Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-28 / 9. szám

alól. A haza üdve s az emberiség szent érdeke kívánja, hogy ne vak vezesse a világtalant s ne az erőtelen legyen gyámola a gyengének. — Hogy eddig s még ezután is darab ideig, urasági inas stb. is tanitó lehetett s illetőleg 1 > hetend egyik másik papi fejedelem pártfogása s védelme alatt, s hogy a néptanító állomások betöltése mindég az utolsó pontot képezte a helyosztó gyűlések tárgyai közt, s hogy zajos piacon állíttattak ki némely tanitók az egyházküldöttek licitálására, ennek csakugyan az a nyomorult rendszer volt s lesz ezután is oka, mely nem tudott s részben nem akart hallani sem jó tanítókról, tanitók kiképeztetéséről, mely mellett bádogos tornyok s szalmával fedett iskolák építtettek; mely egy mező városban több fizetést rendelt 2 papnak mint 9 néptanítónak; mely falukon négy annyira tette a pap fizetés levelét, mint a rectorét.— Mennyire folytak be ezen óriási tévedés, n egbocsáthatlan bün eszközlésére a papok ... nem vitatom. Annyit azonban merek állítani, hogy az egyes egyházak bííne ez, azaz mindazoké kik befolytak az egyházak ügyeinek intézésébe, s ha mindezek papi gyámság alatt állottak, ha ezt be tudod bizonyítani, ugy a papok menthetetlenek; rajta kell lenni az utódoknak teljes erővel, hogy ne legyenek többé papi gyámok; rajta kell lenni az egyes egyházaknak, hogy vége legyen minden papi uralomnak. — Egyik igen lényeges hibája az emiitett rendszernek az, hogy a néptanító legtöbb helyen kántor is. De hát lehetséges-e az, hogy ez másként legyen ? —- Tarthatnak-e a szegény egyházak külön kántort? Nem. Erre nincs szükség. Az egész magyar hazában, a legkegyesebb s legbuzgóbb híveket számláló egyházban is felmondta már évtizedekkel ezelőtt a gyülekezet a hétköznapi istentiszteletet, 100 szüle közül legfelebb csak egy jár hébe-korba köznap templomba, 99 szüle tehát tettleg arra szavazott már rég, hogy a néptanító köznap, (pedig csak akkor van a tanítás ideje) ne a templomnak, hanem tanítványainak tegyen szolgálatot. Egy paragraphus alkotásába kerül csak: s holnap máiegyetlen néptanító sem fog köznap 20 — 80 tanítványával együtt .1—-2 órát veszteni a tanításra legalkalmasabb időből.— De hát a pap se menjen köznap könyörögni? — Menjen. Dolga felöl ráér. En nem látok abban semmi különöst, hogy harangozás után megjelenvén a pap a templomban : egyenesen a szószékbe lépjen s olvassa el a következő köznap reggeli vagy estéli imádságot. Ez ellen legfelebb egy-két öreg asszony fog üingetni. Quid hoc ad tantam sitim! — melylyel 80 — 120 gyermek szomjúhozza a tudományokat. Az iskolás gyermek nem lesz és nem lett soha vallásosabb azzal, hogy köznap is jár és járt templomba. A karban magas hangon éneklő gyermekek s az alant utánok kapaszkodó öreg aszonyok erőlködése nem eszköz a vallásos érzemények fejlesztése- és nemesítésére. — De mondja valaki áhitatos collegáim közül: hát a pap imádkozása nem eszköz arra? Nem. Sokszor magamis visszaijedek midőn csak egy siket öreg van a templomban s én mondom előtte: „Szent Isten! ki igaz vagy itéletidben félelemmel tekintünk fel reád, (én és a tanitó felfelé nézünk, vagy legalább egyenesen állunk, de a gyülekezet mélyen leborulva áll) mert gondolatinknak, szólásaiknak és cselekedetinknek, melyekkel ellened vétettünk, száma nincs." Nem azért ijedek pedig vissza, mert én is, mint ember gyarló s bűnre hajlandó nem volnék, de igenis viszszariaszt annak elgondolása, hogy az egész egyházközségben csak én és a tanító valljuk be, hogy a mi bűneinknek nincsen száma, s hogy a még legnagyobb részben ártatlan gyermekek, értelem és sziv nélkül mondják utánam az emiitett könyörgést. — Magát, s a tanításnevelés szent ügyét csalja meg, s a legdrágább időt hasztalanul vesztegetteti el az, ki még ma is" meri állítani, hogy köznap a tanítónak is szerepelni kell a templomban. — De a kántor-tanitó nemcsak a templomban veszteget el minden héten 6 —12 órát a tanításra legalkalmasabb időből, hanem évenkint 50—100 félnapot is elveszteget temetések alkalmával. — Noli me tangere ! — ugy tetszik, mintha maga az ügy fordulna ellenem, melyről most szólni akarok. Sebaj. Elmondom e tágyban is azt, mi szivemen fekszik,.. terhes adósságomat. A józan s tisztán felfogott kálvinismussal ellonkezik minden oly vallásos szertartás, melyben a hívek c s e 1 e k v ö 1 e g részt nem vesznek. Ugy is van sok egyházban, hogy a halotti énekeket együtt énekli a gyülekezet a gyermekekkel, a rector vagy kántor vezetése alatt. De, ha a gyülekezet maga is részt vesz temetések alkalmával az éneklésben : miért kell okvetlen részt venni abban az iskolás gyermekeknek is ? Vagy, ha most nem énekel a nép temetések alkalmával: miért nem lehet azt kivinni s eszközölni, hogy jövőre énekeljen ? Igendo, mondja valaki, a rector mégsem maradhat otthon, mert ugy nem lesz énekvezér. Dehogy nem lesz. Hát mikor virasztanak a halottak felett, nem énekel-e a gyülekezet a rector nélkül is egész éjszakán keresztül? — A ki a halottvirasztókat vezeti az éneklésben éjjel, elvezeti az nappal is a halott-temetőket. Csak jól be kell tanitni az iskolás gyermekeknek a halotti énekeket, s legyen gondja az egyháznak arra, hogy az ifjak, sőt a meglett korúak is gyakoroltassanak az éneklésbon. Arra lehet kötelezni a rectort, hogy vasárnap 1 — 2 órán énekelni tanítson, (nem az iskolás gyermekek közt) — de arra vétek kötelezni, hogy temetni járjon. — Nem tudok képzelni oly egyházközséget, melyben ne akadna egy jóravaló s alkalmas ember, ki csekély fizetésért, minden halottnál énekvezér lehet és lenne is szívesen, ha az egyház felhatalmazná rá.— Jaj de van ám még egy nagy bökkenő! Tudom. A rector nemcsak mint énekvezér vesz részt a temetéseknél, hanem mint búcsúztató is. A nép pedig nagyon szereti halottait búcsúztatóval is temetni. Ez tagadhatatlan. De miért szereti ezt? — Bizonyára nem azért, mert szivre hat a költészet, hanem azért, mert a búcsúztatóban minden rokon, barát s szomszéd meghallja, és pedig pattogós versben, becsületes nevét. — En ugy vagyok meggyőződve, hogy ha kimarad a búcsúztatóból a rokonok, barátok s szomszédok neve: minden évben kevesbül a bucsuztatós halottak száma. Ha elhatározza az egyház, hogy búcsúztatóban nevet említni nem szabad: 10 év