Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-16 / 33. szám

sem győzi kenyérrel, ruházattal! igy is a mindennapi Ínséggel és nyomorral küzd ! még mást is tartson, nyomorgasson és fizessen ? ! de nem is találkozik annyi erőtlen és munkaképtelen, bármelyik faluban is, a mennyi pásztor vagy őr szükségeltetik. Mit tesz tehát a családatya*? Minthogy szegénysége miatt más idegent fel nem fogadhat, tehát mihelyt szüksége van rá, saját édes gyermekeit fogja le az iskolából, azt hivén, hogy édes sajátja azok, ugy tesz velők a mint neki tetszik, ki parancsol felőllök ? Senki!! Mi lesz igy az ifjúságból ? erkölcstelen, durva, goromba, vad nép! erkölcstelenebb a hajdani tagosztály előtt nevelteknél! mert akkor — nyári iskola hiánnyában — examen után, ha nem jártak, is falun gyermekek iskolába; de szüntelen édes szüléi . körökben voltak, háznál, mezőn, réten vagy szőlőkben; sa falusi jó szülők, ha bár egyéb jót nem tudtak is, mint a mit ünnep napokon papjaiktól tanultak a templomban, — mert voltak — s fájdalom! nemzetünk gyásszá, hogy még ma is sokan vannak, kik olvasás s irást nem értettek, snem értenek !! de azon jóban, mi keveset magok tudtak s gyermekeik a téli holnapok alatt iskolában tanultak, kivánván megtartani és nevelni édes övéiket, az ifjúság nem térhetett oly könnyen tévútra mint jelenben ; nem, mert csaknem szüntelen szülői őrködés alatt voltak ; tagosztály előtt a közös legelökön nem csak hogy minden közös nyáj mellett közös pásztor őrködött, hanem még sok — de igen sok helyeken még a ludpásztor is közös bizonyos egyén volt, tehát még erre sem szükségeltettek a gyermekek. Most kora tavasztól késő őszig tagositott helyeken csaknem minden gyermek pásztor, ki a magok, ki a más nyája vagy állatja mellett. Mi ennek szellemi következése '? A nagy erkölcs romlás !! Tanitsa bárminő szorgalommal a hű tanitó a 3 — 4 hónapokon az egy elejbe szállinkozó — pásztorkodásból a hideg által beszorított elvadult, s az itató — s deleltető helyeken ellustult tanoncot, csaknem újonc az mindannyiszor, valahány öszön bejön ; igen ám, mert a nagy szabadság, a mindenjó felügyelet nélküli pásztorkodó élet, megfosztotta őt azon több vagy kevés szellemi jótói is, melyeket a mult téli holnapokban szerzett!? s igy a tanitónak csak ujabb, sok, nagyobb vesződsége van vele, mert már erősebb, megátalkodottabb mint volt kezdetben, mig gyenge s könnyen vezethető újonc volt!! Lehet-é — lesz-e — és mimódon e bajokon segítve ? ? Szeretnénk, ha e becses lap tisztelt munkatársai azt e lap utján velünk közölnék. Tinta Ferene, kemenes sz. mártoni ág. ev. néptanitó. BELFÖLD. V • ( Igló, jul. 30-án. A tiszai ágost. hitv. egyházkerületnek folyó évi közgyűlése Zsedényi egyházkerületi főfelügyelő és M á d a y superintendens elnöklete alatt itten tegnap nyittatott meg. Az esperességek küldöttei annyival számosabban jelentek meg, mennyivel nagyobb feszültséggel várta e közgyűlés eredményét vidékünk egész protestáns lakossága, mely hónapok óta aggodalomba ejtetett a vallásügyi miniszternek azon rendelete által, melyet protestáns Szakmáry György ur ügyében, ki római katholika feleségével egyetértőleg m. é. decemberben született leányát a protestáns hollólomnici (Szepesben) lelkész által kereszteltette — a superintendentiának meghagyta volt, hogy a lelkészt az 1790. 26. tcikkének ezen megsértése folytán megróván, a keresztelt gyermek nevét a katholika egyház anyakönyvébe tétesse át. Ezen rendelet ellen a superintendens felirt, hogy miután az 1848. 20. t. c. minden vallásfelekezetekre nézve a tökéletes egyenlőséget megállapította, tehát az 1790. 26 t. c. által a vegyes házasságokban a katholikus apának biztosított előny, hogy minden gyermekei vallását követni kötelesek, mármost kétségkívül a protestáns apát is illeti, a kérdéses rendeletet végre sem hajthatja mindaddig, mig a közgyűlés e tekintetben nem határoz; — nemsokára azon hír is terjedt, hogy a Dunáninneni superintendentiában, Trenehénmegyében, egy vegyes házasságban született gyermekre nézve adott reversalis erőszakos végrehajtása rendeltetett volna el a vallásügyi mintsterium által, végtére a újságokban jelent meg a vallásügyi miniszternek f. é. jun. 24-én a nyilvános ülésben tett azon nyilatkozata, hogy mindaddig, mig a r. katholikus egyháznak autonómiája törvény által biztosítva nem leend, általános vallási törvényt az országgyülés elé nem terjeszthet. Ezen miniszteri nyilatkozat folytán legelőször is a nyíregyházi evangeliumi község egy határozati javaslatot indítványozott, mely szerint a kerületi közgyűlés szólitassék fel, hogy az országgyűlést kérje fel az 1848. 20. t. c. halasztás nélküli tettleges végrehajtásának eszközlésére, hogy ha pedig ez a jelen ülésszak alatt meg nem történnék, az egyetemes gyűlés külön határozat mellett oda utasítsa az ágost. hitv. egyház összes papságát, miszerint 1869. jan. 1-től a vegyes házasságokban született minden gyermeket a protestáns apa vallásában neveltessék fel; ha vegyes házasságokra nézve a katholikus lelkészek a kihirdetési bizonyítványokat ki nem adnák, mi most divatban lenni szokott, azok nélkül adhassák össze a jegyeseket; az átmeneteknél, melyeket a katholikus papok mindennemű formalitások nélkül eszközlésbe venni szoktak, az evangyelmi lelkészek ís példájukat kövessék, és miután az 1790. 26. t. c. szerint a katholikus papok, ha valamelyik protestáns önmagától segedelmüket kikérné a stoláris illetéket ő tőle követelhetik, ugyan azt az evangyelmi lelkészek tehetik, ha valamely katholikus ember hozzájuk fordul. A közgyűlést megelőző délután szokás szerint gyámintézeti isteni tisztelet, mely offertoriummal összekötve van, tartatott, mely alkalommal tátraallyai esperes S z ilágyi Mihály egyházbeszédében a vallásügyi miniszternek érintett nyilatkozata folytán aggodalmát fejezte