek 1790 után be is következtek (29 — 37 1.). Végül röviden ismerteti szerző a káté magyar kiadásait, s közben mindenütt igen érdekes egyh. történelmi adatokat közöl a mult század második feléből, melyeket ezen rövid kivonatban meg sem emiithetünk. Részünkről örömünket fejezhetjük ki, hogy valahára ily adatokat tartalmazó értekezést is lehet felolvasni a magyar tud. akadémiában. Míg a hierarchiának most is tartó uralkodása még nagyobb volt, ilyen prot. egyháztörténelmi eseményeket szellőztetni nálunk nem volt szabad. fö— f. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. * Schleiermacher-ünnepélyek Németországon. — Magunk sem tudjuk miként halogattuk eddig ezen legújabb németországi egyházi mozgalom megemlítését. Annyi bizonyos, hogy saját egyház-politikai ügyeink teljesen elfoglalták nemcsak lapunk terét, hanem figyelmünket is, s nem mintha nem tiszteinők kellőleg a nagy embert, vagy nem látnók, hogy a Schleiermacher ünnepélyek Németországon nem kisebb jelentőségűek ott áz egyházi életben, mint voltak nálunk az oly ártatlanoknak látszó Kazinczi és Széchenyi ünnepélyek a politikai mozgalom megindításában. Ki volt, mi volt Schleiermacher ? E kérdésre talán némelyekért szükség volna tüzetes feleletet adnunk e helyen ; de mivel e felelet egészen a tudományos theologia körcbe vezet, melléklapunkban, a „Protestáns tudományos szemlében" fogjuk elmondani minél előbb. Itt említsünk meg csak annyit, hogy ö volt a jelen század