Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-07 / 10. szám

cimli iratában ; szinte megfelelt Heidelberger György jezsuitának is, 1677-ben „Pápa-jezsuitai arcátlanság" cimü müvében, ugyan ez évben kiadta a hitformát Lányi a Lapsánszki „Törvényszéki kivonata" cimü munkácskája ellen intézett „Dávid parittyája Goliáth ellen, vagyis: jezsuitái hazugságok lóvakarója" stb. cimü müvének elején, hol -igy szól: ez a római katholika hitvallás legkevésbé sem más, mint valódi katholika, ezt már a minap? a cseh-üldözés korában, elmondás vagy letétel végett a római pápa vakitott tányérnyalói előterjesztették. M o tini k e azt jegyzi meg Lányi ezen előadására, hogy a szóban forgó hitforma eredeti hazája nem Magyarhon, hanem Cseh- és Morvaország és helyesebben c s e b - m agyar hit formának volna nevezhető. Ide járul P es c h e c h Adolf Keresztély cseh evang. diákon és a prágai királyi tudós társaság tagjának azon nyilatkozata, hogy a pápisták az áttértektől határozott hitvallást kivántak, és az 1631-ből fenmaradt ily hitvallás nem egyéb, mint a már ma magyar átok-minta név alatt ismeretes hitforma, alaki különbséggel. Ez ugyanis négy részre van osztva: az első magában foglalja az áttértek mostani hitének b evallását. Legelőször „ő atyasága" kívánatára bizonyitniok kellett, hogy ők „jó és szabad akaratból" az ő kedves u r a s á g a iránti szeretetből s szorgalmas és kegyes működése s fáradsága után tisztelendő atyaságának, kényszerítés nélkül, a tévutról és a hamis eretneki tévelygésekből az igazság útjára tértek, továbbá, hogy a pápa iránt engedelmességet tanúsítnak, és a bibliát feltétlenül nem olvassák, és a purgatoriumról, miséről, egy szin alatti communióról való tanokat elfogadják, ellenben pedig bevallják, hogy két szin alatt eretnek és kárhozatos, hogy Máriát, az ereklyéket, és a képeket tisztelni kell, hogy egy szent misét hathatósabbnak kell tartani, mint száz lutheránus prédikációt. Igy kisztették tehát őket, hogy eddigi tanaikról most épen az ellenkezőt mondják. Egy második pontja a hitformának az' átkoz ódások hosszú sora, mely igy kezdődik: „mivel a róm. kath. vallás minden pontjaiban, egy szin alatt szent, tiszta, ősi, mennyei és isteni, az eretneki ellenben téves és hamis, átkozott és ördögi: ezért megátkozzuk mind azokat, kik bennünket e tisztátalan tudományra vezettek és azokat javallták, ellenben a rómait kárhoztatták stb." Tudjuk, hogy az ily kiáltó bánásmódot most a katholikusok tagadják és szégyenlik, azt mondván, hogy a IV. Piusféle hitvallás volt szokásos az áttéréseknél, s ily durva bánásmód az embereket a katholicismustól még inkább elidegenítette volna; de hogy eshetik hát, hogy oly sok különböző helyen találhatók ily hitformák ? Azután következett az eskü, mely alatt fel kellett fogadni az áttérteknek, hogy többé a két szín alatti tanhoz nem ragaszkodnak, az evangyéliomi tant mindenütt ellenzik, annak ellentállnak, a kath. egyháztól semmi esetre vissza nem lépnek, gyermekeiket arról kellően megintik, s hogy a kelyhet és a bibliát folyton folyvást kerülik. A zára^c itt ismét mutatja, mennyire gondjuk volt a téritőknek arra, hogy felsőbbjeik előtt bebizonyíthassák, miszerint e dolog, a császár kivánata szerint erőszakolás nélkül történt legyen, ez áll ugyanis a harmadik pont záradékául: „esküszünk, hogy az evangyéliomi tanoktól,^melyekben születtünk és neveltettünk is, jóakaratulag, jó értelemmel jó lelkiismerettel, hosszú vágyakozás után, kényszerítés nélkül, egészen szabad akaratból és senkinek nem tetszelgve, sőt Önhaszon-keresés nélkül lépünk vissza, és átkozzuk meg az ilyeneket; ellenben az egyedül idvezitő katholika vallást örömmel bevesszük." Egy negyedik pontnak nevezhető a jóváhagyás vagy megerősités, mely állott abból, hogy ők annak bizonyossá tétele végett, miszerint a két szin alatti tantól vissza léptek, jelképileg a kehelyt lábbal tapodták és minden bűneiket meggyónták ; ekkor kapták a gyónócédulát, mely csaknem egészen megegyezik a glogaui gyónócédulával s hangzik következőleg: „Én szegény és nyomorult bűnös, megvallom és meggyónom néked, tisztelendő gyóntató atya ! az Isten, a boldogságos szűz Mária és minden szentek előtt, hogy én azon időben, mig az eretneki tan mellett voltam, nagy tévelygésben éltem, valamint, mikor járultam az eretneki urvacsorához, rosz kenyeret ettem és rosz bort ittam. De most már egész éltemen át ehez tartom magamat, amazt átkozni és üldözni, és többé helyeselni nem fogom. Segéljen erre Isten, a szeplőtlen szűz Máriával és minden szentekkel!" Azon száműzött, ki egy ily hitvallást letett Csehországban, később felette megbánván tettét, Lausitzba menekült s futtában a hitforma másolatát magával vitte, melyet Bernt Vencel Oybinben németre fordított. E hitformát a menekült egy egyházi agendából, egy iskola mesternél irta le. Már azon körülmény, hogy egy agendában állott e hitvallás, azt bizonyitja, hogy egyházi használatban volt; de hogy egy agenda mért volt az iskola épületben • abból magyarázható ki, hogy az ellenreformatio azon éveiben, néha hosszabb ideig nem volt kath. lelkész, kit azután, szükség esetén pl. keresztelés- és temetéseknél az iskolamesternek kellett helyettesitnie. E féle közleményeket katholikus részről kétségbe vonnak, tagadván, hogy az áttértektől ilyeneket kivántak volna. Meg vagyunk győződve, hogy a mai katholikusok fölötte igen szeretnék, ha e tudósításoknak nem volna alapja, és ha a tény oly kiáltó nem lett volna. A kik tagadják, természetes, hogy ama zűrzavaros időből keveset olvastak, különben ők is hasonló kifejezéseket találtak volna mindenütt. Kifogást tesznek, hogy a trienti zsinatban egy egyszerű áttérési minta készíttetett, melytől eltérni átok büntetés alatt tiltva volt. De a létezi) tilalom és fenyegetés bizonyithatja-é azt, hogy annak ellenére valósággal semmi nem történt? így azt is tagadnunk kell, a mi első szüleinkkel történt a paradicsomban, mert hiszen azok is megtiltattak s büntetéssel fenyegettettek? Különösen azon gondolat rettenti el katholikus atyánkfiait, hogy az áttértek a kelyhet lábbal tapodták. De ez nem a kath. kehelylyel történt, hanem a husszita, vagy kalvinista vagy épen