Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-10 / 2. szám

zavarást elkerülje. (Az ének orgona kísérettel — mint a szentirat több helyeiből kitűnik, Izráel népénél s az első apostoli gyülekezeteknél is szokásban volt, hol mind két rész egyesülhetett — az istenitisztelet lényeges részének tekintetett.). E fontosság tekintetéből az énekek megválasztására a lelkész különös sulyt helyez, tekintve amellett a közelgő tanításra s nem ritkán kezdetben, vagy később ugyanarra visszatér. A gyülekezet által használatba vett énekeskönyv cime ez: „Gesangbuch der ref. Kirche Cleve, Jülich, Berg und Mark." első részében „Dio Psalmen Davids in Keime gebracht durch Matth. Jorissen" és ezenkívül, a második részben, 374 egyházi ének vagy dicséret van, két szakaszra osztva. A Dávid zsoltárai azok különösen, melyek a gyülekezet előtt a vele élés folytán kedvesekké lettek s melyeket ezért kitűnő buzgósággal énekelnek, — ezenkívül a lelkész nagy gonddal választja meg azon dicséreteket az énekeskönyvből, melyek a különböző ünnepekre s évszakokra illenek s egyszersmind vallásos tartalmuknál fogva is a gyülekezet épületére szolgálnak. Az utolsó vers kezdeténél a lelkész a szomszéd előcsarnokból a templomba lép s egy csendesen végzett imát mond — háttal a gyülekezet felé — a szószék előtt, hova azután fellép s ott várja az ének végét. Ének végével a férfiak felállnak, a nők ülve maradnak mindenkor s a lelkész következő rövid imával bívja segítségül az Úr nevét: „A mi segedelmünk s istenitiszteletünk kezdete legyen az Urak Urának nevében, ki az eget, földet teremtette, ki hűségét s igazságát megtartja mind örökké s kezeinek müveit el nem hagyja soha. Amen. *) Ekkor bevezetőül vagy a sz.-iratból vesz fel egyrészt, melynek olvasásánál a szükséges megvilágositásokat megteszi, tekintettel a szövegre, s az egész résznek tartalmára, — vagy egészen független szabad előadás által téríti a figyelmet, buzgóságot a tanításra, mely mellett nem ritkán a megelőző hét tapasztalásai szerint áttér arra, ami a gyülekezetet általában és egyes tagjaiban érdeklette. Az erre következő önálló imában a lelkész az Ur nevét hívja segítségül, a gyülekezethez, annak köszönvén, hogy az Ur házában ismét összegyűjtötte őket s sziveiket fogékonyakká tette a végre, hogy az üdv igéit elfogadják. Imájába zárja a sz. lélek világosító kegyelmének kérését, a királyért s egész hazáért, tanácsosaiért, a város elöljáróiért, a városért és országért, megemlékezvén nevezetesen az országban s városban történt mindazon jelenségekről, melyekben az Ur keze ismeretessé lett, végre mindazon gyülekezetekérti kérést, melyekben a Krisztus prédikáltatásának bizonysága vagyon s mindazon szegényekért és nyomorultakért, kik a világ minden részein vannak, kik szent nevét hitvallásunk szerint hívják segítségül, mely *) E bevezető szavakat, a tiszteletre méltó s magát igazi isteni félelembe foglaló jelenlegi tanitója a gyülekezetnek legtöbbször elragadó hatással mondja el. szerint: „hiszünk egy közönséges keresztyén Anyaszentegyházat !" A prédikáció elkezdődéseig közbeneső kis szünetet egy a lelkész által a szószékből kikiáltott rövid ének vers tölti be. A tanítás tart szabály szer üleg valamivel tovább egy óránál. Ennek tartama alatt a szöveg áthatólag tárgyaltatik s egyéb öszhangzatban álló szent irati helyek gondosan előadatnak s megmagyaráztatnak, melynél a lelkész ügyel arra, hogy a gyülekezet utánkeresse és kövesse, ami a tauitás értelmét világosítja is, valamint egyszersmind az Isten igéjének szükséges isméretét mind inkább elősegíti. Ezután arra irányozza figyelmét, hogy a a tárgyalandó szöveg helyzetéhez képest a gyülekezet sajátlagos belső s külső viszonyait gyakorlati s józan módon megvilágosítsa, hogy azt magára alkalmazza és igy igazságban öregbedjék, mind abban, mit Pál apostol Róm. 15, 1—4 versében mond. A Káté egyik vagy másik része is gyakrabban tárgya a magyarázatnak, melyre az előző héten a gyermekoktatásban adott tanítás szolgáltat alkalmat. Az egyházibeszéd rövid imával s azon kéréssel záratik be, hogy vajha az a gyülekezet szivébe behatolhasson ! A szükséges hirdetések, pl. házasulandók kihirdetése a prédikáció előtt vagy után történik. — A berekesztő ének áll 1 — 2 versből, és a gyülekezet, miután a lelkész a szegényeket illető amaz apostoli intést adá : „a jótéteményről pedig és javaitoknak egymással való közléséről el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten," (Zsid: 13, 1G v.) — elbocsáttatik az Urnák áldásával, melyet az egész gyülekezet fennállva fogad. A d. utáni isteni tisztelet kezdődik 5 órakor és végződig % 7-kor. A rend, kivévén a prédikációra szolgáló bevezetést és a közben való éneklést, ugyanaz, mi délelőtt, prédikáció után az Uri ima s berekesztő ének. (Vége köv.) IS K 0 L A 0 fi Y. Az orosházi ág. hilv. evang. iskolai kör — Draskóczy Lajos lelkész ur elnöklete alatt f. é. n o v. 17-én Orosházán tartott tanítói értekezletének jegyzőkönyve. Jelen voltak a kör összes tanítóin kivül nt. Torkos Károly és Gr y ő r i Vilmos lelkész urak. A körlelkész ur szívélyesen üdvözölvén az egybegyűlt tagokat, az értekezletet megnyitá. Beszédében megjelelvén a törekvési célt, a következőket emelé ki s inditványozá: 1. A körlelkész ur azért hívta conferentiára a tanítókat, hogy a népnevelés érdekében a cselekvés terére lépjünk. Egyháznak létfeltételeül a haladást és tökéletesedést tartja. Különösen megjegyzi, hogy most kell sietnünk e téren, a midőn e térre maga az ország kormánya is rálépett. A mi autonomiánk, a mely magában foglalja a népnevelést is — annyira kedves és féltett kincs, hogy