Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-25 / 17. szám

Tizenkettedik évfolyam. 17. Pest, apr. 25. 1809. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ­HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évxe 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIIiDETESEK DIJA : * 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. * Kik negyedévre fizettek elö, előfizetésük megújítására kéretnek fel A választások után. (Vége.) Hogy a kath. clerus a kormány mellett egész erővel korteskedett, az tény; de hogy hatalma a semminél is kevesebbnek tűnt fel, amennyiben korteskedése épen a baloldal malmára hajtotta a vizet, azt hiszem már most minden habozás nélkül erre is rámondhatjuk, hogy tény; s ha még ehez vesszük azon körülményt, hogy ahol csak lehetett a szabadelvű jobboldaliak helyett, sőt néhol ezek ellenére ó conserva ti veket és ultramontanokat se­gített a parlamentbe jutni, mi által a kormány zászlójára, irt belügyi szabadelvű reformoknak nem a legjobb szolgálatot tette : feltett kérdé­sünkre bátran kimondhatjuk feleletül, hogy a kormány, s azon elvek, melyeket kép­visel, a kath. papság korteskedésének igen nagy kárát vallották! — Nagy ká­rát, mert a tömegek a papi zászlóktól visszariadtak s az ellenkező szélsó'ség martalékául estek; sok helyen felekezeti súrlódásokra nyilt alkalom; és nagyon sokan, akik máskülönben a kiegyezésnek barátjai vagyunk, gyanakodva kezdtünk a kor -mány belügyi reformjaira gondolni, annyira, hogy kétszeresen kellett sajnálnunk, miért nem intézi az ellenzék támadását az alapok helyett inkább a kormányzás m i n (5 s é g e ellen! Miután már az is tény, hogy a baj meg van, az a kérdés, hogy mi a teendő? / A „M. A." mart. 25-iki számában azt mondja, hogy „előbb-utóbb az ő elveire kell kiábrándulva visszatérnie minden értelmes embernek, ki a társa­dalmi rendet a vadak állapotánál csak valamivel is többre becsüli." Az ő kedves kollegája a „Pesti Napló" april 8-iki számában dicsérő éneket zenge­dez a clerusra, mely oly jól viselte magát a vá­lasztásoknál, s befolyása oly jelentékenynek bizo­nyult, hogy a hol kisebbségben maradt is azonnal többségre jut, „mihelyt az ámitási licentiának fé­ket vet a törvény.^ „A többség tudja kinek mit és mennyit köszönhet/' „A clerus reményli, hogy önzetlen (talán n. szombati, kismartoni, sárke­reszturi?) magatartása méltánylással találkozik a nemzet részéről." ,A clerus állását s jogait gyá­ván nem adja fel." stb. Im két testvér lapnak ajó tanácsa, mely összefoglalva ennyit tesz: „A kor­mány a rend érdekében szorítsa meg a szabadsá­got, s erősitse a hierarchiát, tehát azon elemet, mely egész neveltetésénél, szervezeténél, és múltjá­nál fogva többre becsüli a hatalmat és csillogást, mint a szabadságot." A legszerencsétlenebb tanács, melyet csak a kaszt önzés sugallhatott! Kérdem a szabadság és az emberiség minden igaz barátjától, hogy még ha lehetséges volna is egy kiváltságos töredék támogatásával uralkodni egy nemzeten, — amint lehetséges pl. Oroszországban, — szabad volna-e azt tenni!? S miután láttuk, hogy a választások­nál mi hasznát vette a kormány a kath. clerus korteskedésének, vájjon lehetséges volna-e? Aztán vájjon minden állami bölcseségnek az-e a végcélja, hogy minden ár fen a mostani kormány férfiai üljenek a piros karszékekben ? Azt hiszem egyik sem a három közül. A végcél az, hogy olyan jó kormányzás legyen, mely minél több embert ki­elégítsen, a mely kielégítse mindazt, ki sem ki­váltságokra nem törekszik, sem arra, hogy önma-33

Next

/
Thumbnails
Contents