Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-04-18 / 16. szám
azt látjuk, hogy összetalálkoztak, s Besze mint a clerus jelöltje lépett fel. Az ám, de a nyocszáz komája megtagadta az atyafiságot a papok jelöltjével, s megválasztotta Kollár Antal baloldalit. Kalocsán jobboldalit még felléptetni sem sikerült, hanem a baloldal legmérsékeltebb árnyalatához tartozó Ivánka és a szélbal fejedelmi vér Rákóci János állottak egymással szemben. A „Magyar Állam1 4 mart. 18 iki száma szerint néhány kalocsai polgár jó tanácsért fordult a leghatalmasabb érsekhez, hogy melyikre szavazzon. O nagyméltósága kijelentette, hogy neki egyik sem tetszik ugyan egészen, mindazáltal ha a kettő' közül kell választani, a mérsékeltebb Ivánkát ajánlja. Néhány nap múlva megválasztották Rákócit. Eger képviselője ismét a szélbal Csiki Sándor. Az ő bukását mindnyájan bizonyosnak tartottuk, mert Eger tiszta kath. város, érseke jóval nagyobb tiszteletben részesül hívei részéről, mint bármelyik püspöki kollegája, s hozzá Csiki kálvinista, és az „egri nők" oly nevetséges tüntetésben részesítették, mely tekintélyét az intelligentia előtt épen nem emelhette; de egy jó kollegám, ki az egri viszonyokat jobban ismerheti, előre megmondá, hogy „Csiki megbuktatására csak egy mód van, ha a papok mellette korteskednek, — miután pedig az ellenkező történik, megválasztatása bizonyos." Igaza volt. Ellenjelöltje volt Szalay József érseki jogakadémiai tanár. A „M. Á." mart. 20-iki egri levelezője irja, hogy „egy tanitó a jezsuita naptárral izgatott a papok ellen, mindazáltal a népet el nem tántoríthatta." Nem-e? Ki választotta hát meg az anticlericalis kálvinista curatort? Talán az intelligentia? Hiszen egyik lap sem emlegette annyit, mint épen a „M. Á." hogy az intelligentia jobb oldali. Gyulafehérvárról B. Kemény Gábor és Török Dániel a követek. Mindkettő jobb oldali ugyan, de református vallású, s igy aligha tartoznak a clerus által ohajtott „nyilt homlokú katholikusok" közé, kiknek feladata lesz védelmezni a szabadság és egyenlőség rovására a papság kiváltságait. Székesfehérváron Kuthi Márton helybeli plebanus, jobboldali és Schwartz Gyula szélső baloldali állottak szemben. Kuthi a legnépszerűbb papok egyike, pártján állott az egész intelligentia, a papság, a reformátusok jelentékeny része s a számos zsidók majdnem kivétel nélkül, s mégis megbukott, mert a többséget alkotó kath. alsóbb néposztály a szélbalira adta szavazatát. — Ez alkalommal a „M. Á." mart. 20-ik száma keményen megleckézi Kuthit, mintha az volna oka bukásának, hogy nem elég ultramontan, miért is „a jobb katholikusok inkább szélbalra szavaznak, mint olyan papra, ki által a kath. ügy ugy sem nyerne semmit." E kifakadásban annyi igaz, hogy Schwarzra a nem katholikusok kevesebben, a katholikusok pedig többen szavaztak, mint Kuthira; de dacára, hogy „sok tekintetben megrovást érdemlő p a p" (a „M. A." tulajdon szavai) az egész clerus mégis mellette korteskedett, s mégis, sőt épen azért, korábbi népszerűsége dacára buknia kellett. V eszprémben a jobboldali Késmárki József választatott ugyan meg baloldali jelölt ellenében, de csak is egy szótöbbséggel. „Egyhangúlag," mint egy elmés öreg ur tréfásan megjegyzé előttem. Vác követe Drágfi Sándor baloldali, 1,101 szó többséggel. Egyhangúlag erösitik a lapok, hogy a jobboldali jelölt Fáy Béla ereje a vidéken volt; a városi választók legnagyobb része pedig az anticlericalisra adta szavazatát. Természetesen ők legszemmelláthatóbban tapasztalhatják mi az a clerus! Pécsett rendkívüli erőt fejtett ki a papság, s visszahatást is rendkívülit ébresztett maga ellen, annyira, hogy a két rendkivüliség rendbehozására királyi biztost kellett kiküldeni; de szurony és reverenda egyesülve sem volt elég erős a szélbal Irányi Dániel ellen, ki képviselővé elválasztatott. A nép még most is, a választás után hetekkel ingerült a papok ellen, s beveri ablakaikat. (1. „B —p. Közi." apr. 14. sz.). Győrben csak oly kitűnő egyént mint Kautz Gyula lehetett keresztülvinni 129 szótöbbséggel a baloldali Peregi Mihály ellenében Kautz igaz, hogy jobboldali, de feltesszük róla, hogy nem a „n y i 11 h o m 1 o k u a k" közül. Szo mbathelyen Horváth Boldizsár igazságügyminiszter ellenjelölt nélkül választatott meg. 0 oly kiváló egyéniség, hogy azt hiszem nincs olyan hazáját igazán szerető s nemcsak
