Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-14 / 11. szám

A magyar átok-minta történelmi kifejlődésében végig kisérve. (Vége.) Történetileg igy igazol Rángó (4—6 lap) : a mi e h itformát illeti, ez nem Amerikából vagy Keletindiából, nem is Chinából vagy Japanból, vagy eféle elszigetelt helyről vagy országból származik, hogy utána ne lehetne járni hitelességének, mint nem lehet a jezsuiták csodatéteinek, kiknek szójárásuk ez: messziről jöttnek lehet hazudni; mivel tudják, hogy senki se fog Chinába fáradni, hogy utána járjon, vájjon valósággal megtörténtek-e azon csudák, melyeket P r osper Intorcetta jezsuita, chinai ügynök az ő „Compendiosa narratio de Statu Missionis chinensis" cimü jelentésében a hittérítő társulat tagjai előtt 1671. apr. 14-én előadott; sem Japánban nem fogja nyomozni senki, hogy vájjon igaz-e,hogy Xayerius Ferenc oly sok bénát, siketet, némát, vakot meggyógyított, holtakat támasztott, mint B e 11 á r m i n (De ecclesia milit. Lib. IV. Cap. 14.) dicsekedve emlegeti ? sem azt, hogy vájjon a bakkecske annyi tejet adott-e, mint ő előadta ? vagy valamelyik szent a félig sült verebet o nyársról ehöpitette ? Ezekről igenis mondhatni, hogy ily csudák költöttek; de Magyarország nincs oly távol, hogy utána ne lehetne járni, hogy vájjon egy ily hitvallást hoztak-e létre valaha a pápa hívei ? vagy terjesztettek-e valaki elé elfogadás végett ? Mivel pedig világosan ki van téve, hogy az eltántorodottak s hitökről leesküdöttek között ki volt az első, fel lehet keresni a Bányavárosok közt Beszterce bányát, és meglehet tudakozni, hogy élt-e ott valaha Gressner Illyés nevü előkelő pap, — és hogy az vájjon a Luther tanairól áttért-e a pápistára? Sőt azt is meglehet tudni, kik előtt s kiknek tette le? És ha semmi történeti igazság nem léteznék, lehetne azt állitani, hogy a lutheránusok vagy reformátusok a pápaság iránti keserű gyűlöletből költötték a hitformát. De a pápisták ezen utánjárással mind máig adósok, kiknek pedig érdekűkben állana, hogy vájjon ily iszonyatos tanokat terjesztettek-e elő tanítóik vagy mások elfogadás végett ? A „Rövid és igaz tudósitás a magyar protestánsok üldözéséről stb." cimü munka szerzője pedig (Reiser), ki az évet, napot, az üldözők és üldözöttek neveit, az elüzötteket, a megszabadultakat, a helyet, hova jöttek, a téritvényeket, melyeket aláirás végett eléjök tettek, szórólszóra előadja: bizonyára igen arcátlan ember volna, ha ilyen közleményt költött volna ! De meg sok száműzöttek, kik Németországban élnek, s kik előtt G r e s s n e r Illyés besztercebányai lelkész ismeretes volt, bizonyságot tesznek arról, hogy ez hittől szakadt lőn, jóllehet nekik a hitforma elő nem mutattatott, melyet tehát nem is láthattak, de letenni még kevésbé kivántak. De ha soha senki nem tudná is ezen hitforma hitelességét történetileg bebizonyitani : annyi áll, hogy e hitforma, a benne foglalt tételekre nézve kétségtelenül pápista hitvallás, azaz : azon tanok, melyeket tar t a 1 m a z, a pápista i r ó k tantételeivel s a folytonos gyakorlattal megegyeznek. A honnan méltán csodálkozik az ember, hogy azokat a nemkatholikusok előtt annyira tagadják. Letették az ujkatholikusok hitformáját I-sö F r igyes Ágost 1697-ben, az ausztriai Badenben, 1717-ben pedig a Szászválasztó Frigyes August, melyet igazol a Bécsben 1717-ben megjelent hitvallás, melynek címlapján Frigyes August neve áll. A berni hires röpirat szerint, mely 1716-ban jelent meg, Heller Sámuel megesküdött a hitvallásra, szinte 1716-ban tette le e hitformát A d o 1 f M ó r i c z Károly 1 5 éves ifjú szász herceg, Győr ben, jubilate vasárnapon. Ugyancsak szász herceg W i 1-m os Móric 1715'ben, Doxanban egy kolostorban, Prágától nem messze, letette e hitvallást, december hóban, testvérének, ki 1707-től fogva esztergomi érsek volt, Chris t i a n Augusztnak kezeibe, a mint ezt a Mainzban megjelent hitforma mutatja, melynek homlokzatán Wilmos Móric neve áll. Megjelent a hitforma J ü n g 1 i n g Bernáttól 1717-ben, ki Wilmos Móric udvari papja volt, továbbá azon évben F r i ck Illyéstől; 1719-ben Buder Gottlíeb adta ki, 1720-ban ismét; 1719-ben dr. Johann W i 1 h e 1 m Peterscn bocsátá közre a hitformát; 1725-ben ismét megjelent U1 m ban, mint a melyet C1 a s i n Anna letett, F r i c k Illyés prot. lelkész is bizonyitá. Bartholomaei Wilmos Erneszt 1738-ban kir adta az Átokmintát; ez ellen cáfolatra kelt W e i s 1 i nger Miklós, kevés eredménynyel, mert 1755-ben újra megjelent az, a „Miscellanea Groningana-ban. Ekko. újra sikra szállt Weislinger, F r i c k Illyés ellen, ismét csekély sikerrel, mert Fidler 1770-ben újra kiadta a hitformát. Előszavában igy szól: hogy az igazság érdekében Ítéletet hozzunk, olvassa az ember a következő hitformát, melyet egy bizonyos fejedelem, a ki az evangelica vallástól elszakadt, és a róm. katholikára tért, letett. A ki ennek hitelessége felett kétkedik, azt én, mint becsületes ember, felszólítom, hogy Bécsben, az egyházkönyvben nézzen utána." Dr. Böhmer 1787-ben ismét kiadta a hitformát, okot szolgáltatván reá Május hildeáhoimi udvari kamarás leányainak, Dorottya Magdaléna-és Luizának a róm. kath. hitre való áttérése. F o 11 e n i u s kiadta 1797-ben a S c hí 11 e r „Geisterseher"jében, szinte hozta a „Bolygó zsidó" is. Az „Oppositionsblütter" weimari lap szerint Biester Károly weimari udvari lelkész szinte megesküdött a liitformára 1812-ben; ezt Brunquell P. tagadta, 1818-ban azonban az augsburgi „Litterárischor Monatsbericht" azt a közleményt hozta, hogy S t r o h 1 e Mária lotette a hitformát; dr. Wachler 1819-ben kiadta a hitvallást, mint a mely 1818-ban Augsburgban letétetett az emlitett nő által. 1820-ban dr. Schott C. F. tette közzé a liitformát, ugyanazon évben a stuttgarti „Neckar-Zeitung" 229. számában is megjelent, szinte azon évben a „Schwabischer Merkúr" 271, száma is közli. Ezek ellen kikeltek W o 1 f Lőrinc, E n d r e s, F r e u d e n f e 1 d bonni tanár,