Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-14 / 11. szám

tumoklioz is fog nyúlni Ugy hisszük, hogy a patronusi kötelmeknek s a kath. polgárok jogainak' a népnevelési törvény sem praejudiealhat. — Ne akarjon a városa kath. szülők adójából vallástalan intézeteket fentartani."—Vagy más szóval: az ország törvényei nem kötelelezik a clerust, hogy légi viszonyait azok szerint módosítsa, s ha szép szóra nem hajol meg a pécsi elöljáróság, a tömegek vallási fanatismusa fog ellene igénybe vétetni, Felteszszük a pécsi polgárok nagyobb részéről, hogy bírnak annyi képzettséggel és önállósággal, hogy midőn az ország törvénye is részökön van, határozottan vissza tudják utasitni a papok mesterkedéseit. * Ug yancsak a közös iskolák ügyében a „M.—A." megrójja Gönci Pált, ki hallomása szerint azon fáradozik, hogy a pesti közadóból fentartott iskolák, molyok a lakóság felét tevő zsidók, protestánsok és görög vallásúak nagy sérelmére kath. felekezeti jcllcmüek, kivétessenek a papság áldott kezeiből. Többek közt ezt is mondja neki: „Valóban igen roszkor buzgólkodik G. ur." — Vájjon miért? Tán kilátásai vannak a „M.—A."nak, hogy nemsokára ismét beköszönt a helytartó tanács boldog korszaka, legfennebb talán azon különbséggel, hogy statthaltereket minisztereknek fogják hívni! Annyi mindent megértünk már, hogy még ezt sem tarthatjuk lehetetlennek; de csak azt mondhatjuk rá: „alios etiam vidimus ventos." Az Európa szerte hanyatló hierarchia a kialvó lánghoz hasonlólag fog még néhol egy utolsó lobbanásban feltűnni, s legvalószínűbben szegény hazánkban, melyet legjobban megnyomorított; de végre az is csak el fog múlni, — Csak ez is jó! Talán nem ismeretlen dolog t. olvasóink előtt, hogy a sz. István-társulat pályázat utján, Magyarország történetét oly szollombon és terjedelemben óhajtja megiratni, hogy az nemzeti történészeink tudományos buvárlatának magaslatán álljon, hogy azt katholikus szollem lengje át, s a középosztály műveltségi igényeinek, s tárgyilagos történelmi hűségnek a legvonzóbb modorban megfeleljen. A sz. István-társulat ezen óhajtására a „Századunk" egyik számában egy „őszinte" azon megjegyzést teszi, lehet-e tárgyilagos történeti hűséggel, s egyszersmind k a t h o 1 i k u s szellembon történetet irni ?" Mely malitiosus kérdésre a „Magyar Állam" 26-ik száma egy klaasikus élcos feleletet ad, melyet valóban szeretnénk egész terjedelmében adni, do hely kímélés tekintetéből csak pár pontjára kell szorítkoznunk. „Persze hogy lehet drága „őszinte" barátom ! — szól a válasz, — sőt többet mondok, csak is igy lehet, in genere et in specío, az az általában és különösen a fenforgó esetben. Általában azért; mert a kath. egyház a tárgyilagos igazság birtokában, a történetírás feladata pedig épen e tárgyilagos igazság kiderítése lévén, csakis a katholicismus örökké változhatatlan eszméinek szemmeltartása szolgáltatja azon egyedüli helyes zsinórmértéket, melyet a történeti anyag feldolgozása, s a tények, események és jellemek részrehajlatlan megítélésekor alkalmazni kell." Innen van az, hogy a protest. történetírók közöl azok, kik e tárgyilagos igazság ismeretére felküzdöttek, vagy katholikusokká lettek, mint p. o. Stolborg, Gfrörer, vagy Hurter, vagy legalább hitbelioiknél a cryptokatholicismus gyanújába estek, mint p. o. Leo, Klopp.„ S ezok előre bocsátása után kifejti azon válasz, hogy spoeialiter, azaz a fenforgó esetben Magyarország történetét csakis kath olikus szempontból lehet helyesen s igazságosan megírni, s továbbá hogy a kath. episcopatus nem hogy nincs kötolezvo a tudományt üldözni,--mint a Századunk „őszintéjo" állította, sőt inkább Magyarország épen a püspöki karnak köszönheti összes tudományos műveltségét, akadémiáját, egyetemét stb. „De hogy tisztelt barátom sincorusnak — végzi a válasz — némi felvilágosítással szolgáljak ezen dolgok körül, meg fogom neki néhány példában mutatni, hogy a-történelmet nem mi katholikusok hamisítottuk meg, hanem azok amott át, a szomszédok — tudja már kiket értek! Avagy ki tette 7-ik Gergelyt nagyravágyó, tekintetnélküli zsarnokká, 4-ik Henriket pedig birodalma függetlenségéért küzdő és elbukó hőssé, holott amaz valódi lánglelkü reformátor, a „szabad egyház szabad államban elvének" (helyes értelmében) legdicsőbb elohaicosa, emez pedig gyáva, jellemtelen, feslett életmódú elnyomója volt népeinek ? vagy mi hazudtuk-o ezt, mi a katholikusok ? Ki teszi Gusztáv Adolfot a hit fogy vei es apostol-, saprotestantismus megmentőjévé, holott az nem volt egyéb mint pénz- és hatalomvágyó kalandor, s koronás rabló, ki a hit álcája alatt betörve Némethonba, századokra tönkre tette annak szerencsétlen tartományait ? Ki csinál e szörnyetegből mythosszerü hőst, vájjon mi, a katholikusok ? Olvassa o kettőre nézve V o i g t o t és Hoppot, mindkettő protestáns, s akkor némileg derülni fogagyában." Nem klassikus beszéd ez ? valóban szeretném a „Magyar Állam" tisztelt historikusától megkérdezni, hogy hát ő mit szokott olvasgatni, hogy ily derültség támad agyában. Még azon tárborból vetik szemünkre, hogy a történelmet mi protestánsok hamisítjuk. Ugyan nincs a kegyed könyvtárában megírva valahol, hogy a bankot, meg a piarci rosz tejet s több cfélét szinte a protestáns szomszédok hamisítják? Lapozgasson csak, talán majd reá akad. Addig figyelmeztetem valamire. Tudja kegyed, hogy „a tárgyilagos igazság birtokában levő" katholika egyház történészei hogy szoktak irni ? Tekintsen bele az első egyházi történetírótól Eusebiustól kezdve akármelyik író művébe a mult század elejéig s meglátandja. Mindaz a mi katholika egyház s az orthodoxia érdekében, a papi, pápai s Ézerzetosi tekintély s hatalom előmozdítására történt, az mind a jó Istentől származott; a mi pedig o tekintetben nem volt kedvező, annak maga a megtestosült ördög, a sátán, az Antikrisztus volt szerzője. Márk Aurél, Julián császár, Arius, Vald Péter, IIusz, Luther, Gallilei, Cavour, Garibaldi stb. egyformán mind az ördögtől voltak megszállva, sőt maga az Antikrisztus volt s illetőleg van bennük megtestesülve. Csodálhatja-e azért a t. válaszoló, ha első reformátoraink, kik az önök iskoláiban növekedtek fel, nem tudtak azonnal szenvedély nélkül szólni ellen-