Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-07 / 10. szám

le. 48 előtt a magyar clerus egy utón haladt a helytartó tanácscsal és a bécsi kormánynyal; a forradalom után híven szolgálta Bachot, Schmer­linget, Belcredit, 1866-ban hathatósan felemelte szavát a most kormányzó párt törekvései ellen; egy évvel később, a minisztérium kinevezése és a koronázás után már a ,.gyászos tizennyolc év­ről" beszélt, s most nagy buzgósággal korteske­dik az Andrássy kormány érdekében. Es ha az urnák most folyó esztendejében csakugyan több­ségre jutna Tisza Kálmán pártja, és ha sike­rülne keresztül vinni politikáját, az előzmények után nincs okunk kétkedni, hogy a clerus neki is felajánlaná szolgálatát, s csak ugy pattognának nyilai a „közösügyes-bajos, delegatiós, fináncos" politika ellen; valamint ki merné kétségbevonni azt is, liogy a parlamenti kormány forma buká­sánál a katholicismus győzelméről beszélne? E rövid kitéréssel tartoztunk az igazságnak azon gyakran felmerülő vád ellenében, mely kormá­nyunkat ultramontan törekvésekkel gyanúsítja. Uy gyanúsításnak még eddig semmi alapja nincs, mert a mily jogon rámondjuk a kormányra a szentszékek fentartásáért, ép oly joggal állithat­nók Tiszáékról a népnevelési törvény körül mu­tatott magatartásáért. Már pedig e két tényen kivül másból nem ítélhetünk. Hogy minő állás­pontot foglal el a kormány a küszöbön álló bei­reform kérdésekben, azt nem tudjuk, mert még nem nyilatkozott. Nekünk nem feladatunk a kormány védelmére kardot rántani, csak azt akartuk kimutatni a fenebbi adatokkal, hogy a ko rmány és ultramontanismus közt létezni látszó szövetség nézetünk szerint még csak az utóbbi részéről van aláírva, s nem tudunk benne mást látni, mint a clerus hagyományos kormánypoliti­kájának tovább folytatását. Reméljük, hogy ezért talán még legbalabb olvasóink sem fogják sze­mélyünket azzal gyanusitni, hogy a kormány pennájával irtunk! Felvett tárgyunkról nem szükség sokat mon­danunk. Elég megemlitnünk csak annyit, hogy január vége felé a „M — Állam" is tett egy pár szelid észrevételt, ugyanakkor megjelent az eszter­gomi érsek körlevele is, és hogy a „Religio" a vá­lasztási mozgalmakban magát bűnössé nem tette. Januárral megszűnt az ultramontan mozgalom is e téren. Mondhatni egészen a liberális „Autonomiáé" az érdem, hogy a különben is nagyon heves poli­tikai' küzdelmekbe a vallást is beakarta keverni. Hogy e szép dicsőséget majd nem osztatlanul neki engedték át különben oly féltékeny kollegái : an­nak könnyen kitalálható okai vannak. Bizonyára nem azért történt, mintha magok is nem óhajta­nának egy ultramontan többséget az országgyű­lésen, hanem mivel ezt lehetetlennek tartották. Az „Aut." gyakorlatlan vitézei ugylátszik nem tudják még, hogy hallgatni gyakran többet ér mint okosan beszélni, s tartózkodás nélkül meg­nevezték az eszközt, mely ha sikerülne, természe­tesen meg is mentené a hierarchia kiváltságait. De a „M. — A." és „Rel" veteranjai viseltek már egyszer ily háborút a nemzet ellen, s eleven em­iékökben van mily dicstelenül hagyták oda akkor a csatatért. Közöltek ugyan néhány képviselői nyilatkozatot, köztök a Pulszkyét is, melyről ál­lították, hogy épen az volna, amit ök keresnek; de mi azok közül egyetlen egyből sem tudtuk ki­olvasni az ultramontan tendentiát, s kétségen ki­vül ők sem; hanem igenis valamenyit eként le­hetne körül irni: „Az egyenlőség elvét teljesen keresztül vitetni óhajtom a felekezetek közt is, a nem katholikusok folyvást létező jogos panaszait, mennyiben a római clerus államjogi kiváltságo­kat élvez más felekezetek rovására — meghallga­tom, és a róm. egyházat az elveendő kiváltságo­kért az államtól függetlenné teszem, mellyel együtt jár a világiak befolyása az egyházra.u Ok oly embert kerestek, ki az elvesztett privilégiumokat is visszaállítsa, s a félelmes autonomiai lelkese­dést lehűtse, és e helyett találtak gólya királyt. A „M.—Á." jan. 22-ik számában Zichy Viktor eme nyilatkozatára, hogy „ő mindig a törvény utján fog haladni, s ha Deák megfogna felejtkezni a törvényről, kész azt is elhagyni, hogy csak min­den felekezet méltányos és jogos követelményei kielégítést nyerjenek" — megjegyzi; „Már csak legjobb világosan megnevezni azt a kath. egyhá­zat, s világosan megígértetni annak védelmét." Ezt elmondhatta volna minden nyilatkozatra, s főként el a Pulszkyéra, melylyel az ultramon­tanismus nagy zajt ütött, pedig alkalmasint min­den lehető követek közt benne bízik legkevésbé, mint oly férfiúban, ki az egész mivelt világot beu­tazta, a társadalmi kérdésekben kiváló ismeretek-19 *

Next

/
Thumbnails
Contents