Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-03 / 1. szám

kácsmesterséget kitűnő művészetté emelni. — Az idealisták ellen felhozza, hogy azoknak minden külső tünemény csak képzelet ugyan, és semmi reális — igy elveikhez hün a fuldoklót a vizbe hagyják ugyan fúlni, de egy jó libacomb láttára megfeledkeznek a consequentiáról és esznek — szerintök ideális lenne — de ez esetben már reális valamit, ami szintén a külvilághoz tartozik, és a mely ez esetben valóban tünemény (mert gyorsan tűnik el, megragadják az ideálist reális kezekkel és megeszik — bizony akármit mondjanak is — nagyon is realiter.) Egyszóval Iviesz a szabadvizsgálódás (philosophia és természettudomány) terén uralkodó tévtauokat nemcsak igaz és helyes olcadatolással képes sújtani, de sőt a humor sem rosz fegyver kezében. — Okoskodásai helyesek. — Kár hogy kissé az orthodoxismus felé hajlik. — Logikája szigorú következetes. — Irálya kissé nehézkes a hosszas mondatok miatt. — Nyelvezete szép, de magas. Olvasásra merem ajánlani, mert nem elfogult itész, de mindent a józan bölcseség mértékével mérve az igazi, a helyes egyensúlyt akarja eltalálni, az ellenkező vélemények fel- s lebillegő mérlegén. tíöi'h *JÓZSdf9 papjelölt. B E l F 0 f. i>. Az árvaházi karácsonest. 1868 dec. 24-én esti 4 óra körül a szerető emberbarátot ismét a kis mezőutca felé vitték léptei. Köztudomás szerint ugyanis az orsz. protest. árvaház, illetőleg, mert házzal még mind eddig nem birnak, az ez alatt értett árvák lakása ottan van. Krisztus születésének ünnepét, együtt örülve az árva gyermekekkel, a jótékonyságnak ugyan oly jelei mellett, de kevesebb jelenvoltakkal ültük meg, mint tavaly.. Az iskolaterem közepén a hosszú asztal, szokásosan terhelve karácsonfával, sütemény, játék, ruha és iskola-szerekkel. Az asztal körül kettesével fölállottak az árvák, fiuk és leányok a másik oldalon, tisztán, Ízletesen öltözve és illedelmesen. Kezdetét vette az ének magyar nyelven, melynek elhangoztával Kovács Albert theologiai professor s ismert egyházi írónk emelte szavát s beszélt meghatottan és ugy, hogy szavára sokak szemeiből könnyek fakadtak. — Majd német nyelven zengett az ének s szónokolt a helybeli evangy. segédlelkész Paulinyi Vilmos ur. Az istentiszteletet egy második német ének rekesztette be. S most kezdődött még csak az árvák valódi öröme, midőn mindegyik magához vette a néki szánt karácsonyi ajándékokat. De az örömből mégis a legnagyobb rész azon jó szivü emberbarátoknak jutott ki, akik az árváknak készitett örömben lelek legfőbb gyönyörüket. Nem szükség, hogy köszönettel és jó kivánatokkal mi áldjuk őket, hiszen a valódi áldást lelkök tudatában hordozzák. Nem mulaszthatom el azonban, hogy azok iránt, kiknek kezeikbe az árvák ügye van letéve, elismerésemet ez úttal is ki ne fejezzem. Az a rend, tisztaság, melyet, midőn az ünnepélyt megelőzőleg a lakszobákat megtekinteni szerencsém lett volna, ottan tapasztaltam, igazán páratlan. Hát még ha arra a kis árva leányra gondolok, kinek anyja már évek előtt halt meg, édes atyját pedig ez évben temettem el a Rókusból s kinek keresztszüleit kivéve nem vala egy árva rokona, aki pártját fogta volna! Mily rongyos, fésületlen, elhagyatott volt ez, hogy szinte nem jól esett reá tekinteni s milyen tiszta, eleven, örömsugárzó teremtés most, midőn, mert többé senkije sincsen, az árvaházban semmije sem hiányozik. Ilyenekre tekintve látszik a keresztény vallás magasztos volta, amelynek közönjük ez intézetet is. Segítene Isten, hogy mielőbb szert tehetnénk egy házra, hogy igy e jótékonyságot kiterjedtebb körben lehetne gyakorlanunk! 1 j o I t á r. A felső-kemencei evang. egyház életének jelét adá, midőn egy ószerü, korhadt, még 1660 keletkezett oltár helyett, egy egyszerű de korszerű és ízletes, szilárd anyagból valót állita fel, szintén csinosan megfestett templomába. A téglából épített tulajdonképi oltár, a derék kassai akademicus építész Répászky müve, a fabeli faragványok, ugyan kassai képfaragó művész Peregrinitól származnak, a festést, márvány- és aranyozást adta szives atyánkfia k issai festész Kieselbach Károly, és az oltárképet, mely ábrázolja Krisztus urunkat, midőn megismerteti magát feltámadása után a kertben Mária Magdolnával, remekül kiállitá derék atyánkfia Weber Henrik Pesten, főtisztelendő Székács József gondoskodása és felügyelete alatt. A kép 120 frtba került, a festő munkája jött (iO frtba és az építészé képfaragóval együtt 30 frtba, hozzá számítván az anyagokat és mindenféle költségeket került azon uj oltár 300 írtjába az egyháznak, mely összeg csupán egyházbeli, és némely vidéki adakozásokból összegyűlt, és azon gyűjtött fillérek maradandó emléket hagyandnak szegény egyházunk történetében. Felszenteltetett múlt 1868. évi oct. 25-én. Felszentelője volt nt. Scultéty Ede kassai lelkész és VI. sz. kir. városi esperességnek főjegyzője, ki kenetteljes beszéddel az oltártól, — ünnepi szónok volt az ófalusi pap. T. Benyó János, ki jeles szónoklattal a szószékről, — és oltári szolgálatot tevő pap, ránki lelkész t. Chotvács Endre, ki ékesen véghezvitt szertartással, az oltárnál, — a hallgatóság érzelmeit annyira megfokozták, hogy örömtől nedvesített szemekkel távoztak az Isten házából. Hiányzik még ezen uj oltárnak felszerelése, úgymint hozzá való takarók, gyertyatartók, uj kehely és ostyatartó, melyeket a nagylelkű evangyélmi nőegyleteknek méltó figyelmükbe ajánlunk, kapván már e célra, az egyetemes gyámintézeti gyűléstől 25 o. é. forintot. Hálás köszönet a kegyes közreműködőknek és szives adakozóknak !