Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-28 / 13. szám

ket, hanem magát a bibliát iró személyek szellemi fejlettségét, helyzetöket, felfogásukat, összeköttetéseiket, koruk irányzatát stb. stb. A munkafelosztás oly sok ösmerettel gazdagította az emberi tudományok mindenik ágát, hogy azt egy embernek kimeríteni teljes lehetetlen : de azt még is bátran állíthatni, hogy minden tudománynak vannak sajátságos kritériumai, melyek öt a többitől kiválóan megkülönböztetik : de vannak oly sajátságaik is, melyek mindenikkel összeesnek. Keresztyén ember—bár mely ágát mívelje a tudományoknak — keresztyéniig gondolkodik. Ily szempontból dolgozza fel a kezei közt levő anyagot a legvastagabb materialista anélkül, hogy tudománya megszűnne materialismus lenni akkor, midőn annak legalább egy sajátsága összeesik a legvékonyabb spiritualismus azon sajátságával, melyet ennek kölcsönzött keresztyén gondolkozású mivelője, mennyiben ez is keresztyéni szempontból dolgozott. Lehet, hogy sem a materialista, sem a spiritualista nem foglalkoznak tüzetesen a ker. theologiával és még is kölcsönöztek attól, ha egyebet nem a keresztyén szeretetet. Ennek oka abban rejlik, hogy mielőtt határozottan gondolkoznánk, a keresztyén vallás elvei szerint neveltetünk s igy attól később menekülni sem nem tudunk, sem nem akarunk. E szerint — mondhatni—legalább van meg bennünk a keresztyén tudat anélkül, hogy ezt élesen megtudnók különböztetni a vallástól, bibliától, hitcikkektől, egyházi szervezettől, theologiától,ugy annyira, hogy az emberek tekintélyes része a vallást a hitcikkekel, a bibliát a theologiával, a keresztyén tudatot az egyházi szervezettel egy értelműnek véli. Ha már fejlésének későbbi periódusában oly ösmeretek, tapasztalatok birtokába jutott, melyek korábbi hitével meghasonlásba jönnek ; ha a tudományoknak igazolt és általánosan elösmert vívmányainak ellentmond a theologia ; ha a keresztyén tudatnak nem felel meg az egyházi szervezet: igen könnyen igazolhatólag beáll a vallás iránti közöny. Mind addig, mig a theologia el nem ösmeri, hogy neki az emberi tudományok mindenik ágával külön s ezek összeségével együtt van közös sajátsága, anélkül,hogy a tisztán theologiai rész elvesztené megkülönböztető kritériumát, mind addig, mig ezekneknek saját körébe eső általánosan igazolt és elösmert vivmányait theologice fel nem dolgozza s ez által nem viv ki magának oly tekintélyt, hogy kölcsönözzenek tőle a többiek is, — ha egyebet nem a krisztusi szeretetet — s igy egymást és korukat kölcsönös összemüködés által nem fejlesztik ; addig a keresztyénség mindig ki lesz téve azon veszélynek, hogy az alak miatt szenved a tartalom, vagy más szókkal megmarad a vallás iránti közöny. Az eddig elmondottak után azon következtetésre jutottam, hogy azon okok, miket a tiszteletes ur felhozott nem okai a vallás iránti közönynek, hanem következményei. Ha meg van a vallás iránti érdekeltség nincs szükség törvény által szabni meg a kepe milyenségét és men nyiségét, mert az egyháztagok vetélkedve áldoznak a vallás szolgáinak; és ha a kepét nem örömest fizetik, vag az egyház érdekében kényszerítve tesznek valamit, biztos jele annak, hogy az egyház által vallott hitcikkek nincsenek tökéletes öszhangzatban az illetők korának fejlettségével. Hasztalan mondjuk mi, hogy a bölcseség kezdete az urnák félelme, s mikor magunkat bölcsnek állitjuk lenni, akkor van tőlünk legtávolabb a bölcseség, ha maguk az egyháztagok önkénytesen nem jönek ezen meggyőződésre. Ma már mindenki tudja, hogy a természetben eleitől fogva ugyanazon erők, ugyanazon törvények szerint működtek, mint ma, és ha ma a napot futásában megállítani nem lehet, az bizonyosan nem állott meg a Jozsué kedvéért; ha a biblia azt mondja, hogy a föld helyt áll s a nap kerüli a földet, bizonyosan nem talál hitelre ; ma mindenki ösmeri az emberi test törvényeinek némelyikét s méltán okoskodik igy: az elporlott testrészek, szétszórt csontok oly alakban, mint a földi lét alatt voltak meg nem jelenhetnek, a nehézkedés törvénye pedig épen nem engedi az égbe szállani stb. stb. Ezekről saját tapasztalata utján győződött meg, s igen természetes, hogy ha az egyház mégis e tanokat hirdeti, beáll az ezen tanok iránti közöny, nem részesülnek azok kellő figyelemben — mi eredményezi a vallás iránti közönyt, az alak miatt szenved a tartalom. Ha nem ezen eset létezik, akkor a normának hiányos növelését maga a felnőtt férfi javította volna meg. A ki józan elvek szerint él s meg van győződve, hogy az ily élet leginkább megfelel az ember méltóságának, azt e meggyőződésében még erősíteni fogja a pazarok, kicsapongók élete példája: épen igy: a mult kormánynak tiszteletes ur által teljes joggal vádolt eljárása nem hogy megingatta, sőt növelte volna a vallás iránti érdekeltséget, ha maga a tan a jelen kor tudományos vivmányait felvéve, azt szellemének megfelelőleg átalakítja s igy az egyén vallásos hitét öszhangzatba hozza a kor magasabb szellemi irányzatával. Véleményem szerint csak ugy és akkor lesz meg a vallás iránti törhetlen érdekeltség, akkor jut a keresztyén vallásnak azon magasztos elhivatás osztályrészül, hogy a különböző korok szellemi irányzatát javitólag módosítsa, ha ö is elfogadja, sajátságának megfelelőleg dolgozza fel és alakítja át az illető korok tudományos vívmányainak körébe eső részét. Igy ez alak folytonos fejlésnek lesz alája vetve, a tartalomból sok oda tartozó rész elpárolog, még másfelől a megmaradott rész a maga tiszta magasztosságában tűnik fel. Horváth István, bürkösi ref. pap. ISKOLAÜGY. A máíytis vidéki tanítói értekezlet. Nem emlékezem, hogy ez értekezlet létezéséről, működéséről és állapotáról a „Prot. Egyh. és Isk. Lapok" becses hasábjain valami köztudomásra hozatott volna: épen azért a nyilvánosságnak tartozom azzal, hogy — mielőtt az egylet közelebb tartott értekezletének folyamát főbb vonásaiban előadnám — néhány szóval fölemlítsem, ez egylet, alakulásától kezdve már hat összejövetelt