Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-28 / 13. szám

plomi használatát ünnepélyes császári Ígéretek biztosítják, s különben is alig van köztök oly egyén, ki az orosznyelvet érti. Még eddig erőszak nem alkalmaztatott; de arra is ellehetünk készülve, ha a szándék szép szerével nem sikerül. * A „PE g 1 i s e 1 i b r e" cimü francia prot. lap ír ja: A protestantismus Spanyolországban élénken terjed. Be­széd és a sajtó utján igyekeznek világosságot árasztani azon mély sötétségbe, melylyel a katholicismus ezen orszá­got elborította. Cordovában kétezer ember látogatja a prot. isteni tiszteletetet; Sevillában mindig van legalább 500 hallgató a prédikáción; Saragossában is igen termékeny földre talál az evangéliumi ige. A spanyol clerus minden erejét megfeszíti, hogy mi­nél több aláírást gyűjtsön egy kérvényhez, melyet a val­lásszabadság eltörlése tárgyában akar az országgyűlés elé terjeszteni. E kérvényhez a clerus nagy reményeket köt, s nemsokára már be fogja nyújtani. Aláírói nagyobbára asszonyok. *A „Prot. Flugblátter" közelebbi száma ar­ról tudósít, hogy Hessenben a Protestantenverein örven­detes hódításokat tesz. Darmstadtban már több száz tagja van; Wörrstadtban nov. 27-én, Wormsban december 21-én uj egylet alakult, s több helyen folyamatban van az ala­kulás. Hasonlólag Sleziában Reichenbachban is feltünőleg terjed ezen egylet. A legközelebbi közgyűlés a tavasz vé­gén fog tartatni. Szóba fog jöni ott az égetővé volt isko­lakérdés, s azonkivül Schenkel széttekintést fog tar­tani az egyházi viszonyok mai állapota fölött. A gyűlés helye még nincs meghatározva, mivel rendesen a pillanat­nyi viszonyok számbavételével szoktak eldönteni; de az idén alkalmasint Berlin fog lenni. ^Mannheim. Az itteni szabadelvű katholikusok Strohmeyer excommunicatioja alkalmából egyletet alakí­tottak, melynek célja az, hogy a kath. világiak jogos be­folyását az egyházi ügyekre visszaszerezze. * Worms. Néhány hét előtt a kath. papok lépése­ket tettek aziránt, hogy B r ü c k polgármester, ki hiva­talánál fogva a törvények szerint a kath. egyházi elöljá­róság tagja, ezen jogától elüttessék, mivel a Luther-ünne­pélyen beszédet tartott. A nagyliercegségi minisztérium határozott már e tárgyban, s a papok kívánságát mint jogtalant visszautasította. A polgármester tehát teljes elégtételt nyert, s elismerést érdemel azon határozottsá­gáért, melylyel jogát védte. * München. Dr. Pichler tanár ki a görög egyház történetével magára vonta a tudós világ figyelmét, de még inkább Róma haragját, meghívást kapott egy sz. péter­vári tanári állomásra, és oda már el is utazott. Brüssél. Február hó. (Örökség-sikkasztás.) A „Prot. Kirchenzeitung" következő cikket közli: Nem rég egy peresügy tárgyaltatott itt, Charleroiban lakó gazdag, magános ember, Mayence Péter jelentékeny hagyaté­kát illetőleg, kinek gazdasszonya Ilocq Hortensia egy évi fogságra s 200 frank birságra büntettetett, mivel az elhalt hagyatékából 3 kötvényt igazságtalan uton elsa­játított. A tárgyalások szokatlan feltűnést okoztak, külö­nösen azon szerep által, mely az abban részes kath. pap­ságnak jutott, mely gyakran beavatkozik ott, hol tetemes örökségre van kilátás, mint itt, hol törvényszéki kimutatás szerint csak értékpapírokban több mint 80,000 frank sik­kadt el. A szigorú nyomozás csaknem a bizonyos papi egyéniségekhez vezetett, kik a hagyományozót élte utolsó napjaiban gondosan körülvették, és legközelebbi rokonait s barátjait tőle eltávolították. Megjelent legközelebb a ja­meti lelkész, hogy hét ezer frankot követeljen, melynek felvételéről egy liamis keltű nyugtatványt állított ki — azonban egy tanú vallomása szerint több mint 8000 frank aranyat tartalmazott az erszény: hasonlóul jött 2 szekrény világosságra, melyek közül az egyik 20,000 frankot, a másik 12,000 frankot rejtett magában értékpapírokban; végre előkerült még a Sambre melletti montignybeli fe­rencrendi zárdából egy harmadik szekrény, mely a gyón­tató szék mellett állott, és a mely kerekszámmal 40,000 frankot tartalmazott. Ezenkívül e 3-dik szekrényben még egy cédula is találtatott ily jegyzettel: „rendelem, hogy az itt tartalmazott kötvények fele részben a soleilmonti apácák —fele részben pedig a sz. trondi ferencrendi szerze­tesek számára adassanak át." Ez a szó, hogy „sz. Trond" le volt húzva és felibe ez irva: „S. m. Montig ny" jól­lehet a cédula 1846-ról, tehát oly időben keltezett, midőn ez utói nevezett zárda alapítása még gondolatban sem for­dult meg. Egyszersmind minden értékpapír, mely e szek­rényben találtatott később keltezett volt, mint a neve­zett cédula. — Az ügyvéd e büntényi nyomozást erős, ha­tályos boszéddel rajzolta, mely a vádlott fejéről a tulajdon képi bűnösökre hárul, de kiket fájdalom az igazság karja el nem érhet. E tényeket nem mint egyes jelenségeket, hanem mint a cselszövény s fondorlatok sűrű hálózatát terjesztő elő, melyet a kegyes Atyák nem szégyenlenek, csak hogy birvágyuk áldozata annyival inkábli biztosítva legyen. Alig halt meg Mayence ur, azonnal megtörtént a törvényszéki zárlat — de már az örökség sikkasztók vá­gyai ki voltak elégítve és az elhunyt összes ingó vagyona elkezeltetett. Es ki sajátította el ? Tisztán oly egyének, kik a szentség illatárjában vannak. — Es az aranyrudak, melyek egy falszekrénybe helyezvék, és a bankjegy-cso­magok, anélkül hogy a hagyatékos barátai tudnák, épen ugy, mint a gyürük, órák és más drágaságok el tűntek; de hogy hova jutottak e tárgyak, megmondani senki nem képes. Jól lehet gyanítják a tetteseket, azok elég ravaszok, hogy a bíróság nyomozását kikerüljék. Inkább feláldozzák ezek az eszközt, a jámbor gazdasszony, a ragadományból egy kis részt juttatnak neki, és ez esik a világi törvény­szék büntetése alá, mig a bűntény valódi okozói és részesei szabadon kimenekülnek. HÚC K., s.lblkósz.

Next

/
Thumbnails
Contents