Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-21 / 12. szám

* Ney Ferenc az országos tanáregylet elnöke közhírré teszi, hogy a közelebbi közgyűlésre felutazó vidéki tagok a gőzhajókon, a tiszai vaspályán és a Südbahnon leszállitott áron utazhatnak; de a kir. posta kocsikon nem. *Pásztor János nyiregyháziiparos meghalván, végrendeletében az ottani ref. egyháznak kétezer o. é. forintot hagyományozott. * A király a mármaros-szigeti ref. egyháznak az ottani kincstári nyomdapénztárból kölcsön vett 1500 forintnyi adósságát elengedte. * U j p e s t jó példával előzi meg a nagyobb városokat, mert közelebbről községi iskolát fog felállitani. * K a t h. autonomia. Az a hir szárnyal, hogy a választásokra vonatkozó püspöki munkálat már sajtó alatt van. Nagyon messze lakhatnak a püspök urak a nyomdától, hogy a megerősités hire óta eltelt néhány hét óta csak most érkeztek oda. A mennyire a nyomdák most el vannak foglalva talán esztendő is bele telhetik, mig elkészitik, azalatt pedig uj, korszerű módosítások válhatnak szükségessé, mig végül is beköszönt azon jobb idő, midőn nem lesz szükség az autonómiával kínlódni! * Deák Lajos a szászvárosi reform, gymnasium egyik osztálytanítója mart. 3-án meghalt 26 éves korában ! * Gr. Kun Kocsárd a tanügy, s különösen a szászvárosi ref. gymnasium bőkezű pártfogója, közelebbről a nagy-pestényi ref. papi és tanitói fizetés gyarapítására kétszáz o. é. frtot ajándékozott. * A horvát tartomáyi gyűlés mart. 11 -én elhatározta, hogy Zágrábba egyetem alapittassék hittani, bölcsészeti, jogi és orvosi karral. Hittani karrá az érseki lyceumot szándékoznak átalakitni. * Omnia probate, et quod bonumest, tenete. Igy végződik a „M. A." mart. 17-iki számának egy cikke, melynek moralja az, hogy csak jó katholikus képviselőre szavazzanak a papok, s egyebet ne vegyenek oly szorosan a politikai hitvallásokban. E politikának a clerus a folyamatban lévő választások alatt azt a hasznát vette, hogy jelöltjei még a püspöki városokban, sőt még Esztergomban is megbuktak.* Ha valaki választókerületében megbukik, forduljon valamelyik püspöki városhoz, tartson egy kis oratiot az ultramontanismus visszaélései ellen, s győzelme bizonyos. Probatum est, Egerben Csiky Sándor, Pécsett Irányi Dániel, Esztergomban Kollár Antal, bal- és szélbal oldaliak mindnyájan. * Nyilt levél n a g y t i s z t e 1 e t ü Ballagi Mór úrhoz. Mint igen nagy méltánylással kell vennünk, ha nagytiszteletü ur lelkészeinket óva figyelmezteti, hogy magasztos állásukat hitvány korteskedésért fel ne adják: ugy másrészről igen kell csodálkoznunk, hogy nem tekintve a forrásokat s készpénzül fogadva a ráfogásokat, egyházmegyénk egyik kitűnőbb műveltségű, igen szerény, igen szelid jellemű férfiúnak, Vágó István gálocsi lelkésznek méltatlan pellengéreztetését elősegíti. — Nem tudom mennyire mennek túl más egyházmegyékben lelkészeink hivatásuk határain, de igen becses lapjának 10. számában olvasott különben igen tisztelt feljajdulása felhív biztositani, miszerint egyházmegyénkben a lelkészek ugyan nem tartják ugy miut ez előtt rabszolgai hunyászkodással és megsemmisítve magokat vissza az őket mint a haza leghűbb polgárait megillető jogok élvezetétül, de versenyre kelni a hitvány lélekvásárlás és erkölcsmérgezés terén állásukon alólinak tartják, s ennélfogva mind az mit tiszt. Vágó István ur ellen a nagytiszteletü ur által megemlített lapok oly mohón terjesztettek alávaló rágalom. — Valamint arról is biztosithatom, hogy a hol a megyei tisztviselő, értem különösebben a szolgabírót, kötelességét mint biróhoz illik — anélkül hogy mint polgár zászlóhoz ne tarlozzék, megértve, lelkiismeretesen teljesítette s nem szegődött hatalmának minden erejével a kortesek sorába, ott véres jelenetek elő nem fordultak és forfordulnak, biztosithatom ebből folyólag arról is, hogy ha a kormány által e tekintetben kiadott rendreutasító intézvény idejében jelent volna meg, most sok ember élne, ki a pártdühnek lett áldozata. Kovács Károly, egyházmegyei tanácsbiró ós főszolgabíró. E helyreigazító sorokkal egy időben még két levelet kaptunk e tárgyban, Losonci és Bernáth Zsigmond uraktól, s azért adánk ennek előnyt, mert egyházi és polgári hivatalt viselő egyén irta. A legnagyobb szívességgel közöljük, mert senkinek jobban nem fáj, mint nekünk, ha egy paptársunkat méltatlanul oly váddal tei'helik, mely ha igaz volna, a legnagyobb mértékben érdemetlenné válnék szép hivatalára. Mind három tudósítónk megegyezik abban, hogy tiszteletes Vágó István ur egyike a legszelídebb lelkületű embereknek, s midőn véletlenül megtámadott hívei közé érkezett, kik az ellenpártnál erősebben voltak képviselve, mindent elkövetett lecsendesitésökre, mi végre sikerült is. Nagyon sajnáljuk, hogy az alaptalan vád lapunkba is felvétetett, de igazolásunkra meg kell jegyeznünk, hogy e hírt nagyon sok lap közölte minden pártárnyalatból, némelyik részletesen megnevezte, még pedig úgynevezett „hivatalos jelentés" alapján azon egyéneket is, kiket V. I. ur saját kezével ütött. A mi lapunk e hirt szárnyra kelése után két héttel emiitette meg, s ily hosszú idő alatt, sőt a mai napig — egy hónap múlva — sem olvastunk sehol egy helyreigazító sort. Elég elővigyázattal éltünk tehát, mert közölhettük volna egy héttel előbb; de vártuk ha megcáfoltatnék, s miután ez nem történt, fájdalommal bár — kénytelenek voltunk elhinni. Lapunk semmi féle politikai pártnak nem áll szolgálatában, politikával egyáltalában nem is foglalkozik, sőt gyakran óva inti lelkészeinket e veszélyes tengertől, melyen közülök már többen hajótörést szenvedtek. Ha egy oly hirt, minő V. I. úrról keletkezett elhallgatna, igen jó alkalomtól fosztaná meg magát, s méltán vádoltathatnék pártállással, és azzal is, hogy más felekezet hibáját ugyan szorgalmasan kikutatja, de a magáét nagy bölcsen elhallgatja. Kérni fogjuk annak idejében igen tisztelt levelezőinktől a hivatalos vizsgálat szövegét, s addig is fel szó-