Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-09 / 6. szám

feldolgoztatik. Emelőleg és felelevenitöleg hatott ez a theol, tudományokra általában, s életet adott főleg egy uj tudománynak, mely azóta általános elismerést vivott ki, melyet sokan „primus inter paresmások épen „regina scientiarum" névvel tisztelnek meg. Ez a biblilai könyvek históriai kritikája. Halálos döfés ennek a hagyományoktól eltérő legkisebb eredménye is azokra nézve, kik a hagyományos nézeteket a keresztyénség ős állapota s a bibliai könyvek eredetéről oly szenteknek tartják, mint magát a vallást és keresztyénséget, melynek ügyét azonnal veszve hiszik, mihelyt ama hagyományok közül csak egyet is elesni engednének. Elképzelhető hát, mily erőmegfeszitést fejtenek ki ezek a védelemben. Azonban mihelyt a támadás egészen objectiv, históriai térre vitetett át, a védelemnek is, ha komoly célja volt, ily térre kellett áttétetni, s igyekezni históriai-kritikai uton jutni eredményre, tekintetbe nem véve, vagy minden esetre gyanúsoknak téve fel az örökölt nézeteket. Természetes, hogy elfogultság itt is félrevezethette a kutatót; de kiknek komoly céljok volt a tudás, átlátták, hogy csakugyan ez uton a kutató a hagyományoktól gyakran egészen eltérő eredményekre jut, mely eredmények egészen más szinben tüntetik fel az ős keresztyénséget s Israel vallásos fejlődését. Már az első ily eredmény elég csábitó erővel bírhatott arra, hogy a megkezdett munkát félbe ne hagyják ; s mentől inkább sikerült ily szellemű vizsgálódásoknak Israel vallása és a keresztyénség előállásának, fejlődésének természetes okait kikutatni, annál többen kaptak kedvet a munkára, mig ellenben azon vélemény, mely az okokat egyedül isten természetfeletti közlésében vélte feltalálhatni, mindinkább tarthatlannak tünt fel. Es ha még voltak, kik nem akarták, mivel a régiből minél kevesebbet, s minél lassabban szerettek volna feladni, kellő következetességgel alkalmazni a kritika jogait, azokat kiábránditá Renan-7iak a magyar olvasóközönség előtt is jól ismert müve. Tudjuk, hogy a nagy hirü francia tudós azon munkájában azt kisérté meg, mit még előtte senki, — rajzolni Jézust ugy, milyen valóban lehetett, a galileai tanítót, a szeretetteljes, vonzó emberfiát, ki minden szivet megnyert; a bátor harcost a zsidó formalismus ellen,a nagy vallásos hőst, ki halálra megy azon tudattal, hogy halála által győz. — Szíves olvasó! vetted legyen bármily kedvezőtlen előítélettel is kezedbe e könyvet, nem ragadott e el mégis, sokszor akaratlanul, azon magasztos kép, melyet ott rajzolva láttál Jézus első felléptéről, mely előtt maga a rajzoló; bámulva kiáltott fel: ,,mintha a paradicsom szállt volna a földre felléptével! igen, Isten maga lakott valóban a földön !u

? — Ellenben, éreztél legyen bármely előszeretetet is iránta, nem ráztad-e tagadólag fejed, midőn láttad, miként veszi fel Renan kezei alatt e magasztos kép lassanként a legszélső végletekig ragadtatott rajongó vonásait; mi újra a rajzmestertől is azon vallomást csalja ki: „halt volna meg előbb, ugy nagyobb lett volna isten szemei előtt, bár műve nem is örökült volna annyira meg !" ? Olvasva ezt nem tevéd-e fel magadnak a kérdést: vájjon a sok szép találó, megragadó vonás dacára lehet-e ez Jézus képe ? ? S ha igen, hogy feleltél volna rá? Nem találtad-e lélektanilag megfoghatlannak azt, hogy valaki, kiben Renan szerint is a vallásos élet kezdetben oly tiszta, oly erős, s a valódi emberi érzés legmagasb fellángolásával annyira megegyező volt, az mind e fenséges vonásokat oly gyorsan letegye s a leggyakorlatiatlanabb eszmék túlcsigázott hajhászásába csapjon át ? Hogyan ? ugyanazon Jézus, ki nyilvánitá, hogy istenországa nem külső ábrázattal jelenik meg, istenországa már jelen van köztetek, ugyanaz, ki isten országát kovászhoz hasonlitá, mely lassanként járja át a tésztát, vagy a mustármaghoz, mely huzamos ido alatt nő vastag fává; ki egy szóval mindent az emberiség önmagát fejlesztő erejétől vár, összeköttetésben a maggal, melyet ő hintett a világ szántóföldjére: ez később azon őrjöngő képzetet alkothatta volna, hogy nem sokára meg fog jelenni fellegekben, angyaloktól környezve ? ? Az, ki kezdetben önmagának semmit nem kívánt, hanem mindent Isten dicsőségére tett, később oly helyet tulajdonított volna magának, mely őt isten trónja részesévé tegye ? A természet nagy bámulója, ki előtt minden istenről szóla, később a természettel és emberiséggel a legkeserűbb érzelmekkel állt volna-e szembe, a férfi, ki hamisitlan lelkesedéssel élt az emberiségért, végül nem ezért, hanem a leggyakorlatlanabb eszméért áldozta volna fel magát ? Szóval, nem érzed-e, hogy Renan — mint egy jeles tudós mondja — „a physikai csoda helyett, melyet megtagad, lélektani csodákat állított! ?l

í

Azonban Renannal szemben csak az érzésre hivatkozni nem lehet, azt sem foghatjuk rá, hogy mindazon oda nem illő vonások csak saját költeményei, mert hisz lehet látni, hogy véleménye bizonyságául rendesen textusokat hoz fel, vagy Jézus némely tetteit. Igy hát csak az lehet kérdés, ha ama textusokat helyesen fogta e fel, s hogy megkülönböztette-e kellő, sőt szigorú kritikával a valót a hagyomány cirádaitól ? azaz: helyesen exegetisált-e, s alkamazta-e előbb szigorú következetességgel a históriai kritika jogait ? Ez Renan müvének Achilles sarka, az egyedül sérthető pont, s minden másfelé irányzott nyil erőtlenül pattant vissza róla. Ama jámbor vádakra, melyek őt sátánnak, Antikrisztusnak, áruló Júdásnak kereszt,elék, legfeljebb az a felelete lehetett, mit Husz mondot azon öregasszonynak, ki szent szorgoskodással szaladt marok fával növelni máglyáját: „O sancta simplicitás." — Legilletékesebb cáfolói pedig a fentebb emiitett két szempontból találták müvét nagyon hiányosnak. Az exegesist illetőleg nagyon helytelennek találák azon eljárását, hogy Jézus oly szavait, melyeket azon különös körülményekből kellene kimagyarázni, a melyek között mondattak, ő ugy veszi fel, mint általános, Jézus által minden körülményre adott szabályokat, s igy hozza aztán ki, hogy Jézus utoljára annyira engedé vezettetni magát istenországa elvont eszméjétől, hogy ezért a gyakorlati életet, a vér, barátság, haza legszentebb kötelékeit feláldozá. Ki hiheti, hogy Jézus, ki a Be-