Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-18 / 16. szám

Tizenkettedik évfolyam. --Hí 16. Pest, apr. I . 1809. PROTESTÁNS EGYHÁZI LAP. SZERKESZTŐ- ES KIADÓ HIVATAL: A lipót u szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben házhozhord;íssal és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: * 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál ő ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. * Kik negyedévre fizettek elö, előfizetésük megújítására kéretnek fel. A választások után. Általánosan el van terjedve az országban azon nézet, hogy a magyar kormány szövetkezett az ultramontan clerussal, s e szövetség ára több engedmény a papság javára, de a közszabadság rovására. Egy korábbi cikkemben, még a képviselő választások elö'tt (1. „Prot. Lap" mart. 7-iki számát) kifejtettem, hogy e nézetből csak annyi kétségtelenül igaz, hogy a clerus most is, mint mindig, a hatalom palástjába igyekszik fogódzni, azelőtt érdemeket kiván szerezni, hogy viszontszolgálatra elkötelezze, tehát a clerus ősi szokása szerint most is kormánypolitikát űz; de még eddig semmi jel nem mutat arra, hogy a kormány is clericalis politikát ú'zne. Annyi azonban tagadhatatlan, hogy a választások alatt szivesen nézte a papság buzgólkodását, s még mindig nagynak tartva befolyását az alsóbb néposztályokra — sokat is remélt tőle, s épen azért, ha különös kedvezményekben nem is részesítette, de annyira kimélte, hogy a gondolkozó szabadelvű közönség elég tekintélyes része előtt politikája gyanússá vált. Most már i választások után vagyunk, s nem lesz sem fölösleges, sem érdektelen feltenni magunknak azon kérdést: mi haszna volt a kormánynak a választásoknál a kath. papság korteskedéséből?! Bajos volna az ország minden választókerületén végig menni és kimutatni, hogy egyik-másik képviselő mennyiben lett főként a clerus támogatásával, vagy főként annak ellenére megválasztva. De nem is szükséges. Azt hiszem, hogy a legszembeötlőbb esetek magokra is eldöntik a kérdést annyira, hogy áttekintésök után könnyen emelkedhetünk általános tényre. — S hol volna a clerusnak nagyobb befolyása, mint a püspöki székvárosokban? Vegyük tehát csak ezeket! Igaz, hogy ezáltal a harcban magunkra nézve hátrányos állást foglalunk, mert megtörténhetik, hogy a püspöki városokban, melyekben — Gyulafehérvár kivételével — a nép többsége, s néhol az egész lakosság katholikus, melyekben a nagy engedelmességüpapoknakszáma is nagy, vagyona még nagyobb, s befolyása minden helyes okoskodás szerint legnagyobb: keresztül vitte a papság jelöltjeinek megválasztatását, s azért a más négyszáz kerületben, hol e tényezőkkel nem rendelkezett, mégis tehetetlennek bizonyult. De ha történetesen épen saját székvárosaiban sem boldogult, nem nehéz belátni, hogy még kevésbé érhetett célt ott, hol a viszonyok ránézve kevésbé kedvezők. — A püspöki városok a következők : Esztergom, Kalocsa, Eger, Gyulafehérvár, Székesfehérvár, Veszprém, Vác, Pécs, Győr, Szombathely, Nyitra, Besztercebánya, Szathmár, Nagyvárad, Kassa, Temesvár, Szepes, Rozsnyó. Összesen tizennyolc. — Kik ezen városok képviselői ? Esztergomban, a magyar clerus fővárosában 1865-ben a papság nagy erőfeszitéssel küzdött B e s z e János ellen, nem találta sem elég clericalisnak, sem elég „békülékeny hazafinak de azért mégis képviselő lett, mint akkor mondák : megválasztotta a nyolcszáz komája a papok ellenére. Most, — nem tudjuk Mahumed és a hogy közül melyik közeledett a másikhoz, csak 31