Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-28 / 9. szám

múlva meggyérül s talán nullra reducáltatik a bucsuztatós halottak száma. De én ezt sem várnám be, hanem egyszerűen kimondanám és rendelném, amint következik : ahol nincs módjában az egyháznak külön kántort tartani, ott a tanitó sem énekvezér, sem búcsúztató nem lehet; vagy rövidebben : a tanitó semmiképen nem kisérheti ki a halottakat hivatalosan az örök nyugalom helyére, s nem vigasztalhatja a megszomorodott szívűeket. — Hogy valamikép el ne felejtsem: jó előre kijelentem, hogy emiatt kárt nem vallhat a rector, azaz a stóla, mely most fizetésének egy lényeges része, az egyház által kifizettetik neki. Ebben már, azt hiszem, megnyugszanak azok is, kik sok öreg asszonyt megrikattak temetések alkalmával ékes versekben. — Valóban igen nagy baj az, hogy nálunk a rector először: jó kántor, másodszor: érzékenyen s elérzékenyülve búcsúztató, s csak harmadszor és utoljára: tanitó. Szeretném ha valaki megcáfolna, midőn azt állitom, hogy nálunk a legroszabb tanitó is kedves a nép előtt, ha jó' kántor s szépen búcsúztat; s hogy a tanitó ritkán kedves a nép előtt azért, mert tanit, és pedig jól tanit. — Fájdalom hogy igy van! — Ezen pedig lehet változtatni. Hogy ? — Egyszerüsiteni kell a halott-temetési szertartásokat. Énekeljen egy vagy több verset a halotti gyülekezet, s imádkozzék egyet a pap, — legfeljebb egy igen rövid emlékbeszédet tartván az imádság után. Punctum. Ennél több nem kell. De miképen szokja meg ezt a nép'? Ha rászoktattatik. — Nem kell félnünk e tekintetben más hitfelekezetüektől, mert ezeknél ennyi sem történik. De megbocsáthatlan hiba az, hogy papjainkat 3 — 4 pap temeti. Itt van a legnagyobb hiba. — Ha volt vala l:a ref. pap, kit prédikációval, oracióval búcsúztatóval s sirbeszéddel lehetett volna temetni: ilyen volt bizonyára T o m p a Mihály. Es ő maga hagyta meg, hogy csak könyörgéssel temessék. Igen helyesen ! Vajha követnék o nemes példát minden ref. papok. Igy a nép is kevesbítené igényeit halottai temetésére nézve. A példa vonz és ragad : ha valahol, itt igaz ez. — Isten veled ! *) Ágyán, febr. 4. 1869. Barátod H'ttfff/ Sándor, S. k. ref. lelkipásztor. KÖNYVISJMERTE i ÉS. Der Heimgang zum Herrn, oder Ermunteruug, Trost und Erhebung in beiligen Gesange bei den Leiclienbegangnissen evangelischer Christen, in der Trauer über den Hintritt geliebter Personen, bei der Gedáchtniss-feier der Vollendeten, und bei der eígenen Vorbereitung auf Tod und Ewigkeit. Nebst Perlen der beiligen Sclirift in auserlesenen Stellen derselben nach den Abschnitten der Gesange geordnet. Driíte, vermehrte Auflage von J. Janisok. 1869. Ara fűzve 60 kötve 80 krajcár. Német ajkú hitsorsosink figyelmét óhajtjuk ezen mű iránt felkelteni, mely most már 3-ik kiadásban lát napvi*) Adtnk e cikket, mert hibásan választott modora mellett sok józan eszme van benne; de vissza kell utasítanunk papságunk ellen szórt méltatlan vádjait, s nem lehet csudálkozásunkat ki nem fejezni, hogy midőn concessiokat akar az egyházi elöljáróságtól kinyerni, ezt ingerli. Ez legalább is nem psyckologicus eljárás. Szerk. lágot. Első kiadása 1835-ben jelent meg külföldön, s mind a kritika, mind pedig a közönség részéről oly kedvező fogadtatásban részesült, hogy már a következő évben második kiadásra volt szükség; most pedig magához a műhöz méltó, szép kiállításban jelent meg a harmadik kiadás. A „Theol. Literaturblatt" 1836-ik évi folyamának februári füzete következőleg nyilatkozott e műről: „Előttünk fekszik egy minden tekintetben hiánytalan énekgyüjtemény, melyben az élet minden viszonyai lehetőleg tekintetbe vannak véve; e mű részint a leginagasb lyrálioz tartozó, részint népies, egyszerű énekekből van összeállítva, végre a bibliából vett kiválasztott helyeknek e műhöz csatolása legmelegebb elismerést érdemel." Németország egyik leghíresebb kriticus lapjának ezen véleményéhez mi is legőszintébb szívvel csatlakozunk. A harmadik kiadást függelékül saját szerzeményű tizenkét énekkel szaporitá meg a kiadó. Ez énekeket át— meg átható bibliai hang, a mély, vallásos szellem, mely bennök nyilatkozik, a versmérték szabatossága és a költői nyelv szerzőt az ujabb kor legelső egyházi dalnokai közé helyezik, s magát e művet a prot. egyházi énekgyüjiemények egyik gyöngyévé teszik. Mi tehát a fencimzett munkát német prot. egyházközségeinknek legtisztább szívvel ajánlhatjuk. Nyomtatás és papír kifogástalan s ára igen csekély. Keresztyén magvető. Szerkesztik és kiadják Buzogány Áron és Ferencz József. IV. kötet. Augustinovics Pál arcképével. (Bolti ára 1 frt 80 kr.). Kolozsvárit, Stein János muzeumegyleti könyvárus bizománya. 1868. Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke. (Ara 70 kr.), (A tiszta jövedelem az unitáriusok tordai középiskolája épitési költségeinek fedezésére fordittatik.). Kolozsvárt 1868. Ferencz József. A hit és lelkiismeret szabadsága. Egyházi beszéd, melyet az unitáriusok báromszázados ünnepélye alkalmával, Tordán, aug. 30-án 1868-ban mondott F. J. kolozsvári unitárius pap és hittanár. Kolozsvártt. 1868. (Vége.) Hátra vannak még azon érdekes közlemények a Ker. Magvetőből, melyek részint általános theologiai érdeknek, részint közelebbről az erdélyi unitárius egyház dolgaira vonatkoznak. — Hosszas ismertetésbe nem bocsátkozunk e közleményeknél, csak két cikkre leszünk kiválóan tekintettel. Az egyik Re ville már emiitett műve, mely Revue des deux Mondes-ban jelent meg s a Magvető számára Ferencz József fordította le, — a másik B ur zogány Aron tollából „Augustinovics Pál életrajza, tekintettel a lengyel unitáriusok történetére."—R e v i 11 e neve a magyar papi közönség előtt abban a szerencsében részesült, hogy sokkal ismeretesebb, mint mások, a kik talán épen ugy megérdemlenék, hogy velők foglalkozzanak, sőt tanulmány tárgyává tegyék. Annyira ugyan nem ismeretes, mint a két C o q u e r e 11 e, de ez egyrészt azért van, mert élete nem olyan zajos, hogy apró hírekben naponkint foglalkoznék vele a francia egyházi hírlapirodalom, mint ama két másik kitűnő egyénnel, másrészt pedig