Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-10 / 2. szám
némely hangok a kormányt, mint önálló népnevelőt e térről leszerették volna szorítani s csak mint segélyezőt óhajtották volna e téren üdvözölni. De az alkotmányos életnek az a sajátsága, hogy az, fejlődése útjában — mig az alkotmányos élet ép — nem tür gátakat, — élet az, a mely fejlik ellenállhatlanul; a kik tehát azt hiszik, hogy az alkotmányos hatalom ellen is a protestálás létfenntartás, — azok csalódnak, mert az nem erőszak, a mely az autonom egyházakat a fejlődés teréről leakarná szorítani, — hanem fejlődő élet, a mely ha oda fejlődik, hogy tökéletessége által az autonom egyházakat a népnevelés terén hasznavehetetleneknek bizonyitja: akkor az autonom egyházak szükségkép el fognak nyomatni, — de nem erőszak, hanem fejlődés által. Egyféle elnyomás van, mely igazságos és jogos sőt szükséges, s ez az, a midőn a szabad téren a tökéletesb emelkedés által elnyomja a tökéletlent. A protestálás ideje lejárt. A protestálásnak csak erőszak ellenében van értelme s fenntartó ereje, a szabadság terén képtelenség, tévútra visz s ez által a megsemmisülésbe. A körlelkész ur ragaszkodik az autonomiához a népnevelés terét is odaértve, s ezt fenakarja tartani, mert szereti s üdvösnek tekinti s épen azért választja azon utat, a melyen köréhez s erejéhez képest azt eszközölheti; ezen ut a cselekvés — fejlődés utja. A mi egyházunkban legyen a népnevelés ügye fejlődő élet, a mely hasznavehetősége, áldásossága, üdvössége, szükséges volta által vivja ki magának a fennállást. Ekkor nemcsak hogy összeütközésbe nem jövünk azon fejlődő élettel, melyet a kormány kifejt, de sőt inkább azáltal támogattatunk, mink viszont a közös hazában nemcsak áldásosán müködünk, de szükséget pótolunk, s ez a legszebb s legbiztosabb létei. Szükségesnek tartja mindenekelőtt a körlelkész ur a szervezkedést, nem uj módra, nem eszményileg, hanem a szokásos módon, az élet körülményeihez képest; a cselekvő élet fejlődés által fogja az ujulást elérni, s törekvés által fog az eszményi felé haladni. Legyen olyan az iskolai kör az ő szervezetében, mint egy egyház vagy esperesség stb. Ennek tagjai a tanitó és lelkész urak, a testület maga határoz és itél önmaga felett saját körén belől, maga keresi s teszi kötelezővé minden egyes tagjára nézve a tökéletesedést, ő maga követeli minden egyes tagjától a szakképzettséget, hűséget, szorgalmat, buzgóságot; — ő maga birálja meg egyes tagjait, s ő maga mond Ítéletet egyes tagjai felett; mind ezt pedig cselekszi az ő megállapodásainak végrehajtója az ő elnöke a körlelkész által. Részletekbe nem kivan mélyebben belebocsátkozni, mert az célra nem vezetne; majd kifejti azokat az élet, a cselekvés ; annyit azonban szükségesnek lát, hogy válasszon a testület magának választmányi tagokat a tanitó urak közül, s határozza el — mint erre jogosult testület, — hogy az elnök, tehát a körlelkész, minden hivatalos útjában, legalább egy választmányi tagot vegyen maga mellé, s azzal járjon el kötelessége teljesítésében, — együtt állapítsák meg a bírálatot — jelentést stb. — Ha elnök és választmányi tag közt nézetkülönbség volna, mindenik előadja a magáét a teljes választmány előtt, s ez dönt. A választmány által elfogadott jelentés vagy bírálat terjesztetik felsébb helyre. Minden évben legalább egyszer legyen közgyűlés, amely az ő természetéhez és a szokáshoz képest végzi a maga dolgait; a megállapodásokat pedig a körlelkész a választmányi tagokkal végrehajtani köteles. A költségekről s más szükséges dolgokról a beszélgetés folyamában íeliet értekezni. Kijelenti a körlelkész ur hogy nem akar uj egyletet, nem akar mást, mint a békési esperesség orosházi iskolai körét az ő meggyőződése szerint ezen szervezkedés által alkalmatossá tenni arra, hogy a népnevelés érdekében áldásosán működhessék ; tehát az esperesség iránti viszonya sem a körlelkésznek, sem az iskolai körnek nem változik. Inditványozá végtere, hogy az értekezlet jegyzőt válasszon. Az értekezlet körlelkész urnák előadott nézeteit magáévá teszi, a dolog természete által is a kijelelt térre, örömteljes önérzettel lép. A szervezkedést előadott módon s a fenálló viszonyok megháboritása nélkül elfogadja. A körlelkész urat mint megállapodásainak végrehajtóját tekinti. A népnevelés terén, - mint saját körén belől öncselekvő testület, — a népnevelés mint létfeltétel fontosságához képest áthatott lelkiismeretességgel kiván minden szükségesekről s üdvös dolgokról gondot viselni, a körlelkész ur által fentebb kifejezett értelemben, s ezért felkéri a körlelkész urat szíveskedjék ezen mi megállapodásunknak, s határozatunknak a nagyt. esperességnél is érvényt szerezni, mint olyannak, a mely egyedül célra vezető út a mi iskoláinknak mint felekezeti iskoláknak fentartására s tökéletesítésére. Végre jegyzőül közfelkiáltás utján, egyhangúlag Sass István h.-m.-vásárhelyi tanitó választatott meg. 2. Körlelkész ur előterjesztette a körlevélben kijelelt tárgyakat: a) Felolvastatott nt. esperes urnák f. é. mart. 9-én kelt az iskolákra s a tanítókra vonatkozó körlevele, melyben serkentőleg felhívja a tanítókat szoros kötelességük teljesítésére, egyházias magaviseletre, magukat a nép előtt való illendő tartásra s hivatásukhoz mért hordozkodásra. b) Ugyancsak esperes urnák f. é. sept. 10-én kelt levele is felolvastatott, mely a fentebbi körlevélhez liasonlólag a beállandó tanévre felhívja a tanítók figyelmét, hogy iskoláikban mind tanítói, mind nevelői tapasztalalataikat teljes erővel érvényesíteni s igy a népnevelésnek nagyobb lendületet adni törekedjenek. A tanitókar kijelenti, hogy a nt. esperes ur becses körlevelei irányában teljes xnéltánylattal s elismeréssel van, az azokban kifejezett s a tanítói hivatás fontossága— méltósága — s kötelességeinek nélkülözhetetlen teljesítésével megegyező kívánalmaknak teljes mértékben eleget tenni törekedjék. A tanítói kar önmaga iránt kifejezi, hogy minden egyes tagjára nézve kötelezővé teszi, hogy ugy a belső fejlődésben, mint a külső magaviseletben az evang. tanítói hivatásnak s kötelesség teljesítésnek lelkiismeretesen megfelelni törekedjék. 3. Ezután az értekezletnek tüzetes vitatárgya volt a népiskolák sikeres vezetésének megoldása. Iskolai kö-