Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-03 / 1. szám

KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Bajorországból october hó. A mi ultramontan nismusunk — dacára sokszoros kudarcainak — rendkivüli szívósságról tanúskodik. A fanatikus lelkészek, kik a vallást politikaii célokra használták fel — legnagyobbrészt törvényszékileg lettek megfenyítve, nem kevésbé érzékeny megtorlást szenvedtek, a mérges röpiratok is, melyek a népet az uj szervezet ellen felizgatták • — számos befolyásos kormányférfiak, s magas államhivatalnokok, kik ezen mozgalmat irányzák, s annak lökést adtak — nyugdíjaztatának. Ehhez járul még a közvélemény nyomása, mely ólomsulylyal nehezkedik az ultramontan törekvésekre, azon több mint gyanús fény, melyet a különböző katonaállitásoknál előforduló véres összekapások és haláljelenetek a katholikus lelkészek működésére vetnek, az évi fegyházi adatok, melyek ez évről is újólag igazoljáh, hogy az ultramontan befolyás alatt álló egyházakban aránytalanul több a hitszegés, rablás és gyilkosság, mint a tulnyomólag protestáns kerületekben, s ez az 1867-ik évben még lényegesen növekedett. Mégis legújabban Haering ur, az oberdorfeni cooperator Stiblingnél egy prédikációt nyomatott ki, mely a kath. lelkész állását, ekként magasztalja: „Nem csupán Krisztus szolgája a pap, hanem egy második Krisztus. Krisztust ugyanis elküldöttn e k mondják; igy a kath. pap is a püspöki felszentelés által tényleg k iküldve lesz. De sokkal inkább második Krisztus ő azon hármas hivatal által, melyet Krisztushoz hasonlólag a földön létesit, mert prédikálja az evangyéliomet mint Krisztus, osztja a szent Úrvacsorát s áldozik mint Krisztus, felkeresi a bűnösöket, s azokat erősiti, vigasztalja és megszenteli, miután a szent feloldozás által bűneiktől megszabadította őket. Mindent mint Krisztus. Van-e ennél szebb hivatás, lehet-e felségesebb méltóság földön v«gy égben ? Sőt mi több ! a bűnök megbocsátásának hatalma a papot második istenné teszi, mert bűnt megbocsátani sajátlag csak Isten tudhat. De még ez se legmagasb culminatiója a papi hatalomnak, csúcsai még fentebb nyúlnak: magát az Istent is szolgálatába vonhatja. Hogy miként? Midőn a pap az oltárhoz lép, hogy mint Krisztus helytartója a szent miseáldozatot bemutassa, Krisztus az égben azonnal felemelkedik trónusáról — az atya jobbja felől — hogy készen legyen a pap intésére földre szállani. S alig kezdi el a pap a megáldás szavait, már Krisztus a szent oltár felett lebeg, s a pap szavaira a kenyeret és bort saját szent testévé és vérévé lényegiti át; s a pap ezt kezeivel felveszi, a hova akarja oda teszi, sőt meg is eszi, legyen bár az a legbünösebb és legméltatlanabb pap. Valóban ezen hatalom túlhaladja a mennyország fejedelmének hatalmát,sőt ez ég királynéét is.t

t Hajlandó hinni az ember, hogy az ultrámon tanismus végvonaglásiban, s az örült eszeveszettség e szélső határainál ama régi közmondást akarja igazolni, hogy: „az úr a kit megrontani akar, annak először is eszét veszi el és kevélylyé teszi" s be kell teljesülni rajta amaz apostoli mondatnak: „az Úr megszégyeníti a felfuvalkodottat!" Konstatinápoly. Oct. 27-én nyujta át Dom Testa vicarius, Brunosipüspök helyettetitője a pápa meghívását az egyetemes conciliumra, ez ünnepélyes meghívásra igen érdekes volt a keleti patriarcha válasza. A többek között kijelenté, hogy ha ő szentsége valósággal a keresztény testvéries indulatból hivta meg a conciliumra, mért lép föl ugy mint az egyház feje, miért nem szólítja őt ugy fel mint testvér, mint primus inter pares ? kijelenté a patriarcha, hogy a történet tanúsága szerént még mindig a pápák uralkodási vágyán, elsöségi praetensióján tört meg a két egyház ohajtott egysége. Kevés napokkal azután küldött a keleti alsóbb egyház főnökhöz is meghívót a vicarius, de felbontatlan küldtek vissza a meghívókat. B r e s 1 a u. Az ó-lutheri göneralissynodus a kényszerpolgáriházasság felett a következőleg nyilatkozott: A zsinat elismeri, hogy a házassági szerződés az államtól irandó körül; sőt kinyilvánítja, hogy a reformatio kezdetén is történtek polgári házasságok és esak a 16-ik század végefelé vett tisztán egyházi jelleget a házasság. De óvást tesz azon következtetés ellen, mint ha a házasság nem lenne egyszersmind az isteni áldással okvetetlenül összekötendő, nem lenne a lelkiismeret és isten előtti szent cselekvény. Ezért a zsinat nem áll az államjogai érvényesülésének útjába, sőt elismeri, hogy oda kell hatni, az erkölcsöket oda kell fejteni, hogy a polgári házasság teljesen behozassék; de a történelmi fejlődést ignorálni nem lehet. Hogy mennyire távol állanak még a felekezetek attól,hogy egymás jogait tiszteletben tartsák,erre egy eset igen szomorú bizonyítványt szolgáltat. Erlangenben igen számos tagból álló szabad egyházi község állott elé. Egy szabad egyházi gyermek meghalt. A protestáns egyház dékánja, ki az egyház kormányzásával van felruházva, nem engedte, meg, hogy a halálharangot meghúzzák, melyet minden felekezet halál alkalmával megszokott húzni és azonkívül a szükséges halotti készletet sem bocsátotta ki kezei közül, csak azért, hogy ez ártatlan gyermek oly szülök gyermeke volt, kik a szabad egyházi községbe léptek át. Jellemző, hogy a felekezeti szűkkeblűség mennyire ellentétben áll a keresztyéni szeretettel. Konstanzban vegyes felekezetű iskola állott fel, melyben a tanítást zárda szüzek és protestáns tanítók közösen fogják vinni. Mindenesetre örömmel consta táljuk e tényt. Bécsben a keleti akademialátogatása, mely ez ideig csupán katholikusoknak volt megengedve, a külügyminiszter közbejárására, ezentúl a nemkatholikusoknak is szabad lesz. De dr. Lewisch ur azon kérelme, hogy az 1848-ban az ostromállapot alkalmával beszüntetett sz. Józsefhez című szabad kőmives páholy ismét megnyittassék, elutasittatott.