Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-14 / 11. szám

felokozoti intézet. Más kérdés az, ba vájjon leket-e a népiskola egyes hitfelekezetek érdekeinek aziluma, vagy pedig csak a tudomány temploma lehet az ? — Ez utóbbi kérdésre én igennel, a másikra nemmel felelek, Igaz, hogy a pap legnagyobb mérvben felekezeti egyén ; — ez másként nem is lehet, — de az már nem igaz, hogy a népiskolának, vagy ami mindegy az azokban tanitandó tudományoknak felügyelő-vezetője, fő és közhitelességü gyámja a pap, mit azzal bizonyítok, mert a népiskolai bizottmánynak, a superintendentiának és a tractusnak tagjai legfeljebb felerészben papok. — Isten veled! Ágyán, febr. 7. 1869. barátod Nagy Sándor, ref. lelkipásztor. Vlszliaiig a legközelebb kiosztott országos tanítói segélyre. Volna-e oly elfogult, ki örömmel ne üdvözölné eme segélyt? a sanyarú sorssal küzdő, családos s mindamellett meg nem tört erejű s kitűnő tanítók valláskülönbség nélküli segélyeztetését ? .. Alig hiszom. ... Ok a valódi honvédők, mert a hazát nem gyútüs puska, hanem a nevelés menti meg. S ha a haza védőit jutalom illeti, íme a férfiak... Miért hát-e szavak, ha a jutalmazás megtörtént?!.... Egyet mást óhajtanék elmondani..» Valamint megkívánjuk, hogy a haza védői időnként a haza által megérdemelt segélyben részesittessenek, ugy határozottan óhajtjuk, hogy azt érdemesek s e mellott s z,ü k s é g g e 1 küzdők nyerjék el. .. fia áll — pedig áll — hogy a nemes lélek jutalom nélkül is működik, — ha áll — pedig áll — hogy a nőtlen tanitó helyzete könnyebb, mint a családos apáé; ugy bizonyos hogy a segély, amaz előtt, időnként emezt illeti. Ismerek kitűnő tanítót kis fizetéssel, ki hogy egyik fiát Veszprém-, másikat Biharmogyében taníttathassa, hon a szükséggel küzd, megvonja — mert kell vonni — magától a legszükségesebb öltözetet, — nyomorog, hogy a hazának kitűnő fiakat nevelhessen. Ilyennek adjon a haza, mindenek felett osztalékot!! Határozottan óhajtandó, hogy a nős, családos tanitók közül is az választassék, kinek fizetése kevesebb. — Mert, a lelke sir az embernek, midőn látja, hogy míg egy róm. kath. tanítónak tagosztálykor kegyura 45 hold földet mér ki, addig a kálvinista rector kap 8 holdat.... ugyanazon községben. Es mégis mi történik ? A 8 holdas is csak tanítgat, és pedig többet, jobban, sikeresebben, mint a 45-ös... és az történt, hogy a 45 holdas kapott 1.00 forint jutalmat. Nem szokásom, nem elvom a felsőbbséget vádolni magunk hibájáért. Jól tudom én, azt mondják, hogy ott a begyült adatok szerint ítéltek, s ha mi protestánsok nagy szérénységünknél fogva nem zörgettünk a kellő időben, s például Csallóközből a jutalomra érdemes férfiakat fel nem küldtük, ne fájjon, ha 45 holdas tanító 100 forint, jutalomra érdemesittetik. akkor, mikor nálunk sok j e 1 o s a végszükséggel küzd. Ez szent igaz. Ám azért jövőre óhajtandó, hogy az egyházmegyék elnökei, jó időben terjesszék fel a negény de érdemes tanítók neveit a kormányhoz, nehogy ismét késő legyen a jajgatás. Nincs nálunk 45 holdas tanitó, de van jó tanitó, családos, küzdő szegény ember elég; jutalmaztassanak ezek, kik rászorultak, s kik azt a hazától méltán meg is várhatják annyi hányattatás és szenvedés után. Denique Carthaginem delendam esse censeo, az az denique itt csak a kinevozendő iskolafelügyelő segíthet leginkább. O összevetheti az adatokat, személyesen megláthatja a szegénységet, összenézheti az egyházmegye véleményét is, kell is hogy ezt tegye, akkor remélhetjük, hogy a 45 holdas nem lesz szegény és szűkölködő, hanem a 8 holdas. Szekeres Mihály, ref. lelkész. !! E l V 0 I, D. (Pozsonyból.) F. hó 4. a pozsonyi ág. hitv. evang. egyház megható ünnepet ült, midőn két hü munkása ötven éves működéséről hálásan megemlékezett. E férfiak egyike Boleman István, theologiai tanár, kit az egész hazai protestáns közönség eléggé ismer, és kinek száz meg száz volt tanítványa országszerte hirdeti az igazság evangyéliomát. A másik, ki szerényebb körben ugyan, de nem kevesebb buzgósággal, s nem kevésbé áldásdúsan munkálkodott a növelés rögös pályáján, Handl Sámuel polgári iskolai tanitó. Legyen szabad e megható ünnepélyt egy kissé részleteznem. Nevezett napon a dühöngő orkán dacára már egy órával az ünnepély előtt megtelt a pozsonyi nagy templom buzgó résztvevőkkel. Tíz órakor megjelent a lyceumi ifjúság a tanárokkal, a polgári iskolák növendékei tanítóikkal, a lelkészek, a helybeli többi tanintézetek, nevezetesen a kir. gymnasium és főreáliskola tanárai, a városi tanács képviselői stb. Végre küldöttség vezette be a két ünnepelt férfiút az orgona méltóságos hangjai közben, melyek elnémultával az evang. gymnasiumi tanulók dalárdája sikerülten adta elő Bethoven egyik gyönyörű müvét. Ennek elzengése után az egyházi felügyelő nyitotta meg az ünnepélyt, néhány egyszerű szóval előadván az összejövetel célját. Ezt szeretve tisztelt főpásztorunk, Geduly Lajos, tartalomdus beszéde követé, melyben azon ismert közmondásból kiindulva : quem dii oclere stb. elismeré, hogy a növelés terén anyagi jutalomra csakugyan nem számithatni; de e szép pálya is meghozza, és pedig az anyaginál becsesebb, mert szellemibb és maradandóbb jutalmat. Ilyen jutalom gyanánt felhozá: az öntudatot, a tanítványok háláját, s minden jók elismerését. Ez utóbbinak tanúbizonyságaid felhozá, hogy felséges királyunk Boleman István tanárt a Ferenc József lovagrend keresztjével tűn tóté ki, s a szónok e közben a keresztet az ünnepelt, még mindig iide orejii aggastyán mellére tiizé Ezután a másik jubilárhoz fordulva,