Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-17 / 20. szám

ban szólva — nem is hiányzott sohasem; csak egy hiányzott — az a bizonyos mozgató s szomorúan sóhajtunk fel itt: miért is nem Eötvös a pénzügyminiszter, az az Eötvös, ki nemcsak lelkesülni tud, de bizonyára tenni is kész! Bizony a mi helyzetünk ma is csak azt prédikálja nekünk, hogy mimagunk feszítsük meg minden erőnket, mert különben végünk. Tehát teszünk, amit tehetünk. — Nagy kiterjedésű egyházmegyénk három ilyen tanitói-értekezleti-körre osztatott, n. m. a szó — balaton- és mecsekvidékire. E három kör közül az első, folyó évi apr. 28-ikán tartotta alakuló-gyűlését, a szent-lőrinci népes és buzgó gyülekezet templomában. Jelen volt e gyűlésen 23 tanitó, s mint hallgató: tek. Grosch György esküdt, s Badics Elek gyógyszerész ur, nt. Badics István, szent-lőrinci lelkész, káplánya Gaál László és Sántha Károly némedi lelkész. Buzgó ének és ima után, a körnek, a maga által már előre megválasztott elnöke, a nevelésügyet szívén hordozó tiszt. Szutter Károly, bikácsi lelkész ur tartotta megnyitó beszédjét, előadván ezen értekezleteknek kettős célját, u. m. a tanítók önképzését, s ennek nyomán a tanitás és nevelés sikeres előmozdítását. Azután vita alá került az alapszabályok tarvezete, mely csekély módosítással, elfogadva lőn. Kiemelendőnek tartom itt, hogy az elfogadott alapszabályok értelmében egy tanitó sincs kötelezve, hogy ta^ja tartozik lenni e körnek, s jól esett látnunk, hogy e pusztán morális kötelezettség alól senki sem vonta ki magát. Miután igy az alapszabályok elfogadva, s a jelenvolt tanítók az értekezletnek rendes tagjai lőnek, megválasztattak szavazás utján : jegyzőül: Prehauser János, bikácsi-, könyv- és pénztárnokul: esperességünk méltó büszkesége, Frank Jakab, szárazdi, — végre ellenörül: Wagner Endre, murgai tanitó urak. Most az elnök ur a f. évi szeptemberi értekezletre kidolgozandó thémákat olvasott fel, szabad tetszésre hagyatván kinek-kinek vállalkozni, s a tárgyak közül választani. Vállalkozó van elég számmal. Végre — minthogy az alapszabályok értelmében egyszer mindenkorra fizet minden rendes tag 1 frtot, s évenkint ugyanannyit — készséggel nyitották meg nem igen bő erszényüket a jobb sorsra érdemes tanító urak, s a pénz- és könyvtárnok, a begyűlt összegen (az elnök ajándékozott 5 frtot) az elnök által ajánlott népnevelési szakkönyvek megrendelése, — s ezeknek a tanítók közt leendő köröztetésével bízatott meg. Ez, a szóvidéki tanítói-értekezlet alakuló-gyűlésének rövid tartalma. Adja Isten, hogy a szép kezdet hovatovább szebb legyen, s áldott gyümölcsét szedjék mind maguk a t. tanítók, mind pedig azok, kiket az Ur, a haza és a szülők gondjaikra bíztak. Zárom soraimat azon forró és édes reménynyel, hogy esperességünk, mely a tanitói-értekezletek eszméjét megvalósította tavai, megalakítja a nemkevésbé szükséges lelkészi-értekezleteket is ez idén. Egy hallgató. T Á R G A. Egy szó a „Prot. Egyh. és Isk. Lap," folyó évi 16-ik számában a nagy-károlyi egyházmegye Nagy-Károlyban april '2-án tartott közgyűlése közlőjéhez. Van e hivatva arra az egyházmegyei gyűlés, hogy megyéjebeli panaszleveleket elfogadjon, —• habár a szabályszerű évi látogatóküldöttségnek nem volt beadva? Van igen ! csak azon szempontból is, hogy a panasz alapos vagy alaptalanságáról meggyőződjék. Ha alaptalan elvesse; ha alapos vizsgálatot tartson felette. Hogy a panaszlevelek a szabályszerű évi látogatóküldöttségnek adassanak, azt igen lehetne követelni, ha az azt rendelő 1807 april 18 és 1812 aug. 9-ik egyházi perrendtartásra vonatkozó törvények tudomásul lennének az illető panaszkodni akaróknak. De ha e törvény követését elmulasztják, hát már panaszkodniok nem lehet? sérelmeik orvoslását az e.megyénél nem kérhetik ? Azt tagadom! Ez az eset Máté-Szalkán. A börvelyi e.megyei gyűlés e tárgy körüli eljárása ellen senki ellenkező véleményét nem nyilvánította. Ha Asztalos György ur — ki a nagy-károlyi e. m. gyűlésen ezt felemiitette — ott volt Börvelyben, mért nem tett ott ellenvetést az e.megye eljárása ellen ? A börvelyi e.megyei gyűléshez adott panaszlevél elsőbb tárgya „hogy máté-szalkai lelkész ur többszőri hívásra sem ment el a beteghez," nem évült el, mert a tény után következő gyűléshez beadatott, mig a másik kettő, igaz, elévült, de az e.megyei gyűlés — mivel egy panaszlevelen volt mind három tényállás beadva, megvizsgálására küldöttséget nevezett, mely küldöttségi munkálat — hozzá mellékelt okmányokkal — a nagy-károlyi e.megyei gyűlésen tárgyaltatott. S hogy, mily vita tárgya volt, azt kimutatja közlő ur, az illető panaszlott lelkész eljárását helyeslő szónoklatok, csaknem szórói-szóra való közlésében. Pedig azt hiheti közlő ur, hogy nem lehet egészen mondani, hogy helyesen cselekszik a lelkész, ha beteg híve hívására, a halál kemény harcát vivó lélek megnyugtatására s erősítésére el nem megy, mert ez által elveszti hívei előtt szeretetét s igy munkássága sikerét; lelkészi kötelességét mulasztja el. » Jakab apostol mondja: „beteg-e valaki ti köztetek, hivasson egyházi szolgát, de ha az egyházi szolga nem megy ? helyeslendő ! t Ha a lelkészt Úrvacsorájával hívják, ugyanakkor könyörögni is hívják, mert a beteg Űrvacsolása körül való eljárás, hozzá, alkalmazott könyörgéssel van összekötve. De ha az Űrvacsorát nem viszi; ha az nem szokás abban a helyben, hol lelkészkedik, nem kell-e elmenni betegségét vigasztalás balzsamával enyhíteni, erőt, bátorságot, könyörögni vele kemény harca megharcolására ? A Katona Geleiféle kánon 61 ik szabálya szerint, „rendkívüli esetekben ott, hol a reformátusok a pápistákkal vegyesen laknak, fel lehet adni az Urvacsoráját a betegnek, de ugy, hogy az visszaéléssé ne váljék." Máté-Szalkán épen vegyesen vannak a két felekezetbeliek. Visszaélés lett volna-e az ott, hol mint panaszlott lelkész állítja, soha nem volt reá eset, hogy beteg rendkívüli időben kérte volna az Űrvacsorát ? Visszaélés ott lehet, hol, csekély betegségben is gyakran sürgettetik a lelkész Úrvacsora vitelére. De ott, hol egy beteg volt, ki kérte, az is mint panaszlott lelkész mondja „vallástalan volt; templomba nem járt." Es ezen beteg, midőn élte utolsó pillanataiban akart kibékülni Istennel s az emberekkel, nem volt lelkipásztor, ki eszközölje azt, mert lelkésze szerint visszaélés egy haldokló