Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-17 / 20. szám

liak-ja, dat. stell-is cb-oknak, acc. steil-as cs-okut, abl. ötéÜI-is cs-okkal. — A 68. lapon a második declinatioról ez áll: A latin szók, melyek ide tartoznak, nagyobb részint us és um végűek; van néhány er végű is; ir végti: kevés ; ur végű egyetlen. Az us és um végek nem a törzshöz tartoznak, hanem ragok, melyek helyébe a többi casusok ragai mennek; de a többi végek a törzshöz tartozók, mert nem helyökbe, hanem utánok teszik a többi casusi ragokat. Minták: Egyesszám : popul-us, popul-i, popul-o, popul-um, popul-e, ablativus ugy van mint a dativus. Többesszám: popul-i, popul-orum, popul-is, popul-os, a voc. mint a nom., az abl. mint a dat.; épen igy van ragozva: sign-um, puer, liber. — A 77-ik lapon a harmadik declinatioról ez áll: 1. Az ide tartozó latin szók sing. nominativusa, a következő betűk közöl valamelyiken végződik: e, o, c, 1, n, r, s (x), t. Ezen sokfélekép végződő nominativumokhoz, a többi casusi ragok még többfélekép járulnak. Jelesen vannak köztök a) oly szók, melyeknek s. nominativusából a többi casusok ugy alakulnak, hogy az illető rendes végzetek közvetlenül járulnak hozzá; és vagy semmi vagy csak mértéki változás történik rajta: péld. ágger, ver, honor\ genitivusok: «0geris veris honoris; b) oly szók, melyek sing. nom.-áb'ól, a végzet rövid e je kihull (talán : kiesik) és a casusi végek ugy járulnak a végbetühöz, péld. pat-er, patr-is; c) oly szók, melyeknek s nominativusi es v. is, v. s végzetök is casusi végzet mint az első és 2-ik declin.-ra tartozó szók nagyobb részénél az eset; a többi casusok végzetei — tehát nem e-hez, hanem e helyébe mennek, péld. rup-es, génit, rup is; pleb s, gen. pleb-is; lex Oeg-s) leg-is; d) oly szók, melyeknek változatlanul maradó s. nomin.-sából a többi casusok ugy képződnek (tehát a nominativus a törzs, szép tanitás!), hogy a casusi vég s a nominat. közé, még más betű is megy, pl. sermo, gen. sermo-n-is; e) oly szók, melyeknek s. nominativusa végső betűje elváltozik (mibe ?), és ugy járulnak hozfcá a többi casusi végek, pl. virtu-s, gen. virtu-t-is ; pe s, gen. pe-d-is; ru-s, gen. ru-r-is; f) oly szók, melyek s. nominativusok végső betűje helyébe, nem egy hanem több betűt vesznek föl, és ezekhez járulnak a casusi végek, pl. hom-o, gen. hom-in-is; g) oly szók, melyeknek a nomitiativusi végéből, nemcsak egy, hanem két betű változik meg, s ezekhez járulnak a casusi végek, pl. mil-es, gen. mil-it-is; corp-us. gen. corp-or-is ; vuin-us, gen vuln-er-is; cin-is, gen cin er-is (ily metamorphosis még a régiek előtt is hallatlan volt.); h) oly szók, melyek s. nominativusi végső Consonansa megmarad ugyan a többi casusokban is, de végszótagjok vocalisa megváltozik, s úgy járulnak a többi casusi végek a végső consonanshoz, pl. litn-e-n, gen. Iifn-i n is (Igazi megkülönböztetve való tanitás.). Végre: i) oly szók is vannak, melyek nominativusi s, végöket is elvetik, de egyszersmind végszótagjok vocalisát is megváltoztatják, s ugy veszik fel a többi casusi ragokat, pl. princ-eps, gen, princ-ip-is; jud-ex (jüd-icis), ancep-s, gen. anc-ip-is. És a csupa casusi végek is e szóknál nem épen mindeniknél ugyanazok; mert: a) a semlieges szóknak accusativusa, mindkét számban ugy van, mint a nominativus az illető számban ; a többesben ez a végzet mindig a a semleges szóknál; a többieknél es; b) némelye declinatióra tartozó szók, a sing. accus.-ban és ablat.-ban, az illető végek e hangzója helyett i-1 vesznek föl; vagy legalább fölvehetik akár egyiket akár másikat ; és ugyanezek, de rajtok kivül még mások is, a plur. genitivus um vége, s a törzs közé it tesznek; s az ide tartozó semlegesek a plur. nom. és acc. a vége elébe is, pl. vis acc. sing. vim, ablat. vi; plur. gen. vixium; febris, acc. sing. febrim (-em), ablat. febr-i; plur. gen. tfebrium; navis, acc. sg. na vem (-int), ablat. nave (üi) ; plur. gen. na vium; facilis, sing. abl. facili, plur. nom neutr. facih'a, gen. faci\ium ; calcar, sg. abi. calcari; plur. nom. calcar-ia, gen. calcar-ium (a két utóbbi szónál — amint a megszakításból kitűnik — mégis ia, ium a rag.). — Ezután következnek a minták az adott szabályok szerint megszaggatva. A minták után a 85-ik lapon ismét igy folytatja szerző: Ezen declinatiói példányok, mint könnyen észrevehetni, mind megegyeznek annyiban: hogy amint a szó nominativusi törzse (talán még más törzs is van"?) megmarad, vagy elváltozik az egyik casusban, ugy marad a többiben is! csak casusi végek járulnak hozzámások meg mások, az illető casusok szerint. Tehát, ha tudjuk pl. a sing. genitivusát valamely rendes declinatióju szónak, a többi casusokat is könnyen megalakíthatjuk utána (ebből ugy látszik hogy a genitivus a másik törzs ). — A negyedik declinatiót igy tanítja szerző a I02-ik lapon: A szók ezen declinatióbao kétfélék : vagy us-ba, vagy u ba megy ki a nominativusok. A casusi végeket mutatják e példányok: nom. fruct-us. gen. fruct-us, dat. fruct-ui stb*; nom. gen-u, gen. gen-u (v. genus) stb. — Végre a 108-ik lapon az ötödik declinatioról igy tanit szerző: Az ötödik declinatiónak az a sajátsága, mely a többiektől megkülönbözteti, hogy minden casusi végekben e a közös hang. Sing. nom.-sok az ide tartozó szóknak csak es-ben végződik, p. o. res, r-ei, r-ei, r-em, abl. re; res, rerum, r-ebus (Itt tehát a törzs r, s összehasonlítva a magyarral, mint szerző kívánja, tehát ennek: r-ei megfelel „dolog-nak ;" e szerint r = dolog, ei — nak. Az ily tanítást lehetetlen, hogy maga a tanuló is „természetszerűnek" tartsa.). (Folytatjuk.) B E L F Ö 1.1). A tolna-baranfa-siomogyi egyesült ág. hitv. eV. esperességböl. Egy igénytelen gyűlésről jövök, hol igénytelen emberek tanakodtak ; de akik leginkább hivatvák, hogy az emberiség fáklyavivöi legyenek. Értem ez igénytelen emberek alatt a néptanítókat, a népnevelőket. Nem akarok szót szaporítani: minden igazán művelt ember érzi a nevelésügy rendkivűli üagy fontosságát, — érzi, hogy — hála Istennek — mi magyarok is ébredünk az álombul, s nincs más hátra, mint a nagyszerű hivatás nemes érzetével, e hivatást keltő s jutalmazó eszközökkel, késedelem nélkül hozzálátni a munkához. Esperességünk tartozó szép kötelességét rótta le, midőn a mult 1867-ik évi májusi gyűlésén az oly égető szükségü tanítói értekezletek megalakítását elhatározta, s ezeknek alapszabályait, illetőleg tervezetét, egy erre kinevezett bizottság által nyomban elkészíttette. Az Eötvösféle szikra még ekkor nem gyújtott: annál jellemzőbb, hogy rai — bár nem a legelsők e sorban — már akkor lelkesüll ünk. Ezen lelkesedés egyébiránt nálunk, protestánsoknál — általá-