Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-21 / 12. szám

jék, de a mig valami törvény, ohajtanók, hogy az mindenki irányában — még a kegyeneeket is ido értve —• egyformán gyakoroltassék. A tanitóváltozások ép ily renddel és formában történtek azon különbséggel, hogy egy tanitó a bejelentett vád alapján vizsgálat és itélet hozás nélkül, hely nélkül maradt, mig egy lelkész, ki elitélve volt, ki a jegyzőkönyv szerint is: „papi jellemet lealázolag társalkodott" az elnökség pártfogásával helyet talált az őt befogadni nem akaró egyháznál. Consistoriumunk ugylátszik, vagy nem tudja, vagy nem is akarja a ráruhozott bizalommal érvényesitni fennálló szabályaink értékét. Hallgatása bizonyítja ezt. S igy a helyett, hogy a szabad választás felé haladnánk, vissza megyünk a titkos consistoriumokhoz, melynek ujabb felfedezése, s annak egyedül a helyosztásra alkalmazása a mostani esperesség főérdeme, valamint abból is oroszlán részt huz, hogy számosan idéztettek meg „éljen a bal köz ép" szólásért, s komolyan megdorgáltattak. Igaz, hogy helytelen, ha egyházi személy politikai constellatiokba ovatkozva pártot vall, de hát akkor a jobb oldali atyák és tanitók miért nem intetnek meg, hiszen ők nagyobb mérvben capacitálják a mi népünket. Vigyázzatok jó urak, betelik az elkeseredés pohara fent ugy mint alant, s végül mi is elővesszük egyház kormányzatunk javítására az ellenetekben legbiztosabb eszközt, mit most csak egy szóval nevezek : restauratio. O KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. * U t r e c h t, febr. 28. 1869. Nt. szerkesztő ur ! A napokban egy igen érdekes cikket olvastam a Timesban, ohajtottam a „Prot. Egyh, és Isk. Lap" számára megküldeni. Nápoly, febr. 18. Régóta nem került a helybelifelebbviteli törvényszék elé oly fontos ügy mint a tegnapi. A kérdés nem volt kisebb mint ez: vájjon a katholikus papok házassága Olaszországban törvényes-e? 1866-ban a genuai felebbviteli törvényszék kimondotta: hogy a polgári hatóságok a papok házasságát jogosan és igazságosan nem akadályozhatják. Dél-Olaszországban azonban először most került az ügy törvény elé. Általános fontossága világos, helyi érdeke még nagyobb, ha meggondolja, hogy Nápoly és környezetében már mint egy 40 pap nős, kik közül többen jezsuiták és más szerzetesek. Egy közülök 1 nápolyi jezsuita oskolának volt igazgatója, most a „Giornale de Neapoli" lap igazgatója, Signor Perez; egy másik professor Spaventa egy ex miniszter testvére. A per mely tegnapelőtt a törvényszék elé került, Luigi v Ireglia, Salernoi fiatal szerzetesé volt. A fiatal szerzetes Montefuseo Marianna kisasszonyt jegyezte el. A leány apja, tudva hogy leányának jegyese szerzetes, ellenszegült az egybeköttetésnek, a salernoi törvényszék pedig a vetri és cavai polgári hatóságoknak megtiltotta, hogy ily házasságban lépéseket tegyenek s ha már tettek volna, megrendelte, hogy a civil lajstromból nevét liuzzák ki. E határozat ellen a jegyesek a nápolyi törvényszékhez felebbeztek. Az ügy roppant érdeket költött minden körben s nemcsak a törvénykezési terem, hanem még a bejáratok is tömve voltak mívelt fiatal emberekkel, kikben Olaszhon reménye nyugszik. A mi engemet illet, én korábban tagja voltam a törvényszéknek, s ezer körülménynek köszönhetem a szerencsét, hogy a legrendkivülibb és megragadóbb látványnak, mit törvényszéki teremben valaha láttam, tanuja lehettem. A pernek csak rövid vázára szorítkozom s reméllem lapjában találok egy kis helyet számára. Miután az elnök a per eddigi folyamát előadta, a felebbező ügyvéde egy tudományos és hathatós beszédet intézett a törvényszékhez, mely gyakran Lángos és lelkesült „bene, benissimo"t csalt a feltüzelt hallgatók ajkaira. A hangos és lázas felkiáltásokat nem lehetett elfojtani. Eleinte csak szoros jogi állásponton maradott s állította: minthogy a törvény előtt mindenki egyenlő, a papot mind azon jogok illetik, mit a többi polgárok élveznek. A polgárok souverainje a polgári törvénykönyv, ő mást nem ösmer, s ha valaki a polgári hatóságokhoz folyamodik, mint ilyen tekintendő, anélkül hogy magánviszonyait vagy netaláni vallásos kötelezettségeit figyelembe vennék. A törvény kijelölte azon körülményeket, melyek a házasságot megakadályozzák s határozottan kifejezte, hogy más körülmények miatt, meg nem akadályozható. Ide céloz a törvény szelleme is. A törvény csak azt kívánja, hogy az illető bizonyos polgári helyzetben legyen, mi ha változott is a szerzetbe lépés által, de a polgári törvények előtt a többi polgárokkal egy jogalapon áll. Ha az ellenkező eset állana a vallásos szabadság csak üres szó lenne. A vallás benső dolog, a polgári hatalom hatásköre ide nem terjed ki. Miután a bizonyítékokat, melyek a papok házasulhatása ellen voltak felhozva, megcáfolta, a a törvényhozás céljára mutatott, mely csak oly akadályokat ösmer, melyek polgári érdekeken nyugosznak, igy folytatja: Az ily nőtlenség egyenes ellentétben áll a férfi természetével, istennek a szt-irásban kijolentett szavával, Jézus példájával, ki tanítványok és apostolokká nős férfiakat választott, Pált és Jánost kivéve. (Hangos taps, éljen.). A nőtlenséget csak azért találták fel, hogy az Incék és Gergelyek zabolátlan hatalomvágyát elősegitsék, s meggyilkolva a lelket, a szivet, az erkölcsi érzést, nagyszerű szolgálatot tett túlkapásaiknak. Hogy a papok a társadalmat erkölcsileg jobbítsák, szükség, hogy a papok megjobbuljanak, ez pedig csak ugy lehetséges, ha a papok nősülése megengedtetik. (Hangos éljenek.). Ily hallgatóság előtt az ellenfél ügyvéde világos hátrányban volt. Beérte annyival, hogy a törvényre hivatkozott. Szerinte az, hogy az ügyről teljesen hallgatott, mutatja, hogy a dolgok régi rendje még mindig áll. A sok százados gyakorlat nem enged változtatást. Mi Jézus és az apostolok példáját illeti, neki semmi köze nincs oly tényekkel, melyek ezelőtt 2000 évvel történtek. Csak a későbbi gyakorlatra irányozta beszédét, mit az egyház és