Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-25 / 17. szám

ga álljon a kormány élére. Nem hogy e célt, hanem még a kormányon maradást sem lehet többé a mai viszonyok közt a kiváltságos kasztok erősítése által elérni, hanem inkább minden kiváltság megszüntetése sa szabadság és egyenlőség hiánytalan megalapítása által. Ha a tömegek elidegenedtek a kormány politikájától, nem az a feladat, hogy még szorosabban simuljon azon elemhez, melynek barátsága legnagyobb mértékben befolyt az idegenség létrehozására ; hanem hogy azt ellökje magától. Teheti minden aggodalom nélkül, mert sem hatalmától, a mi nincs, nem retteghet, sem a haza és szabadság érdekében kárt nem okoz. — Nekünk oly jól esett a mult ülésszak alatt azon tudat, hogy országgyűlésünk többsége az európai civilizatiohoz simulást képviseli a régi vármegyei ellenzékkel s az ázsiai eonservativismussal szemben ; gondolatunkban már a 47-es vármegye és felekezeti iskolák bajnokait a felekezeti kaszttal egy zászló alatt láttuk küzdeni a modern társadalmi eszmék ellen, — s igazán fájlalnók, ha azuj ülésszak arról győzne meg, hogy a régi vármegyei ellenzék rosz ugyan, mert csak tagad és licitál; de az ok, a clericalis politika, mely ellen 48 előtt alakult, még mindig szükségessé teszi létezését Legyen tehát a kormány minden habozás nélkül a modern társadalom, a szabadság és egyenlőség képviselője, mert igy csakis az állhat az ellenzék soraiba, ki mind ezen eszméknek ellensége. Mi nem foglalkozunk politikával, kereskedéssel, gazdasággal, közlekedési ügygyei, stb. s épen azért nem is tudjuk megmondani, hogy azon tényezők körében mi a teendő, csak másoktól halljuk, hogy ezóta már kevesebb zsivány és több honvéd lehetne; de a cultus és oktatásügy terén saját ismerős körünkben érezzük magunkat. Ha itt a kormány igazán akarja az egyenlőséget, szabadságot és a nemzeti míveltség fölvirágzását, vegye rendre a kath. clerus minden középkori kiváltságát s terjeszszen oly törvényjavaslatot a képviselőház elé, mely valamennyinek megsemmisítését célozza. Távolittassa el a főpapokat a felsőházból, a felsőbb törvényszékektől és a főispáni méltóságokból, hogy a polgárok fele részét alkotó protestánsok, görög keletiek és zsidók ne legyenek kénytelenek aggódni amiatt, hogy mind a törvényhozás, mind az igazság szolgáltatás nem is annyira felekezeti, mint inkább papi kaszt-befolyás alatt áll. Hogy minden papi korteskedésnek, s a vallás és politika összekeverésének egyszerre útját szegje, hozasson törvényt, melyszerint egyik felekezet papja se lehessen sem országgyűlési, sem megyei képviselő. A hivatalos lap april 17-iki száma ugy értesül, hogy az igazságügyi miniszter oly törvényjavaslattal szándékszik föllépni, mely ép ugy a biróra alkalmazott hasonló megszorítások által akarja függetlenitni az igazságszolgáltatást a pártérdekektől, amint mi ohajtanók a papnak a politikából kizárása által függetlenné tenni a vallást minden kül befolyástól, s az országot a felekezeti civódásoktól. — Törölje el a szentszékek házassági bíráskodását, hogy a családi viszonyok rendbe jöhessenek; mondja ki a kötelező polgári házasságot, s mindazt, mi ezen uj intézménynyel természetes összefüggésben áll. Még ha a tiszta kath. házasságok érdeke nem is kivánná ezt, elég hathatós érdek volna azon körülbelül százezer családé, mely vegyes házasságban él. Mondja ki a teljes vallásszabadságot, nemcsak a bevett, hanem azon felekezetekre nézve is, melyek csak ezután fognak előállani; mert minél több a vallásfelekezet egy országban, annál inkább elenyésznek a felekezeti súrlódások, annál inkább megtalálja kiki azt, mely keble hitével leginkább megegyezik, s következőleg a nép annál vallásosabb és erkölcsösebb. Példa rá Anglia, Holland, f Eszakamerika, a föld ezen legboldogabb és legvallásosabb, mert legtöbb felekezetet számláló országai. Es midőn a polgárok lelkiismeretét eként felszabadítja, ne feledkezzék meg az ország legelső polgára, a király lelkiismereti szabadságáról, — törölje el külön törvénycikkben azon régi törvényt, mely tiltja a királynak a kath. vallás elhagyását. Mi jól tudjuk, hogy felséges uralkodónknak legtávolabbról sincs szándékában vallását megváltoztatni; de azért méltán fájhatna atyai szivének, ha a parlament, midőn mindeneknek szabadságáról gondoskodik, az övéröl megfeledkezik. — És ha már a kormány ennyire haladt a cultusügyi reformok terén, az a „Regnum Mariauum1

' cim se szerepeljen többet, mert azonkivül, hogy több mint négy millió prot. és zsidó polgárt bánt, még nem is helyes, miután országunkat mégis csak Árpád alapította,