Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-16 / 33. szám

A jó és hű szorgalmú tanitó — nem mint kemény csata vezér — hanem mint ápoló, szelid, kegyes atya ott állt a templom közepén apró kis tanoncaitól körül véve, minden irást vagy könyvbe nézést mellőzve kérdezősködött tanoncaitól sorjában, majd egyik — majd másikhoz menve — kérdezett átabotába is, de azért azoknak mindegyike — mint bátor vitéz a csatában — megállt a maga helyén, és megfelelt magáért ugy, hogy a nagyszámú hallgató közönséget nemcsak hogy kielégiték, hanem egész bámulásba ejtek bátor, értelmes és okos feleleteik által. Voltak ám pedig az egyházi renden a papok — és a világi vizsgáló urak közül többen, a kik a fenn irt tanokból több elmés kérdéseket intéztek az idejére nézve raég gyenge, de a magaviseletben illő, bátor, — s a velők közlött tudományokban már erőre kapott kis sereg hol egyikéhez, hol másikához; de azoknak mindegyike semmit nem hátrálva, bátran szembe nézve a kérdező féllel: adott értelmes és okos választ; ugy, bogy mindnyájunknak keblét édes öröm varázsa hatotta át! — De a hű pásztor és a jó lelki vezér: nagytiszteletü s tudományu Tót János lelkész és esperes ur, közvizsga után: meg is dicsérte ám mind azon szüléket, kik mind eddig ki nem fogták gyermekeiket az iskolából. Megdicsérte és megáldotta a három osztályú s magát kitüntetett kis tanulósereget is; lelkes beszéddel, atyailag buzditá őket az eddig tanult jók gondos megőrzése — s megtartására, s azoknak ujabb jókkal való gyarapításukra. A lelkes, a hü szorgalmú tanítónak pedig serény, fáradhatlan szorgalma beismerése — és megköszönésére majd alig talált szavakat i A mennyei atya gondviselésébe ajánlá és ennek áldását kiváná reája, és mint az eddigi — ugy az ezutáni munkájára; melyet tetőzött a jelen volt vegyes rendű s szép számú gyülekezet hő kivánata. A közvizsgálat — mely majd késő estig tartott — után nagytiszteletü esperes ur mint népbarát, a népnevelés szent ügyének erős bajnoka s szives barátja — a ns dömölki ágostai hitvallású evang. anyagyülekezetben — ugyanaz ehez kapcsolt hét fiókgyülekezetben a nevelési ügy szent terén híven működő tanitókat összesen hetet, a nyolcadik (Köcski) nem jelenhetvén meg — délben már magához barátságos ebédre beinvitált; — ugy az examen végeztével is több vidéki tagokat — urakat — ugy az egyházi mint világi — rendből szívesen megvendégelt !! Es igy: víg lakomázás, s több pohárürítés és szives felköszöntésekkel végeztük és fejeztük be ez örömnapot. S elvégre áldást és szives köszönetet mondva érzékeny búcsúvétel közt váltunk meg az erélyes, hü buzgalma pap — s tanitó — uraktól. Isten éltesse őket sokáig boldogul!! Igy telt el tőlünk ns Dömölkön az öröm ünnepnap a május 21-ke, mely sokáig fenmarad édes emlékezetüukben. Aggódva távoztunk mi több tanítók e helyről; aggódtunk, s aggódunk pedig nem annyira a magunk, mint az általunk nevelt — s nevelendő nép jövője felöl! Aggódunk pedig azon oknál fogva, hogy: bár mennyire sürgessék egyházi s világi főbbjeink, és a népnevelési sz. ügy baráti s hü apostolai a népnevelést, de mig azon gátok legyőzve nem lesznek, melyek falun a nyári iskolázást vagy tanítást gátolják: mind addig felületes — elhangzó beszédek — és sikertelenek maradnak minden intézkedések ! A népnevelés határozatlan — sallangós szavakkal felcifrázva áll a papirosokon, hírlapok hasábjain, áll az arról irott könyvekben — állhat még a kisebb nagyobb városi tanodákban is, de fájdalom! nem áll, nem állhat az ugy, mint kellene, s kívántatnék falun, a közéletben !! ? Tanítunk mi falusi tanítók is mindegyikünk lelkesen, s iparkodunk megfelelni szent hivatásunknak; de tegyük ide ismét e szót: fájdalom! csak télen tehetjük azt, — sok helyeken késő ősztől csak kora tavaszig! ? mert: Midőn tavasszal a természet feltárja kebelét, enyhül a lég, üdül a mindenféle növény, kikelnek a rucák, libák, felkel a mezei és hegyi munka, kikívánkozik a lábos marha — mert ekkora fogyatkozik már a takarmány is. — Szabadba menni, uj életet nyerni vágyakozik minden. Hazánk nagyobb részében is mindenütt, — ha nem mindenütt is, de már sok helyeken meg van a tagosztály, felosztattak minden földbirtokok, igy a közlegelők is; minden földnek van bizonyos ura, az a bizonyos ura tetszése szerint használja azt; legtöbbnyire az ilyen tagositott helyeken megszűntek a közös csordák, igy szűnt meg a közös pásztortartás is. — Vannak több oly helyek, hol két három részben is van a földbirtok, s mennyien vannak a 7 -10 —15— 20 hold birtokosok ? — falun a nép nagyobb része — a nép zöme majd mind ily birtokosokból áll; s a kisföldbiríokos nem akarja, hogy libája, ludja ott éljen, hol szarvas — s csődör marhája, ha ezt nem akarja: nem akarhatja, de ha akarhatná mégsem teheti, hogy egy őrző őrizze két három felé, hanem majd minden külön fajúhoz külön pásztor kell; a ludakat s libákat hacsak 5—6 — 15 — 20 is külön őrzik vagy őrzetik uton útfélen — közös utakon; a nagyobb marhákat pedig talán valamelyik tagon vagy annak végében ? — Meglehet, hogy talán van közös sértés pásztor? de bizonyos, hogy az sincs mindenütt! tehát az 5-6 — 7, — — vagy talán 10—15—20 holdas birtokos — hogyha néki különnemű marhái is vannak bár csekély számmal, nem nélkülözheti a pásztort, — közös pásztor pedig nincs, de nem is lehet, minekutánna nincs közös legelő; ki tartóztatja őt vissza, hogy ha iskola köteles gyermeke van — ha kettő három is, hogy azokat mind egyenként — vagy együttesen is közvizsgálat — vagy idő előtt — le ne fogja az iskolából ? ! ? hiszen azok — néki szükségesek, marháit is vesztében nem hagyhatja, azok mellé őr kell, hogy se neki, se másnak kárt ne tegyenek. Vagy talán idegent — valamely munkaképtelen koldust fogadjon gyermekei helyet ? — azt tartsa, fizesse ? — Igen ám, de saját családját