Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-10 / 2. szám

mákkal való visszaélést. — Ö nem szűnt meg még ujabbakat is kigondolni. Szemére veték neki, az egyéni ájtatosságban a kicsinykedö, gyermekes műveleteket. — 0 azokat még megsokszorozta. Szemére veték neki a bűnbocsánatokat. — 0 azokat nem árulja többé az egykori különös forma alatt; de sem árulva, sem adva, soha sem volt ö azokkal ily rendkivül bőkezű. Szemére veték neki, hogy az üdvét cselekményekhez, főkép kisszerű cselekményekhez és m űveletekhez köti. — A hit általi, az az a megtérés és a sziv újjászületése általi üdv mindinkább kevésbé hirdettetik nála s mindinkább kevésbé van az ezen korlát nélküli formalismus közepette jelezve és emlékezetbe hozva. Szemére veték neki a zárdákat. — Soha a középkor bármely időpontjában, nem állított fel többet, mint ma mindenütt, hol a törvények azt neki megengedik. Szemére veték neki a gyakran még magánál az Istennél is jobban tisztelt szenteket. — 0 annyi szentet csinált mint soha, soha sem aggódék kevésbé annak szemlélésénél, hogy Isten azok által a népeknél helyettesittetik és kiszorittatik ; soha annyi ereklye nem vándorolt Rómából az oltárok elfoglalására. Szemére veték neki Krisztus anyjának kultuszát. — Krisztus anyja soha sem volt oly közel, mint ma, a teljes istenitéshez; soha sem volt az egész keresztyén rendszer oly merészen elferdítve a Mária-névnek azon egyedüli név helyére lett állításával, mely által, mint szent Péter mondja, kellene megtartatnunk. Itt tehát a kultus körüli visszaélés minket a dogmának legsulyosb elferditéseiiiez vezet vissza. S mit mondjunk most a fegyelemről? Hogy ily sok, az evangyéliomi tanitmánynyal mind inkább ellenkező dolgokat felállitni s megszilárditni lehessen, e végett a római egyháznak, mint a hit egyedüli letéteményesének és kiosztogatójának jogait mind jobban-jobban kellett megerősíteni. Innen van elsőben is, midőn máskent nem tehetnek, azon leplezett, és midőn bátorkodnak, azon nyilt és merész küzdelem, azon szervezett hadviselés a biblia ellen, melyet XVI-ik Gergely pápa ,,halálos legelőnek,'4

IX. Pius pedig „megmérgezett olvasmánynak" mondott, sorozván nyíltan a mi bibliai társulatainkat ezen század ,,dögvészes találmányai,u

és azoknak alapitóit „az emberi társaság ellenségei4

' közé. Innen van továbbá azon nyomás, melynek többé nem kelle szorítkozni csupán a biblia száműzésére és a hitkérdések vizsgálásának eltiltására, hanem kiterjeszkednie kellett a gondolat minden nyilvánulásaira s az egyéni és közéletnek minden cselekményeire. Innen van következőleg mind annak, a mit más időkben az egyház tekintélye alatt tanítottak vagy álmodtak, legmagasb végeredménye gyanánt, — innen van, mondjuk, az 1864-iki Encyclica es Syllabus. Ti ismeritek ezen két hírhedt darabot. Ezek azok, a melyekben kárhoztatva van mind azon szabadság, melyet a mai civilisatio, a keresztyénséggel is egyetértőleg, elismert és szentesitett. Hogy a catholicismus és mindennemű szabadság között ellentét van, erről mi régóta meg valánk győződve; az 1832-dikí Encyclica már ezen pont felett eléggé világos vala, s különösen azért, mivel abban neveztetett a l?lki ismereti szabadság elve őrjöngésnek. De mind a mellett sokan ugy közülünk, mint a római egyházban megkísérték még kétleni, hogy ez volna századunkban a catholicismus utolsó szava. Ma már többé semmi kétely; és többen azon katholikus testvéreink közül, kik még jobbat hittek vala remélhetni, nem titkolták el csalódásukat és fájdalmukat. Ezen szót tehát őrjöngés, melyet XYI. Gergely kiejtett, IX. Pius, mint lelkiismereti szabadság és kultusz feletti gondolkozásánk kifejezését, ünnepélyesen ismételte. A kormányok ő szerinte kötelesek .,a katholika vallás áthágóit, a fenyítékek szentesítése által visszaterelni.u

Ezen vallás, minden katholikus tartományban, ugy tekintendő, ,,mint az államnak egyedüli vallása, minden más kultusz kizárásával.u

Egyedül az egyház megítélő bírája az egyház jogainak; mind azon jogokat, melyeket magának tulajdonit, kell, hogy gyakarolhassa a nélkül, hogy a kormányok neki abban bár mely akadályt vethetnének. Mind azt, a mi a polgári életkörben az ő jogainak, vagy dogmáinak ellenére lett, vagy lesz téve, ő semmisnek nyilváníthatja. Es hogy senki se kétkedhes-3*