Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-18 / 16. szám

ról tudomása sem volt, de azt tudom, hogy a kormányzótestület, e gyülekezetnek, melynek tanítója politikai hatóságtól letartóztatva volt, s mégis egyházi felsöbbségének felé sem nézett, gyüléseni meg nem jelenését demonstratiónak tekinté, s midőn lelkésze változását már eleve bejelenté s el is változott: ez alapon rendelt oda lelkészt, legjobb meggyőződése szerint, s rendelt tanitót is, hogy az evangeliumi szolgálat és iskola hiányt ne szenvedjenek, mint erről a consist. jegyzőkönyv 2-ik pontja bárkit meggyőzhet. „Volt olyan egyház, állítja —i—ó —, mely küldötteinek ellenmondása dacára, szintén elnöki kinevezéssel töltetett be. Valóban sok Önben —i—-ó— az elnökség iránti roszakarat! — Avagy nem emlékszik Ön, hogy akkor máiváltozó rendes lelkész csak egy volt, ennek az egynek pedig, mult őszi e.kerületi gyülésünk 218. sz. határzatához képest okvetlenül változnia kellett. — Vagy talán kegyed, Krisztus papjához illő szelídséggel óhajtotta volna, hogy egy öttagú család, habár annak feje „papi jellemet lealázólag társalgásáért" büntetését már kiállá is, kenyér nélkül maradjon ?. „Egy helyettes lelkész pedig," igy fűzi tovább —i—ó— vádja láncolatát, „dacára azon törvénynek, hogy ilyen addig nem alkalmazható, mig rendes lelkész kiván változni, oly egyházba tétetett, hova részint rendes lelkész is jelentkezett, részint sok számosan jelentkeztek volna is, ha biztos tudomásuk nincs a befolyásos s hatalmas atyafiúi szeretetről." Appellálnom kell —i—ó— Önnek emlékezetéhez.— Egy rendes lelkész volt, ki K—sra jelentkezett, ki magát candidáltatni nem engedé, csupán dislocáltatni óhajt vala. Ez, tudva, mennyire éltetője a lelkész működésének a nép rokonszenve, önként visszalépett; a g—i lelkésznek, délelőtti nyilatkozatától eltérő felszólalása pedig a fentebb előadottak nyomán figyelembe nem jöhetett. — Egyedül volt hát a helyettes lelkész, kit ha most Ön „kegyencnek" gúnyol, minek nevezhetne — és pedig méltán — akkor, ha kegyvesztésre tenné magát méltóvá ama befolyásos férfiú előtt, kire Ön céloz ? K—nál kisebb egyházban szolgáló lelkésztársaim nevében azonban, kötelességemnek ismerem, azon nyomorult gyávaság gyanújának visszautasítását, melylyel őket —i—ó— illeté, mintha, egyes befolyásos ember haragjátóli rettegés tartotta volna vissza őket, változási szándékuk bejelentésétől. „Egy tanitó a bejelentett vád alapján vizsgálat és itélethozás nélkül hely nélkül maradt." —i—ó-~nak e vádja, ez eseten alapszik: a p—i tanitó can. visit. alkalmával, lelkész és 6 jelenvolt presbyter által azzal vádoltatott, hogy: „sokszor mond káromló szavakat, józansággal nem bir és hanyag tanitó." E szembe mondott, meg nem cáfolt, ennélfogva j.könyvbe bevezettetni kellett vád folytán, azonnal felhivatott vádlott, védiratának az esperesi hivatalhoz mielőbbi benyújtására. Midőn e rendeletnek, a p—i tanitó nem tett eleget, s mentségére semmit nem tett; hozta a consistorium, ugyancsak, vádlott jelenlétében, 4, sz. a. e végzést: „a consistorium — a vádak megcáfolva nem lévén, azokat valóknak hinni kénytelen s . . . . urat egy egyházközségbe s e rendelheti, egyéb iránt ujolag felhívatik, hogy az ellene emelt vádakra védiratát nt. esperes úrhoz 30 nap alatt adja be. A „titkos consistorium"ra nézve, melynek —i—ó— szerint, ujabb felfedezése, és annak egyedül a helyosztásra alkalmazása a mostani esperesség érdeme, csak annyit mondok, hogy nt. esperes urunk, cousistoriumot előzőleg, bizalmas tanácskozást szokott tartani a consistorium tagjaival, mi azt hiszem minden kormányzó testületnek nemcsak joga, de oly kötelessége is, mely nélkül csak valamennyire jól kormányozni is azért nem lehet, mert bizalmas körben oly dologról is ellebben sokszor a fátyol, melyeknek tudása után képes csak a consistorium nem külső ábrázat szerint, hanem igaz Ítélettel Ítélni, s melyek a nyilt consistoriumban hogy néha elhallgattatnak, annak oka nem más, minthogy a consistorium magát nemcsak birán ak de aty ának is tekinti, ki megtévedt vagy tán meg is esett fija előtt a javulás útját elzárni nem akarja. — Egykor egy ily előleges bizalmas tanácskozásra, e szókkal hívta meg nt. esperes ur az illetőket: „estvére consistoriumi titkos értekezlet lesz, itt és itt, kérem legyenek szívesek megjolenni a consistorium tagjai." S midőn a „titkos" szót egy hang igy igazitá ki: „talán csak zárt," nt. esperes ur azonnal kijelenté, hogy nem is akart mást mondani, s csak kifejezésében tévedett. Lássa —i—ó, én a valót nem titkolom el, mert egy kifejezésben hibázni nem tartom emberre nézve megszégyenítőnek, még ha az az ember esperes is. — Azt azonban tagadom, hogy ez előleges értekezések valaha tulmentek volna a bizalmas értekezések határán s jogot usurpáltak volna. Jelenlegi esperesünkről az is mondatik, miként „abból is oroszlán részt huz, hogy számosan idéztettek meg, éljen a bal közép! szóllásért. Erre vonatkozólag annyit tudok, hogy irásbani bepanaszlás következtében, többekhez intézett nt. esperes ur intőlevelet, de nem éljen a balközép kiáltásért, hanem politikai tüntetés közbeni egyházatlan magaviseletért, s két tanitó szóval intetett meg a gyűlés ideje alatt, az elnökségtől, de nem consistoriumban, hanem csak magánosan. „A jobboldali atyák és tanitók miért nem intettek meg? kérdi —i—ó. Azért, mert azok, mint ön is beismeri, csak capacitáltak, illetőleg csak capacitálni akartak ; a capacitálásért pedig vádat emelni ellenök, senkinek eszébe nem jutott —i—ó-nkivül, s ő is ezzel már elkésett. A restauratióval fenyegetésre még csak annyit: egyik tisztelt egyh. t. biró maga magát már pár év óta kivánta restauráltatni s kérése és óhajtása elfogadtatását, jelen gyűlésen is, alig tudta megnyerni. — Aligha ez nem történnék a consistorium elnökei s több tagjaival is, ha egyszerre beadnák lemondásokat. — Tudja ugyanis — i—ó, hogy csak egyetlen üresedésbe jövő hivatal betöltése