Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-18 / 16. szám

uton töltetnek be e.megyénkben az egyházak." Talán csak —i—ó— nem tudja ? Hogy megtudhassa, vegyen meg egy példányt a főtiszt, egyházkerület által 1867-ben kiadott egyházi törvényből, lévén e kis áldozat ugy is kötelesség ; s olvassa el abból, a szabályrendeletek III. R. VII. fejezetét, ott, amit most nemtud, megláthatja; s megláthatja okát annak is, hogy ha a kormányzó testület eljárása nem egyenlő is mindig, azért még nem szabály ellenes. Csakhogy, ha a kormányzók eljárása indokai felől nincsen tisztában valaki: helyesebben teszi, ha az iránt kérdést intéz illető helyen : mint ha indokolatlanul azt állítja, hogy e.megyénkben a változásokat illetőleg „minden az elnökök szeszélyétől függ, kik ugylátszik, fennálló törvényeinkkel csak ott, s akkor gondolnak, midőn magokra előnyösnek gondolják, vagy eljárásaikat takargatni kell." Elgondolta-e —i—ó— mit ír le, mikor e sorokat papirra tette ? En nem hiszem. Ezekkel, bevezető soraim értelmében, nemcsak az elnökséget sérté meg méltatlanul, kikre célzott, hanem a consistorium sőt az e.megye minden egyes tagját, s igy önnönmagát is. — Oly testület ugyanis — még ha nem erkölcsi volna is -»- melynek elnökei olyanok volnának, minőknek elnökeinket —i — ó — festi, melynek tanácsosai zérusok volnának, minők —i — ó— szemében e.megyénk tanácsbirái, s melynek tagjai ily elnököket s tanácsosokat C8ak egy pillanatig is eltűrnének, Sodorna, sorsát érdemlené. Ha ön —i—ó— magát arra tartja érdemesnek : engedjen meg annyit, ha én s velem a kormánytestület elnökei s tagjai, magunkat illetőleg, önnel egy értelemben nem lehetünk ; sőt buzgón kérjük a kegyelem atyját küldje el angyalát, ki önt is mint egykor Lótot a veszedelemből mig idő van kiragadja. A pápai philosophiai tanszékre, Antal Gábor urnák, Kerkapoly Károly ur által lett ajánlásánál sem lett volna felesleges —i—ó—nak megemlíteni, hogy azt valaki ajánlótól rosz néven ne vegye; miszerint, azon bizodalomnál fogva, mit e.megyénk Kerkápoly ur tanítványai ismeretében helyeze — midőn mindkét folyamodó az ő tanítványa volt — a gyűlés folyama alatt táviratilag kéretett ki tanácsa. A g —i lelkész változhatásának, a consistorium által meg nem engedtetése az, kétségkívül, mi —i—ó—t legjobban bántja vala. Ez bírhatta őt, az elnökség fennebb idézett megtámadására is. De hogy méltán-e ? .. ítéljen felette a nagy közönség. A g—i egyház, e.megyénkben az, melybe a Nazarenizmns évekkel ez előtt befészkelte magát. Midőn egy évvel ezelőtt, mostani lelkésze, mint elsőkáplán minőségben szolgált administrator, odarendeltetett: e rendelkezésen, én, kinek a t. lelkész ur tehetségét, buzgalmát alkalmam volt közelről kiismerni, szívből örültem, azon reményben, hogy nevezett secta ottani tovább terjeszkedésének, egy oly lelkipásztor, minőnek őt ismerém, erős gátja leend. — Es semmi sem eshetett volna lelkemnek keservesebben — természetesen az általam tisztelve szeretett lelkész urnái, még jobban szeretett anyaszentegyházunk drága érdekeit tartva szemem előtt, — mint annak megértése, hogy nevezett lelkész ur, egy év múlva, változását kéri. — A változást kérés okaiul, a can. visít, jegyzökönyvében ezek olvashatók: „részint az alkalmatlan lakás," (megjegyzem hogy t. lelkész atyafi családtalan, s jövedelme e.megyénkben nem a legroszabbak sorában áll) „részint a gyülekezeti tagok vallásos közönyössége, részint a presbyterium némely tagjainak azon törvénytelen eljárása következtében, miszerint a presbyteri végzéseket önhatalmúlag lerontják sőt sokszor sikertelenitik, s ez által lelkipásztori működésemet megnehezítik." Ez indokok, elégségesek lehettek-e, egy egyéves lelkipásztor változhatása megengedésére, kivált midőn a presbyterium jobb érzelmű tagjai, könyezve kérték — mint nt. esperes ur szóval jelenté — canonica visita alkalmával lelkészöket, szándékátóli visszalépésre ? E kérdésre, az, ki a lelkipásztori hivatalt csak könnyű kenyérkereset módjának szereti tekinteni, talán igennel felel; de hiszem, nemmel az, ki az e.megye több gyülekezeteitől elszigetelt, más megyében levő, s más hitfelekezetüektől környezett g — i egyház sorsát szivén viseli. Mert épen g—kra nézve, nem lehet érvül tekinteni azt, mi felhozatik: „hogy némelyek a közelmúltban sokkal kevesebb idő alatt is változhattak." Másutt mások voltak a változás indokai, mások a körülmények, mint ezt —i—ó— sem tagadhatja — s a kormányzótestület előtt, számításba kellc jőni a változás kérés indokainak, a g—i egyház sajátságos körülményeinek is; mint szintén annak, hogy ha bár g—re újból, hasonló tehetségű s buzgalmu lelkész ment volna is: egy év múlva az is még csak annyi eredményt leendett képes felmutatni, mint jelenlegi lelkésze, t. i. küzdést; e mellett nagy kérdés, nem csökkentette volna-e meg azokban is anyaszentegyházunk iránt a buzgóságot, kik ahoz eddig híven ragaszkodtak a gyakori papváltozás ? Azt sem hallgathatom el, hogy a g—i lelkész ur változhatása megengedtetésével, az O — ki lelkésznek is, ki ellen nem vád csak is változtatását kérő levél adatott be, aligha adathatott volna könnyű szerrel oly méltó elégtétel, minő adatott s minőről —i —ó— is méltánylattal emlékezett meg S ha, az ez ügyben elősoroltakhoz, hozzá adjuk még azt, hogy g—i lelkész ur, a consistorium s számos jelen volt gyűlési tag előtt kijelenté, délelőtt, hogy ő „candidatio utján épen nem is akar változni, csupán meghívást fogad el, ez lévén meggyőződése szerint protestáns elvekkel egyedül Összeférhető:" délután mégis K—ra változhatását kérte, hova pedig meghívást nem kapott: kérdem, kárhoztatásra méltólag cselekedett-e a eonsistorium, midőn őt, mint előbbi ugy ez utóbbi kérelmétől is elütötte ? „Volt olyan egyház" irja —i—ó— mely lelkésze változni akarásáról tudomással sem bírt, képviselve sem volt, és mégis hire s tudta nélkül oda lelkész rendeltetett." Én nem merném —i —ó— helyzetében oly categorice állítani, hogy a h—i egyháznak, lelkésze változásá-