Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-11 / 15. szám

tudtul adván, a kerület plébániáit körüljárja s összehiván a plébánosok és helybeli kath. elöljárók által eleve összeirt és a tartandó választásról kellőleg értesitett községbeli választókat, ugyancsak a községbeli katholikus elüljárók s plébános közreműködése mellett szavazat-többséggel annyi követet jelöltet ki, ahány azon egyházmegyére esik. VI. A választás vagy élő szóval, vagy Írásban tör­ténik, szavazatát kiki személyesen vagy szóval ki jelentvén, vagy Írásban beadván. VII. A kerületenkint megválasztottak nevei jegyző­könyvbe fölvétetnek, mely az esperes, a plébános és a közreműködött községbeli elüljárók aláírásával elláttatik, s az egyházmegyei kormányhoz fölterjesztetik. VIII. Ezen jegyzőkönyvek, és az egyháziak válasz­tólevelei átadatnak a püspök vagy helyettese által két egyházi és öt világi tagból összeállított bizottmánynak, mely ugyancsak a püspök vagy helyettesének elnöklete alatt a leveleket felbontván s a jegyzőkönyveket egybe­vetvén, a szavazatokat megszámitja s az eredményt ki­hirdeti. IX. A megyés püspök a választás eredményéről az ország herceg-primását értesiti, ki a gyűlés napját kitűzi s intézkedik, hogy a választottak a kitűzött napra a gyű­lés helyére, Buda-Pestre, annak idejében egybehivassanak. X. A gyűlés elnöke az ország herceg-primása, má­sod-elnököt és egy egyházi s egy világi jegyzőt a gyűlés megalakulván, szótöbbséggel maga választ. XI. Jelen választási szabályok ő császári királyi apostoli felségéhez a vallás- és közoktatási minisztérium utján megerősítés végett felterjesztetnek s megerősítés után azonnal foganatosíttatnak. (Magyar Állam). T A R G A. Xyilt levél nagytiszteletii Ballagi Mór úrhoz. Nt. szerkesztő ur ! A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" f. é. 12. száma engem arra határozott, hogy a mit a sajtó terén már régóta kívánatosnak tartok : azt mint kérel­met jelen soraimban nt. úrral is közöljem. Közlésem, ille­tőleg kérelmem a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"ra nézve leg­alább az én alázatos véleményem szerint, bizonyos tekintet­ben becsületbeli kérdés. A „Prot. Lap" a hirlap irodalomban már nevénél 6)gva is vezérszerepre van hivatva. Nem a politikai és egyéb lapokra kell a? egyh. lapnak mint min­tákra ügyelni, hanem a prot. egyházi lapnak kell az esz­ményi tökéletes zászlóját mind tartalmában, mind szer­kezetében fönlobogtatni, és ez által az inkább a materia­lis élettel foglalkozó lapok előtt a nemes irányt megjelölni. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap"tól tartalmi tekintetben ezen föladatának fölfogását nem is tagadhatja meg senki. Azonban alaki tekintetben volna nekem egy, tán csekély­nek látszó, —• de erkölcsi szempontból fontos kívánalmam, hogy t. i. „A ki a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"ban javaslatokat, terveket, eszméket, közérdekű igazságokat vitat vagy bí­rál, tegye ezt névtelenül. A ki *ellenben egyes személyek, vagy testületek eljárását s cselekedeteit támadja meg, vá­dolja vagy gyanúsítja: az meg tartsa erkölcsi kötelessé­gének közlése igazságáért nevének nyílt kiírásával állani jót." Az én meggyőződésem szerint ennek kell a s z a­b a d s a j t ó m o r á 1 j á nak lenni. Megmondom erre nézve indokaimat. Altalános kérdések vitatásánál épen azért, mert mi a biblián kivül más tekintélyt nem ismerünk, legjobb ha a cikk alatt semmi név nincs. Gyarlóságtól, bizonyos mérvű indokolhatlan ellen- vagy rokonszenvtől, e tökélet­lenség hazájában, teljesen mentek soha nem lehetünk. E miatt gyakran megtörténik, hogy ha A vitat valamit, el­liisszük tételeit, nem azért mert indokai ellenmondhatla­nok, hanem azért, mert A mondta. Ellenben ha B vitat egy tárgyat, figyelemre is alig méltatjuk, indokait sem méltányoljuk, mert hiszen csak B mondta. Pedig az álta­lános érdekű kérdéseknél soha se volna szabad a k i vei, hanem csak a m i vei foglalkoznunk. Nem az író tekinté­lyének és nevének, hanem az indokok súlyának kell ben­nünket folyvást határozni. Hogy ez igy volna jó, azt min­denki tudja, — de hogy gyakorlatilag is ide jussunk, erre bennünket az vezethet legelébb, ha az ily általános ér­dekű cikkek névtelenül közöltetnek. Egészen ellenkezőleg áll a dolog a vidéki levelezé­seknél, melyek általános kérdések vitatása helyett szemé­lyek vagy testületek eljárását és cselekedeteit közlik a kö­zönséggel. Az ily közlések ha megtámadok, A-nál nem állításának helyességét, hanem cselekedetének becsületes­ségét vonják kétségbe. Ha állitásom támadtatik meg és mondatik észszerütlennek, — ez engem sohasem sért. Mert ha helytelenek ellenfelem indokai, az én feleletem nélkül is tisztában van az olvasó azzal, hogy mit tartson igaz­nak, mit ne. Ha pedig megtámadom indokai helyesek, ugy én csak örvendek; mert tanultam belőlÖk. Becsü­letes ember a vitatkozásnál nem minden áron győzni, hanem az eszmecsere által magának és másoknak h e­lyes meggyőződést szerezni törekszik. De már ha eljárásom és cselekedetem támadtatik meg s ez által jó akaratom és becsületességem vonatik kétségbe: akkor megvárhatom, hogy megtámadom ne névtelenül, mintegy orozva, hanem nyilt sisakkal jöjjön szemközt velem. Ne ugy támadjon meg mint a papi fejedelmek zsoldosai Jé­zust a Gecsemane kert zugából, hanem nyilvánosan, hogy őt is láthassa s ismerhesse mindenki. Allitásaink indokai­nak mindig a tiszta észből megfejthetőknek kell lenni, cselekedeteinknél azonban van egy más s teljesen jogosult

Next

/
Thumbnails
Contents