Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-28 / 13. szám

26-ik törvénycikk, a jövedelemadóról. 1. §. Jövedelemadó tár gya mind az a jövedelem, mely föld vagy házadó által megadóztatva nincsen. 2. §. Jövedelemadó alá tartozik: e) minden jövedelem, mely bányászati, gyári, kézmű és más iparüzletből, kereskedésből, művészi, tanügyi, orvosi, sebészi, ügyvédi, mérnöki gyakorlatból, ügynöki, személy és áruszállítási vagy bármi más haszonbajtó foglalkozásból és üzletből származik. 3. §. a) köz- és magántisztviselők, hivatalszolgák, házi tisztek és bármi nevezett alatt bérviszonyban állók állandó fizetései, valamint azoknak akár készpénzben, akár terményben járó illotménye, a mennyiben határozott szolgálati kiadások fedezésének kötelezettségével egybekötve nincsenek ; b) szolgálati viszonyból származó nyug-és kegydíjak; c) ápoló vagy életbiztosító intézetektől betételek folytán húzott évi járadékok ; d) a tudományos akadémia tagjainak állandó fizetése ; e) egyházi személyek és testületek rendes jövedelme, a mennyiben ez földvagy házadó alá nincs vetve, vagy minősége szerint az 1-ső osztályba (azaz a 2-ik §. alatt említetthez) nem tartozik. 4. §. minden kamatjövedelem és életjáradék. 5. §. Jövedelemadó alá nem tartoznak: e) a tudományok előmozdítására és a nyilvános közoktatás céljaira szolgáló tőkék kamatjövedelme; g) a közintézetekül, azaz nem magánvállalatul tekintett kórházak, akár hatóságok, akár nem nyerészkedési célból alakult egyesületek által tartatnak fen ; h) a hadsereg szolgálatában levő legénység és tisztek kincstári fizetése, ide értve a hadsereg létszámához tartozó tábori lelkészek, hadbirák és tábori orvosok fizetését is ;... .. k) köz- és magántisztviselők szálláspénze, lótartási járandósága, sóilletménye, átalányai, drágasági pótlékai és jutalomdijai — napdíjak és szálláspénzek, ha rendes fizetést nem képeznek;....'. o) azon nyugdíjak és segélyezések, melyeket a testületek és egyletek által alakított alapokból ugyan ezen testületek s egyletek tagjai vagy ezeknek özvegyei és árvái húznak; p) kolduló vagy betegápolással foglalkozó szerzetesek ; q) papnövendékek, rendes tanulók, személyes keresményök és nyert ösztöndíjaik után r) árva- és szegényápoló intézetek ; Stb. (Folytatjuk.) Xyilt levél. Tiszteletes Csiszér Gábor ref. lelkész úrhoz, a „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" ez évi 6 és 7. szomjaiban megjelent értekezésére. Kedves tiszteletes ur! Legyen szabad önnek és a sepsi ev. ref. egyházmegye papi értekezlet nagy gyűlésének bocsánatját kérni és reményleni, ha én a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" folyó év 6 és 7. számjaiban megjelent ily cimü értekezésre „miként lehetne népünk vallás iránti közönyét s különösön a naponként terjedő templom g y ak o r 1 á s b a n i hanyagságot buzgóbbá t e n n i" — nyilt levelet teszek közzé. Es pedig annyival inkább legyen szabad kérni és reményleni a bocsánatot, mert nekem nincs szerencsém sem a tiszteletes ur, sem az emiitett nagy gyűlés tagjainak becses személy őket ösmerni s igy levél —főként nyíltlevél Írására — feljogosítva nem vagyok. De mentsen ki azon tény, hogy a sepsi ev. ref. egyh ázni egy o papi értekezleti nagy gyűlése oly általános érdek ü jelenségre figyelmeztet, melynek létezését tagadni nem lehet, s mint olyan mentől több oldalú megvizsgálásra érdemes. A tapasztalati vizsgálódások pedig annál áldásdusabb eredményeket mutatnak fel, mentől bizalmasabb hang lengi át azok közlését. Ez áll mindenütt, legfőbbképen azon mezőn, melynek míveléso kizáróan a papok kezébe van letéve. Ezért választottam én is meggyőződésem közzétételére a levélalakot, mert igy legbizalmasabban beszélgethetnek, közölhetik egymással tapasztalataikat még azok is, kik ösmeretlenek. A tiszteletes ur — mielőtt egyenes feleletet adna a feltett kérdésekre — a jelenség okait fürkészi. Ez igen természetes, mert csak az okok felmutatása után lehet ama kórjelenség megszüntetésére vagy legalább enyhítésére jótékonyan hatni. Ezzel egybefüggőleg én is tapasztalati meggyőződésem utána vallás iránti közöny okát igyekszem felmutatni. De ezzol koránt sem azt akarom állítani, mintha annak oka épen az lenne, mit én felmutatok, hanem csak azt, hogy az én meggyőződésem szerint az, mert azok, kik e kórjelenséget észlelik, helyzetük, vizsgálódásuk, vagy annak más meg más alakban előtűnő jelentkezése szerint, küiönbözőleg ítélik meg az egészet ugy, mint annak okát vagy okait. E több és különböző oldalról vitatott tárgyra vonatkozó Ítéletek összeségének mindig van egy általános resultatuma, mi igaz gyanánt szerepel mind addig, mig hasonló vizsgálódások összevágó munkássága más eredményt mutat fel. Ezért nagyon üdvös e kórjelenséget mentől több oldalú vizsgálódás tárgyává tenni, hogy oz által a nézetek tisztázódván, biztos Ítéletet lehessen hozni, mi a megszüntetésére irányult törekvéseknek első feltétele. En a vallás iránti közöny okát abban látom, hogy a jelen vallásos hitnek nincs minden tekintetben megfelelő alakja. Vallásos hit minden időben, minden korban létezett az emberi kebelben; léteznie kellett és léteznie kell mindig, mig az ember maga felett egy felsőbb hatalom létezését Ö3meri; léteznie kellett és létezni kell, mig a minden tökélyeknek Összesége, mint eszménykép előtte lebeg; léteznie kellett és létezni kell, mig a minden tökélyek összoségével való rokonságnak érzetével bir, — habár ez érzet nem nyilatkozik egyébben, mint abban, hogy ő t. i. az ember folytonosan tökélitesitheti magát. E vallásos hit megtagadásával meg van tagadva az embernevezet. Vallásos hit létezett a népek gyermekkorában, a hitnek nyilatkozata — az alak — megfelelt a gyermeki kornak. Mi igen természetesnek tartjuk, ha a gyermek,— korának meg nem felelő ösmoretek hiányában — azt hiszi, hogy az égboltja összeér a hegyek tetejével s azon komoly