Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-28 / 9. szám

ment, Hogy maga magának igazságot szolgáltatva, lelkészét a templomból kizárta és fegyveres poroszlókkal őriztetve gátolta meg abban, hogy kötelességét teljesítse. Nagy kedvetlenséget költött ez esemény nem csak bennem, hanem mind azokban, a kik a hazából kiszakadt honfitársaink vallásos és erkölcsi élete iránt melegen é deklődünk, mert nem tehetjük, hogy eszünkbe no jussanak Idvezitőnk szavai: „Minden ország valamely magában meghasonlik, elpusztul és egy város is vagy ház népe, a mely meghasonlik magában, meg nem maradhat." — Megkérdezhetném én is tőletek mint Pál apastól a galaciai keresztyénektől: „Szépen futtok vala, kicsoda tartóztata meg titeket?" Szép egyetértésben és békében éltetek vala és ennek gyümölcseit láthattátok egyházatok szellemi és anyagi gyarapodásában ; a mire nem keveset tett most bepanaszlott lelkészetek. T. Koos Ferenc atyánkfia buzgósága, a ki elhagy va családját, mint elhagyta volt érettetek hazáját, bejött Magyarországba, felköltötte és sikeresitette a részvétet irántatok, midőn felkereste az áldozatkész egyéneket mint templomotok koldusa. Nem akarom én tiszteletes Koos Ferenc atyánkfiának pártját fogni a ti ellene emelt panaszaitok dacára: de Ítéletet sem mondhatok felette, mig az ügyet kiküldendő biztosaim által ott helyben meg nem vizsgáltatom; azonban meg nem feledkezhettem arról, a mi ugy látszik merőben kiment a ti elmétekből, midőn a magatok ügyében ti magatokat bíróvá emelve, rendes lelkészeteket önkényíileg kizártátok abból a templomból, melynek létrehozásában az ö fáradhatatlan buzgalmának részességét el nem tagadhatjátok. Kedves atyámfiai meggondoltátok-e mit cselekedtetek ? a vagy a ti erőszakos fellépéstők, a törvényes rend barátai gyanánt mutat-e fel titeket az egész nagy Magyarország szine előtt ? Vájjon javára szolgál e ez az egyháznak, becsületére szent vallásunknak, ez idegen földön előnyére nemzetünknek, melynek öröklött bűne gyanánt az együtt nem tartást emeli ki a történelem ? Ti kedves atyámfiai, az igaz, panaszt emeltetek lelkészetek tiszt. Koos Ferenc atyánkfia ellen az erdélyi egyházfőtanács előtt; de e panasz eredményét bevárni nem volt türelmetek. Nem vettétek számba, hogy a távolság, az cgyházfötanács tetemes elfoglaltatásai hátráltathatják e panasz ellátását; nem vettétek számba, hogy az igazságos biró csupán egyik fél szavára, nem alapithatja Ítéletét, de kötelessége nemcsak a másik felet is kihallgatni, hanem lehetségig végére járni az ügy valódi állásának, mert mindezeket egy idegen országban oly sürgősen eligazitni nem lehetett, ti magatok akartok magatoknak eleget tenni ? Meggondoltátok e kedves atyámfiai, hogy ily eljárás után leencl e kedve kellő miveltségü és jellemű egyénnek kezébe venni a vándorbotot, bucsut venni hazájától és kiköltözni oly hivek közé, a kik'tizenöt éven keresztül munkás és ez idő alatt közszeretetben részesült lelkészöket, Isten tudja minő bujtogató ösztönzésére, vagy pillanatnyi fellobbanástól vezéreltetve, minden törvényes Ítélet nélkül elüldözik maguktól? Csak a nagy nyereség reménye birja rá a hajóst, hogy életét a könnyen lázongó hullámokra bizza : avagy oly nyereségesnek ta< tjátok-e a bukuresti lelkészi állomást, hogy érette valamire való egyén magát a tiszt. Koos Ferenc atyánkfiáéhoz hasonló válságnak kitegye? Vagy erkölcsi és szellemi előnyt észszerüleg várhatnátok-e oly egyéntől, a ki csupán nyereség reményétől lelkesítve venné fel Krisztus igáját, a ki csak kenyérért követné megváltóját. Magatok, gyermekeitek, egyházatok és nemzetiségtök nevében kérlek fontoljátok meg mindezeket, mert én biztosithatlak titeket arról, hogy ily eljá ás után, ha ebben makacsul megmaradtok : csak a hazájukban megélni nem képes, vagy az egy s más egyházi testületből terhes hibáik miatt kitett egyének, ámítók, kalandorok jutnak részetökbe, kiket a mint megismertek, keservesen bánni fogjátok türelmetlen heveskedéstöket és minden kegyeletet, tiszteletet lábbal taposó bánásmódotokat. Hallom, hogy az erdélyi reformált anyaszentegyháztól leendő elszakadásra bujtogatnak titeket, kecsegtetve a függetlenség szép nevével és csalálmaival. Akaratlanul eszembe jut, hogy a kigyó e szavakkal bírta rá Éva anyánkat a tiltott fa gyümölcse evésére : „ha ebből esztek, olyanok lesztek mint az Isten." Az ámító, csábító, mindég fényos ígéretekkel szokta elkábítani a gyengéket. Ti kedves atyámfiai, fontoljátok meg mit akartok ; vessetek számot magatokkal, rninő terheket tett reátok az erdélyi egyházfőtanács ? mennyiben sulyosodott hatalma egyházi kormányzatotokon? minő rendeleteivel ejtett csorbát önkormányzati jogotokon ? Vagy csak pártoló, védő, tanácsadó, segítő volt-e egyházatok körül ?.Szükségtelennek, feleslegesnek tartjátok-e a szorosabb kapcsolatot azzal a testülettel, melyhez titeket a nemzetiség és vallás kötelékei fűznek ; azon országrésszel, melyből ti kivándoroltatok és a melyben rokonaitok, ismerőitek maradtak. Szeretett atyámfiai, láttam én hogy a rózsafa tövéről, messzi az anyatőtől, gazdag sarj ütötte ki magát a földből s kövéren diszlett, fejlett mig gyökerével össze volt kötve az anyával, azonban keserves sinlés és vég elszáradás lett eredménye a kertész vasának, mely az összefüggést meg szalcitá. Vigyázzatok, hogy e kép sorsotok, jövőtök tükörévé ne váljék. Ha ti szándékosan megszakasztjátok a viszonyt, az erdélyi reform, anyaszentegyház, bár miattatok fájó, aggódó lélekkel, nem hiszem} hogy erősködni fogjon fenntartásáért annak a felsőségnek, mely reá nézve a rokonszenvből folyó kötelességek betöltése öntudatán kívül semmi más előnyt nem adott. De újból melegen kérlek, fontoljátok meg, mi lesz sorsotok az idegen elem és vallás özönétől környezetten, martalékul dobva az ámitóknak, kalandoroknak, oly egyéneknek, a kik senkitől sem függve, számadással senkinek sem tartoznak. Sok apró szigetkét elmosott már a tenger, noha szikla volt talaja; mi sors várhat a széltől besepert homok torlatra ? ! Ne hogy abban a balvéleményben éljetek,, liogy az erdélyi reform, egyházfőtanács lelkészteket tiszt. Koos Ferenc atyánkfiát erőnek erejével, még abban az esetben is meg akarja tartani jelenlegi állomásán, ha ellene feladott