Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-10 / 2. szám

Melyre nézve midőn e becses lapok t. c. szerkesztő­jét az idezárt genfi nyilatkozmány egész terjedelmében leendő szives közlésére felkérem : felkérem, a genfi lel­késztársulat nevében, egyszersmind a hazai többi lapok t. c. szerkesztőit, hogy azt e lapokból átvenni s becses lap­jaikban közölni szíveskedjenek. Nagy-Kőrösön, jan. 4. 1869. Filé Lajos, ref, leik. A genfi lelkészek társulata (la Compagnie des Pasteurs de l'Eglise de Genéve) ezen egy­ház tagjaihoz és minden evangyéliomi keresz­tyénhez* Nem ismeretlen előttetek, igen kedves testvé­rek! liogy a pápa egy zsinatnak a jövő évre lett meghirdetése alkalmával, minap a protestánsok­hoz egy iratot intézett, melyben őket inti, hogy azon egyházba, melynek ö feje, lépjenek vissza. Ez lévén — mond ő nekik — egyedül az igazi egyház, egyedül az biztosithat az ő szivöknek is megnyugvást, lelköknek békét és minden nép­nek rendet és jólétet. O kész őket — úgymond még nekik — atyailag visszafogadni és részel­tetni mind azon szellemi kincsekben, melyekkel <"> rendelkezik. Ezen iratnak mérsékelt és szelid alakja nem emlékeztet az anathémákra, melyekkel Róma minket annyiszor sújtott. Szerencsétlenségre, az anatliemák most is megvannak. Azok soha visz­sza nem húzattak; azok szolgálnak magyarázó szövegül ahoz, a mit- a katholikus népeknek a reformátorok, a reformatio és a reformátusokról tanitnak ; azok sugallják a törvényeket és rend­szabályokat, melyeknek a mi testvéreink tárgyai mindenütt, hol a római egyház a maga akaratát rászabj a a kormányokra. S vájjon ezeket viszonvádlás végett emlit­jük-e fel? Nem, mi ezért teljességgel nem szólal­tunk volna fel. De jó, mindenek előtt, tisztába hozni, hogy semmi sem változott, hogy semmi sem változhatik, mivel magának a római egy­háznak elve az ő végzéseinek és dogmáinak álta­lános változhatlansága. A mik mi az ő szemei­ben negyedfél századdal ez előtt valánk, azok vagyunk mi most is, és magában ezen iratban is, bár igéri nekünk jóakaratát, de azon egye­düli feltét alatt, hogy egyenesen a meghódol á­son kezdjünk. A mit tehát tőlünk kívánnak, az, hogy tá­ljuk meg atyáink müvét, és nekünk akkor nincs más elibünk tenni való kérdésünk, mint ez: elenyésztette vagy legalább meggyengítette-e Róma azon okokat, melyek a tizenhatodik szá­zad nagy mozgalmát elhatározák. 0 azokat nagy részben még erősítette. Elsőben is, a mi a tanokat illeti: mind azon tévelyeket, melyek ellen kezdetben csak ese­dezve az egyháznak, hogy ő maga igazítsa ki azokat, tiltakozának, — az egyház, trienti zsina­tában, véglegesen megerősítette és formulázta. Minden kiigazítás és modósitás lehetetlen. A dogma, melyet ezen zsinat még árnyék­ban hagyott, a csalhatlan és általános pápaság­nak akkor még annyi püspök által ostromolt dogmája, ma már első sorban áll. Minden arra mutat, hogy a jövő zsimat ezt egy szavazattal, vagy legalább hallgatásával szentesit ni fogja. Egy más dogma, melyet a trienti zsinat még nem mert proelamalni. a szeplőtlen fogantatás dogmája, a pápa által, egy maga által lett proc­lamálva, cselekedvén ő már itt azon csalhatlan -ság szerint, melyet számára, miként ő arról biz­tos, majd egy gyűlés elismerni fog. íme, kedves testvérek! néhány vonása azon szomorú előhaladásnak, melyet ma reformáto­rainknak ki kellene mutatniok azon egyház ta­nitmányában, mely ellen ők már akkor, a bibliá­ban, a lelkiismeretben és a történelemben oly félelmes érveket találának. Mindazáltal más részről, épen nem vona­kodunk mi felismerni abban szerencsés változá­sokat is. Nagy visszaéléseknek, nagy botrányok­nak szakadt vége, ha nem is mindenütt, legalább sok tartományban. Mi nem ismerjük félre teljes­séggel különösen azon ember tiszteletre méltójel­lemét, ki jelenleg ezen trónon ül, mely annyiszor oly roszul volt elfoglalva. De ha a pápa jobb, a pápaság, miként épen most láttuk, általános kényuralom felé haladt; ha a római egyház némely tekintetben jobban áll is, mint a 16-ik században, mindazáltal lehetetlen az ő ájtatosságáról és kultuszáról ugyan azt nem mondanunk, a mit az ő dogmáiról mondtunk: ne­vezetesen, hogy ő azon időszak óta, sok, már ak­kor téveseknek ismert és veszélyes dolgokat ki­válóan hangsúlyozott. Szemére veték neki a szertartások- ésfor-

Next

/
Thumbnails
Contents