Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-18 / 16. szám

hazai közönség előtt hirlapilag vád alá helyezni. — Mely többi eset, felfogásom szerint — ott hol szabad választás van — nem egyéb, mint szegénységi bizonyítvány kiállítás magunkról, kik ily népes egyházmegyében belátóbb szeretetteljesebb, lelkiismeretesebb, igazságosabb férfiakat, egyházmegyénk kormányára körünkből előállítani képesek nem valánk, a hiányt elkövetetteknél." Ily meggyőződés mellett, csak is az birt rá helyreigazító soraim felküldésére, mert annyira tisztelem az igazságot, hogy annak megsértetését látva, kész vagyok, előttem kellemetlen foglalkozásra is. Ezt pedig teszem, nem titkos betűk alá rejtezve, hanem nyíltan mint illik olyanhoz, ki életfeladatául tűzte ki, lehetőleg az igaz ember nyomdokin járni. — Előre is annyit jegyezvén meg, hogy az igazság is nyíltság —i —ó-nak is több érdemet szerezne, mint szóban levő közleménye, melyben, az igazságtól eltérésnél csak szenvedélyes sértégetése nagyobb, azok iránt, kiknek az ötödik parancs keresztyéni felfogása szerint, —• ugyhiszem —i —-ó— is legalább tisztelettel tartoznék. De térjünk át már magára —i—ó— közleményének vizsgálatára. Azt, az egyházmegyei közgyűlés, consistorium és canonica visita jegyzőkönyveiből merített hiteles adatok nyomán, kénytelen vagyok — néhány pontok kivételével a) hiányosnak, b) valótlannak állitani. a) Hiányosnak mondom a szóban lévő közlést azért, mert abból, több, nemcsak egyh. megyénk de a magyar protestantismus előtt is érdekes, tárgyalt ügyek kihagyattak. Igy: e gyűlés üdvözölhette magasztos örömmel, ama ko runkkoz méltó tényt, hogy ő felsége urunk, apostoli királyunk, a Hlavoniáhan alakult, épülni akaró, de szegénység és a kezdet ezer akadályaival küzdő brekinszkai egyház részére, a prot. általányból 400 frtot utalványozni kegyelmes volt. Ugyan itt olvastatott fel. . Gróf Festetich György miniszter ő exellentiájának esperesünkhöz irt levele, melyben, egyházmegyénk azon óhaja és kérelmének, mi szerint a felállítandó nemzeti praeparandiák egyikének helye Csurgónk lenne, támogatását melegon igéré. Nt. Belevári Ferenc felsőbaranyai alesperes ur, csurgói gymnasiumunk egyik Maecenása tiszteletbeli tanácsbirónak egy akarattal elválasztatott. Mult évi tavaszi közgyűlés határzata folytán, világ1 fő és aljegyzők választattak, kik eddigelé nálunk nem voltak. — Az általános többséget nyertek névszerint: tek. Sárközy Titus ur, Somogymegye főjegyzője és tek. Pál Farkas ur, esküiket letették. — Adjon az ég, bizalmunkat rég birt eme két derék férfiúnak, erőt, kedvet, a polgári és egyházi élet mezejéni közhasznú munkálkodáshoz ! Ez évben elhunyt tek. Madarász Lajos volt egyh. megyei tanácsbiróról és Varasdi Péter molványi előköüyörgőtanítóról is kegyelettel megemlékezénk. Nemde —i—ó - a f! mindezek kicsinyeknek s kihagyhatóknak látszanak ön előtt, mert az elismerés és hála a szép teréről oda kell e sietnie, hol a sértettnek hitt önérdek bosszús visszatorlására kedvezőbb tér kínálkozott. Azonban közlését ha eddig hiányosnak most már — néhány pont kivételével. b) valótlannak kell hogy nyilvánítsam. Mindjárt az első pontnál tagadnom kell, hogy az idő zordonsága s a megyei bizottmányi gyűlés miatt első napról elmaradt egyházi köztagok s hivatalnokaink megintése inditványoztatott volna „egy lelkész" által s mondatott volna ki jegyzőkönyvileg. — A jegyzőkönyvben ugyanis, ide vonatkozólag, szóról szóra ez áll: „K. J. lelkész ur indítványozta, hogy a közgyűlésről elmaradt számos hivatalnokok, kik a közgyűlésem megjelenésre magukat esküvel kötelezték, hivatalos kötelességük pontos teljesítésére komolyan utasíttassanak" „A közgyűlés méltó nehezteléssel vette az e.megyei számos hivatalnokok kimaradását, s őket komolyan, az ez érdemben hozott e.kerületi szabályok megtartására utasította. Elmaradozó tagokról itt szó sincs, s tán nem csalódunk, midőn a hivatalnokokra hozott végzésben olvasható utasítás és a megintés közt különbséget teszünk'? Tudja-e —i—ó— a f! hogy a közgyűlést előző napra kitűzött e.megyei népiskolai bizottmányban, hány kinevezett tag jelent meg a sok közül ? pedig akkor még jó idő volt. Hogy az ott meg nem jelentek, a beállott rosz idő dacára, számosan vettek részt a megyei bizottmányban azt ugy hiszem ön sem tagadja. — En pedig tudván ezt, ugy azt is, hogy a kimaradottak, egyen kivül, kimaradásokat még csak be sem jelenték az elnökségnél: kimondom azon nézetemet, hogy sem az „egy lelkész" sem a közgyűlés, kevesebbet mint tett, közönyösség vádja általi terheltetés nélkül nem tehetett; kimondom azon nézetemet, hogy egyházi testületünknek, talán még előnyére lett volna, ha azok is, kik megyei bizottmányban jelenvoltak, inkább a hivatalokkal szorosabban összefüggő tanügyi bizottmányt s egyházmegyei közgyűlést látogatják vala Midőn a veszprémi nőnövelde segélyezésére feltalált magán adakozás forrását gúnyosan emliti —i— ó— jó lett volna el nem felejtenie, azt is, mi a jegyzőkönyv 24. sz. határzatának végén igy van kifejezve: „egyúttal azonban felhívja" (e.megyének) a „(veszprémi) gyülekezetet a tanintézet belszorvezetéről ismertetést küldeni, hogy az annál megfelelőbben gyámolittathassék." Ha —i—ó— nem egészen ifjú s a közjó előmozdításáról barátságos körökben is eszme cserét folytató társaságok látogatója: azt is hallhatta, hogy e.megyénk is óhajtana leánynöveldét állitani, a mire, e vidéken igen is nagy szükzég volna. Itt-ott, már a hely is meg volt nevezve, hol az legcélszerűbben helyt foglalhatna. — Ki maga is épitni akar — legyen bár legemberszeretöbb szive — épületanyagot másnak bőven nem kölcsönözhet. „Senki nem tudhatja" —i —ó— szerint „mikép smi