Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-14 / 11. szám

1822-ben pedi g dr. Gratz, es a „Katholik" cimü lap. 1820-ban egy berlini lap is közlötte az átkos hitformát, mint olyat, melyet azon évben Würzburgban egy orvos és egy katonatiszt letett, mi ellen F i c h t e 1 J. tiltakozott. — 1821-ben kiadta a hitformát dr. Wald königabergi egyetemi igazgató tanár; szinte megjelent azon évben „Haller Sámuel levelei családjához" cimü gyűjteményben, ugyanazon évben szóba hozta B a u r Sámuel az 1717-iki mainzi hitformát, némely eltérésekkel közölvén. 1822-ben báró Mastiaux tiltakozott a hitforma ellen; ugyanazon évben Magyarhonban is megjelent az Átokminta, kiadta R ácz Ádám esztergomi káplán a königsbergi szöveget „Fenn maradjon-e még tovább is a közfal ?" cimü németből forditott müvében. Ugyan ez évben tiltakozott a hitforma ellen a pozsonyi róm. kath. nemzeti zsinat; J o r d á nszki Elek apát pedig egy 219. lapra terjedő müvet irt a hitforma cáfolása végett ily cimmol: „Az eretnekségről való leesküvésről mit tart a kath. ogyház ?" intézi e müvét a königsbergi húsvéti programm ellen. De prot. részről is megjelent még azon évben, kiadva K r u g által, közli K o 1 b e Erdman hennebergi lelkész is, azt mondván, hogy K o t z a u bárónőtől kapta Obervierán, s azon szöveg az, melyet Vilmos Móric szászherceg letett. Ez utóbbi szöveg némileg különbözik a mainzitól, mit a lemásolás, kézről-kézrejárás okozhatott, a Jüngling által közlött tökéletesen egyez a mainzival; kiadta továbbá dr. Wald, 1822-ben Königsbergben, ugyanazon évben M o h n i k e Frigyes, stralsundi lelkész, porosz királyi tanácsos, ugyanez 1823-ban ismét kiadta ily cimü 264 lapnyi müvét: „A magyar átokminta történetéhez," s ugylátszik, Mohniko használja legelőször az „Átok-minta" nevezetet; J o r d á n s zk i t későn kapta meg, de azért tárgyalja s cáfolja a 193—234 lapokon. A „Hesperus" 1823-iki évfolyam 74. száma a hitforma hitelessége mellett szól, szinte a G ub i c z által szerkesztett „Berlini lapok" is ; megjelent később a hitforma 1833-ban a „Kirchenzeitung" 85. számában ; 1841-ben pedig P e s c h e c k adta ki 5 részre osztva, ezt megtámadta a „Sión" 1842-ben, 52. számában, ugyancsak 1842-ben kiadta Illgen lipcsei tanár, 1844-ben Wa g n o r hesseni prot. lelkész, ugyanez évben a „Dorfkirchen-Zeitung" és egy frankfurti prot. lap is közié a hitformát, Ketteler mainzi püspök ellene nyilatkozott, de ugyanazon évben szinte kiadta K ö 11 n e r, Hamburgban. 1850-ben kiadta P o s c \\ e c k, 1853-ban F r i t s c h e K. oznabröcki ev. lelkész, ugyanazon évben H i r s c h e R. másik oznabrücki lelkésztől is megjelent, ki azt mondja, hogy az átok-minta igaz eredetű és a jezsuiták által szerkesztetett. 1854-ben Matthes E. evang. lelkész lépett fel ezek ollen, s rágalomnak nyilatkoztatja az átok-mintát ; dr. Paulus bádeni egyháztanácsos és professor Haidelbergben azt irja, hogy a magyar átok-minta nem a kath. egyházé általában, hanem némely jezsuiták túlhajtásainak tulajdonítandó. 1860-ban is megjelent az átokminta Lipcsében, 1864-ben a soesti evang. lelkész is kiadta; ugyancsak 1864-ben megjelent Pozsonyban is, Buriusnak, a Lichner Pál által kiadott müve 86—88. lapján. 1865-ben kiadta Andrea neheimi ev. lelkész, második „Nyiltlevele" 82—86 lapjain. Andrea ellen föllépett Buchman „Populár Symbolik" cimü müvében; szinte föllépett A udreá ellen 1866-ban dr. G i e f o r s E n g e 1-b e r t Wilmos „A magyar átok-minta és Synoris szűz élete stb." cimü munkájával, mely megjelent Paderbornban. Ennek és J o r d á n s z k i nak nyomain irta Fábián ur 1866-ban a „Magyar Sion"ban megjelent ily cimü cikkét: „A magyar átok-minta ismertetése s története." Ugy hisszük most már, hogy az átok minta történetéből eléggé világos, miszerint sem Lányi, sem R e is e r, som bármely más magyar protestáns nem készítette a hitformát, mert a) a glogaui 8 cikk, 1628-ból, — a Fesellek által közlött négy részre osztott szöveg 1631-ből, nyilván mutatják, hogy az átok-minta szülő helye nem Magyarhon. b) képtelenség, hogy egy hitforma, melynek ötven, sőt 80 évvel előbb is nyomára találunk : későbbi időben koholtatott legyen ! Hátra volna még a kath. irók ellenvetéseinek megcáfolása, de azon 26 ellennyilatkozat közül, mely szinte kétszázad ólta a prot. részről 62-szer kiderített igazság ellen intéztetett, figyelmet csak J o cl á n s z k i, G i e fers és Fábián urak érdemelnek. Jordánszkit eléggé megcáfolja M o h n i k e , ezt tehát mellőzöm, tér és idő tekintetéből csak G i e f e r s r e szorítkozom , melynek megeáfolása után a Fábián ur véleménye is tarthatatlanná válik. Lássuk tehát G i e f e r s némely főbb erősségeit: Azt mondja müve 26. lapján, hogy a hitforma nem található fel a jezsuiták iratai közt. Ez azonban nem elég ok arra, hogy tehát azoktól nem származhatott; mert H a s e szerint nem lehetetlen, hogy a róm. kath. egyház, valamint sok meg nem történt dolgot ténynek vett: ugy a megtörténtet megsemmisítette. A 32 s köv. lapokon azt mondja, hogy volt az egyház által az áttérők számára megszabott hitvallás, t. i. a IV. P i u s é; de ez elég ok-é arra, hogy a szóban forgó hitvallás nem használtatott; hiszen amely alattomos ravaszság s fondorlat becsempészte az 1604: 22. törvénycikket, az országgyűlési rendek nélkül, országgyűlésen kivül a törvénybe, amely álnokság a pozsonyi s több más templomok elvétele céljából királyi oklevelet volt képes producálni, amely ármány azt vitatta tág lelkiismerettel, hogy a magyar király nem köteles lutheránusokat és reformátusokat magyarhonban megtűrni, a mely impostura aprót, lelkészek s tanítók bevádlására leveleket koholt, a mely boszu a fogoly papok rettentésére királyi oklevelet hamisíthatott, az a gonosz szellem, moly még 1825-ben is képes volt a királyi rendelet szavait folcserélgetvo, azt meghamisítani, s a protestánsokra nézve sérelmessé tenni: vájjon a IV. Pius hitvallása mellett nem hozhatott e létre másikat ? Annyival inkább, mert történeti tény, hogy Siléziában Dollii a gyónócédulákat irt az áttérők elébe, továbbá Krakkóban P o v o d o-