Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-07 / 10. szám

órákban Rimaszombatba jött s magát a megyeháznál elszállásolván, a város elöljáróit értesítette arról, hogy vasárnap, máj. 28-án szándékozik a piacon a megyeház előtti téren misét olvasni. S a kijelölt időben csakugyan papjaik vezetése mellett zászlók alatt tömegesen közeledtek a szomszéd megyék róm. kath. lakói, különösen Rap Pilis, Kalonda, Terbeléd, Múlyad s egyéb nógrádi helységek népe. — Ezen nép lakhelyéből legalább egy napig gyalogolt, hogy Rimaszombatba érhessen. Méltán kérdezhetni tahát, ha a hittérítő békés szándokkal jött Rimaszombatba, miért zavartatott fel ezen néptömeg májusban, holott a földmives ideje oly drága, miért nem ájtatoskodott saját lakhelyén, saját templomában ? Vagy feltehetni-e, hogy kétezer ember — mert ennyire ment az öszszesereglett nép — annyi külön helységből, vidékről sőt megyéből minden előleges intézkedés nélkül gyűlt össze ugyanazon napon és órán, egyedül azon ártatlan szándékkal, hogy ott imádja istenét ? Rimaszombatban a négyszögű piac délkeleti házsorának közepén áll a megyeháza; az előtte nyíló szabad téren lépett fel Karaba. Ott misézett, ott tartott beszédet. Már beszéde is mélyen sértette a városiak vallásnézeteit, kiket a kíváncsiság vagy az ügy fontosságaj)da vont. De tetőpontra hágott ingerültségük, amint ezen beszéde folyamában azon három evang. ág. hitv. egyén kitéritéséhez fogott, kik már előbb nála jelentkeztenek. s kiket ide rendelt, hogy a kitérítés által az ünnepélyt emelje s a kitérítettek által ez alkalommal előbbi vallásukra s életükre mondandó átkokkal a város lakóira hatást gyakoroljon. De a prot. városi nép, figyelmeztetve levén templomában, hogy a hittérítő irányában, ki legfelsőbb rendeletek és leiratok által pártfogoltatik, minden ellenséges fellépéstől ovakodjék, ezúttal a csendháboritásfól tartózkodott. S igy Karaba teendőit elvégezvén, visszament Rábóra, elkeseredést hagyván személye és ügye iránt a város lakóinak szivében. ISK 0 L A Ü f, Y. Kik nálunk a gyiiinagiuiiii tanárok ? Nekünk protestánsoknak vannak szép számmal középtanodáink ide számítva a főiskolákat is, s ezeken működő szép, jól lehet aránylag csekély számú u. n. tanáraink. U. n. tanáraink, mondom, —ellentétben azon tanférfiakkal, a kik igazán méltók e tisztes elnevezésre. Gymnasiumi tanáraink legnagyobb része theologusokból, sok esetben még azokból sem, lettek azokká. Még pedig ugy, hogy sok ifjú ki theologiát tanult ugyan, de a szószéken nem boldogult, ennek hátat fordítva a tanárszékhez fordult. Es ez meg is nyílt előtte legtöbb esetben amúgy morc patrio, atyafiság-rokonság mindenesetre ped;

g felsőbb protectio következtében. Denique a jó pártfogó urak sokszor megteszik x-et vagy y-ot tanárnak anélkül, hogy számot adott volna arról, mikép igazán képzettség s hivatottság bírta ezen magasztos hivatal elvállalására. A képesség s képzettség a tanárválasztásoknál mondhatni sokkal ritkábban bir döntő befolyással a megválasztásra, mint a napi renden levő pártfogoltság. Mi ezen különben jó indulatu ususnak rosz következése? Első helyen az, hogy tanárokká iktattatnak oly egyének, kik lelkészi tehetetlenségből, hogy ne mondjam, desperatióból menhelyre találnak a professori tisztben. De mi több, ki ne ismerne oly tanárokat, kik gymnasiumot sem végeztek teljesen s mégis vocátorra tudtak szert tenni. Az elsők tehát bukott papok, az utóbbiak a legjobb esetben autodidakták. Hogy vájjon mindkét nembeliek mennyire érdemesek a tanári hivatalra- azok bírják leginkább megítélni, kik a tanárságra mint külön szakra készültek, és igy mint szakképzett egyének lettek tanárokká. Van ugyan példa rá, hogy autodidaktákból is kerültek tanárok és pedig jó tanárok, csak hogy ezek autodidaktismusok közben-szaktanár collegáik tanítására szorultak. A tanárnak okvetlenül neki megfelelő tan szakmát kell végezni, különben sem de facto, sem de jure nem tanár, hanem legjobb esetben schulhmeister, Egyetemi kursusok végezte nélkül lehet valaki tanárrá ha a protectio azzá teszi, de valósággal sohasem tanár biz az ; mert különben értelme sem volna az egyetemnek, azaz nem tudnám, hogy mire való, miféle intézet volna az ? Az egyetemi cursusokat pedig ne ugy vegyük, hogy boldog, boldogtalan végezve idehaza a három évi theologiát, egy évre kitekint Németországba, a mely idő rendesen épen elég arra, hogy megismerje az ottani burseh életet; hanem kell, hogy a tanárságra készülő egyén legkevesebb 6 fél évig hallgassa az egyetemen a tanári szakmát. Aztán pedig tegyen tanárvizsgát, persze competens fóruma előtt, mert különben ismét csak paródiáját látjuk a jövendő tanár eszményképének. Mind ez sokszor elmondatott már ; igy p. o. nem épen régen dr. Emericy, Imre Sándor s más valóságos tanárok által, de eddig ugy tudom jobbára eredmény nélkül. Azonban quod differtur tán itt sem aufertur. Ne forcirozzuk annyira azt a theologiát, hagyjunk fel vele a gymnasiumi tanárságra készülő ifjaknál. Igy bizonyára lesznek majd nekünk protestánsoknak is szaktanáraink. Ez az, mit rendezetlen tanügyi viszonyaink közt komolyan sürgetnünk kellene, már ha t. i. rendesen szakmázott tanférfiakra kívánunk szert tenni; ellenkező esetben pedig folytatjuk majd ezentúl is szépen a megszokott módon a középkori paptanárságot egy személyben. Kadlecsik Hikhárd, tanár. BELFÖLD. Nt. szerkesztő ur! A mező-kövesdi ref. ekklézsiának febr. 21-én örömünnepe volt. Ekkor köszöntött be nemrégiben elválasztott fiatal lelkésze Ravasz János, kit szent hivatalába, a helybeli buzgó gyülekezet s a szomszéd helységekből összesereglett számos hallgatóság előtt m. madarasi lelkész t. Ferencz József igtatott be. Beszédében Rómabeliekhez küldött levél 12-ik r. 10-ik verséből in-20 *