Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-21 / 12. szám

Htjuk azon lapokat, melyek a kérdéses hirt közölték, hogy eme félhivatalos helyreigazítást megemlitni szíveskedjenek. Szerk. TÁRCA. ÍW* Figyelmeztető szózat az „ágost. és helv. hitv. evang. országos árvaintézetbe44 való felvételért folyamodni kívánókhoz. Mint e lapok 10-ik számában jeleztetett, a protestáns országos árva háznak az alapszabályok 1-ső és 2-ik §-ában kifejezett, eredeti eszméje csak imént most nyert a szó teljes értelmében valósulást. Mind eddig t. i, az intézet bérlett szállásán levén elhelyezve, f. é. febr. 19-én véglegesen megköttetett a szerződés egy, némi átalakitások mellett a célnak teljesen megfelelő háznak megvétele iránt, mely f. é. május l-jén az egylet birtokába fog bocsáttatni, s még az Őszi idény folytában az intézetnek saját hajlékábai átköltözése lesz eszközölhető. Eltekintve az intézetnek ilyképeni anyagi áll andósitásától, s azon kellemetes, megnyugtató önérzettől, miszerint — különösen a jelenleg Buda-Pesten fenforgó lakbér-hullámzások közt — tulaj don házában önálló gazda lehet, — az intézet sajátlagos célja szempontjából kiválólag azon erkölcsi nyeremény hangsúlyozandó, hogy a gyermekek elhelyzésénél az egészség- és nevelésügyi tekintetek, melyek az eddigi tér szűke mellett nem egészen kielégitőleg méltányoltathattak, most már teljes mérvben meg lesznek óvhatók; — de a növendékek szaporítása, s ekként az intézet áldásainak terjesztése sem fog többé (mint eddig) a helyiség hiányában akadályt találni, feltéve, hogy a közrészvét áldozatkészsége az aránylag növekedő költségek fedezhetését fogja biztosítani. Most már közeledvén azon időpont, midőn a confirmatio, illetőleg az iskolai év befejezése után szabályszerüleg kilépendő gyermekek helyébe uj növendékek felvétele fog szőnyegre kerülni, — célszerűnek véljük, a felvételi feltételek felől netán még nem kellőleg értesültek felvilágositása, sőt a netán még itt ott uralgó balvélemények teljes eloszlatása tekintetéből ezennel a következő tájékozási pontokat köztudomásra hozni. A folyamodók közüli választásra nézve az alapszabályok 20. §-ában azon vezérelv állíttatik. fel; „miszerint mind azon, 4 évnél nem fiatalabb, és 12 évnél nem idősb vagyontalan protestáns fiuk és leányok, kik vagy teljesen, vagy atyai, vagy anyai részről árvák, valamint azok is, kik physikai vagy erkölcsi elhanyagoltatásuk miatt árváknak tekintendők, — az intézet testi s szellemi ápolása alá helyezhetők,1

' — különösen megjegyeztetvén azonban, hogy a 1 e 1-készek s tanítók árvái más pályázók felett — hasonló egyéb viszonyok közt — elsőbbséggel birnak. — Az intézet működése az egész országban lakó mindkét evang. hitfelekezet szerencsétlen árváira kiterjed, s habár az egylet 1859-ben megalakulásakor ugyan azon elvből indult is ki, s ezt azonnal tényleg is alkalmazta; mégis azon, még mindig helylyel-közzel felmerült előítélet teljes megsemmisítése céljából, mintha az intézet tevékenysége tán csak Buda-Pestre, és csak egy felekezete szorítkoznék, — valódi rendeltetésének félremagyarázhatlan külső jellemzésére, jelen, elég határozott szövegű és értelmű cimét vette fel, s ezt állítja minden hivatalos kiadványai élére. De ezen elvet gyakorlati érvénye is emeli minden tekintetben, miről tanúságot tesz az intézeti növendékek névsorozata, a férfi- és nőválasztmány összeállítása, sőt maga az elnökségnek is a paritás alapjáni megalakulása. És a két evang. hitfelekezetnek a keresztyén szeretet és humanitás terén való ezen testvéries öszhangzása az intézet megalapitása óta nemcsak hogy semmi egyenetlenség, ele még a legjelentéktelenebb félreértés által sem lőn megzavarva; — maguk a gyermekeknek saját hitágazatuk szerinti gondos oktatása s nevelése, a külön iskoláztatás, isteni tisztelet szorgalmatos látogatása, confirmatio stb. által levén a lehető leggyengédebben s legmegnyugtatóbban megóva. Gyakran olvasunk e lapok hasábjain gyászjelentéseket lelkészek és tanítók elhunytáról — számos neveletlen árvák hátrahagyásával, melyeknek legalább egyike találhatna a protest. országos árvaházban menhelyet, ily esetek bizonyosan — a sok egyéb folyamodó dacára — mindenek felett számithatván méltányoltatásra. Nem akarjuk hinni, hogy az ily áldásdús jótéteménynek nem kellő felhasználásában a fenebb jelzett balvéleménynek, s az ebből folyó tartózkodásnak, ingadozásnak tán még most is volna némi része: inkább hajlandók vagyunk, ezen látszólagos passivitást azon körülménynek tulajdonítani, hogy intézetünk rendeltetése, szervezete, sőt talán még lét ele iránt is — a közönség minden rétegei még most sincsenek kellőleg tájékozva. Midőn tehát azon reménynek véljük magunkat átengedhetni, hogy a fenebbi felvilágositó sorok által valamint a prot. árvaház működésének megismertetéséhez, ugy a netán még mindig fenforgott kételyek elenyésztetéséhez nem egészen