Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-28 / 13. szám

szándékkal indul a hegy felé, hogy onnan az égbe lépjen: épen igy igen természetes volt a gyermeknépeknek vallásos hite, mely a virágokat Flóra nyomdokain fakasztotta, a napban Foebusz szekereztette, a villámokat Vulkán által készíttette stb. stb. Es e vallásos hit — bár gyermeki alakban — nem épen oly kinyomatot vett Spártában, mint Athenben, minek igen természetes oka volt amannak aristokraticus, ennek demokraticus szervezete, s a szerint, mint egyiknek vagy másiknak alkotmánya fejlett vagy hanyatlott, e fejlésnek vagy hanyatlásnak megfelelőleg változásokon ment át a hit nyilatkozata is, mind kettőre hathatósan befolyt a tudományok, művészetek tökélyesbülése. Az igaz, hogy a tudományok, művészetek az istenek pártfogása alatt állottak, ezeket dicsőitették, de mentül mélyebben hatottak a természet titkaiba, mentül több jelenségnek tudták kimutatni természetes okát, annál hűtlenebbek lettek pártfogójukhoz, annál inkább hullottak el az egyes istenek, alapjában megrendült a régi vallásos hit, — mert a férfi nem ugy gondolkozik, mint a gyermek — beállott a vallás iránti közöny. Ezekkel koránt sem azt akarom állitani, mintha a vallásos hit egyedül az állam szerkezettől, tudományról, művészettől lenne függővé téve, hanem csak azt, hogy csak a vallásos hit tisztázására nagy befolyást gyakoroltak, épen ugy, mint ez azokra. Hasonló fejlési menetet lehet észlelni a zsidó nép vallástörténetében is. Itt, mint ott, nemcsak az alak, hanem a vallásos hit is folytonos fejlésnek volt kitéve. A mit eddig irtam, nem tartozik ugyan szorosan a felvett tárgyhoz, de azért mégsem tartottam fölöslegesnek megemliteni, ez által mintegy felmutatni kivánva, hogy a vallásos hit és az ennek megfelelő alak nem isolálhatja magát az illető kor szellemétől, irányzatától, nagy befolyást gyakorolnak arra a tudományok és ezek fejlődése— valamint ezek is felveszik az ugyanazon kor vallásos színezetét. Ily fejlési menetnek van alája vetve a keresztyén vallás is. Ennek alapja egy minden tökélyekkel biró, öröktől fogva való és örökké létező legfőbb lénybe vetett hit. E legfőbb lény — kit istennek nevezünk — viszonyban van az egész mindenséggel s ebben az emberrel, tís mivel az ész e viszonynak milyenségét határozott számokkal kimutatni nem tudja, a sziv pedig nagy szeretettel, vonzódással vau eltelve iránta, a hit foglalja el nagy birodalmát, s felállítja azon — valóban boldogító — tant, hogy az Isten mindenkinek szerető, boldogító édes atyja, irgalmas, kegyelmes, hosszútűrő, az ő végetlen atyai szeretetéből elküldötte Jézus Krisztust, hogy mindenki megtérjen és idvezüljön, sőt annyira kegyelmes, hogy még csodák által is elősegíti a gyarló ember idvezitését. A hivő keresztyén ez uton tovább halad s mivel minden okot kimutatni nem tud, vagy nem akar, szaporítja a hit tárgyait, s meggyűlt anyagot tudományosan rendezni, az egyesek életét, társadalmi és egyházi szervezetét a szerint alakitni — a dolog természetéből önként következőnek állítja. Ekkor kezdődik a nehézségek egész hosszú sora, mert lelkesültség ében nem vette észre, hogy tudományos rendszerét iró as ztala mellett csak speculative — a priori — állította össze a helyett, hogy azt korának szellemi irányzatából — mint nyitott könyvből a posteriori — olvasta volna ki. Ily jelenség mellett könnyen megmagyarázható, ha egy Galileit anathemával tisztelnek meg, valamint az sem feltűnő, ha az általa kimondott, kézzel fogható, tapasztalatilag bebizonyítható igazság a hit tárgyait megingatja. A hit tárgyait az egyház fejtette ki, s az egyházi fejlés különböző foka szerint az azok iránti nézet különbözőleg változott; mert az egyháznak nemcsak egyházi, hanem világi személyek is voltak tagjai, kik épen azért, mert a keresztyén vallás elvei szerint gondolkoztak, az egyházi szervezet megállapított tanjai közt oly tételeket láttak felállítva lenni, melyek szerzett tapasztalataikkal teljességgel nem voltak Összeegyeztethetők. Ily körülmények között mi volt természetesebb, mint a vallás iránti közöny ? A közönynek oka — véleményem szerint — abban rejlik, hogy az ember némi meghasonlásban érzi magát azon tárgygyal vagy tény nyel szemben mely iránt érdekkel viseltetik. Érdekkel viseltetik, mort tudja, hogy az reá nézve életkérdés, meghasonlásban érzi magát azzal, mert az azon tárgyra vagy tényre vonatkozó korábbi nézeteit nem tudja fejlettebb korához és érettségéhez mért ösmereteivel tökéletes öszhangzatba hozni, vagy legalább nem talál tökéletes kifejezést az összhangzat megjelölésére. A vallás iránti közöny mindig oly időpontokon állott be, midőn egy kornak fejlettsége az ugyanazon korban létező vallásnak hitcikkeit, intézményeit túlszárnyalta. A reformátorok koruk szellemének adtak kifejezést, midőn az egyház — századok hosszú során át kifejlett — hitcikkeit és intézményeit az ős forrással, a bibliával állították szembe. Igaz ugyan, hogy a hitcikkeket az egyház és egyházi szervezet fejtette ki; valamint az is igaz, hogy a hitcikkek nagy befolyást gyakoroltak az egyházi szervezet alakulására és igy e kettő — rendes körülmények között — kölcsönösön hatott és hat egymásra: de mindkettő a haladó kor, tudomány, míveltség, éghajlat, kormányrendszer stb. stb. hatalma alatt van, ezektől isolálni akarni nem lehet. E viszony eredményezte a schweizi és németországi reformátorok közti különbséget, eredményezi a mai korban létező theol. iskolák irányzatát. Ezek között a figyelmes vizsgáló — irányokat tekintve — nagy különbségeket fedezhet fel. Egyik védi az egyház által kifejtett hitcikkeket, mert egyházának jelen alaki maradását ettől teszi függővé; a másik nem az egyház által kifejtett hitcikkek, hanem a biblia sérthetlenségéért küzd; egy harmadik oskola szern előtt tartva Jézusnak a mustármagról mondott példabeszédét — igy okoskodik, hogy a keresztyénség nem bevégzett tény, folytonos fejlés elhivatása. Mint ilyen nem ignorálhatja az emberi tudományok egyik ágát sem, sőt épen az által eszközli a keresztyénség folytonos fej lését, ha azoknak vívmányait célszerűen feldolgozza, segítségükkel éles bonc-kés alá veszi nem csak a hitcikkeket és az ezek ősalapját képező bibliai elbeszélése-