Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-09 / 6. szám

thaniai Máriát gyöngédségeért dicséré, s tanítványai asketai szigora ellen, kik jobbnak tartották volna, hogy azon összeg, melyet ez Jézus megtisztelésére fordított a szegények között osztassék ki, védelmébe vevé: az azon szavakat, melyeket különös körülmények között mondott egy gazdag ifjúhoz: „add el vagyonodat s oszd ki a szegényeknek" általános szabályul állította volna fel, s hogy a szegényeket, csak azért mert szegények, boldogoknak mondotta volna ? ki kiheti, hogy azon Jézus, ki, midőn a Zebedeus fiai óhajták, hogy helyet foglalhassanak a Messiás országában az ő jobb és bal keze felől, akkor a pohárra mutatott, melyet kiinniok kell. s ez által az önmegtagadás kötelességét tevé rájok: az betűszerinti értelemben ígért volna amaz országban 12 trónt tanítványainak? Grondolható-e. hogy Jézus, ki a Fariseusoknak szemekre veté, hogy ceremóniáik miatt a legszentebb kötelességet szülőik iránt elmulasztják, s maga a keresztről is oly ragyogó példáját adá a fiúi szeretetnek : az ama szavaknál „apát és anyát gyűlölni ő érette," vagy hol az ő szellemi rokonságáról beszél, ott oly erkölcstannak hódolt volna, melytől a gyermeki szeretet érzése idegen ? Ki botránkozhatik meg azon, hogy Jézus az igazságot és vallást, melyekért ö élt, magasbbra becsülé, mint a vér kötelékeit, s e világról való szorgoskodást, és, midőn maga is kimutatá, hogy az igazságot inkább szereté mint életét, tanítványait is az önfeláldozás ugyanazon szelleme által akará lelkesíteni ? Szabad-e Jézus ezen kifejezéseiből: „miattam," „az én nevem miatt," „az evangelium miatt," azt hozni le, hogy ö az emberi korlátait tulhágva azt akarta volna, hogy egyedül csak érte éljenek s őt szeressék, mintha bizony az ő sz emélye és ügye iránti szeretetről volna ott szó! ? Mi közös van a keresztyén önmegtagadás ezen elve s a későbbi klastromi Askesis között? s ki ismeri fel Renan asketa ábrándozójában azon Jézust, kinek tanítványai nem böjtölének, s ki ker. János asketismusával szemben saját küldetése jellemzőjéül épen azt adá, hogy „az ember fia Jött éve és iva/' sőt valódi emberi életmódjáért kora ,igazhitű' pártja által mint rosz erkölcsű vádoltatott ? Vagy róla, ki a házasságra nézve ama nagy szavakat mondá : „mit isten összekötött, azt ember ne válassza el," és ennek alapján az elválást — egy szükséges esetet kivéve — nem helyeslé, s Mark legeredetibb tudósitása szerint azok között, miket érte elkeli hagyni, a nőt nem emlité, róla feltehetjük-e, hogy isten országáért a nőtelen állapotot, sőt az önképtelenitést magasztalta volna? Ennek bizonyítására lehet-e hivatkozni ily szavak szószerinti felfogására: „szemedet, mely megbotránkoztat vájd ki, kezedet, mely megbotránkoztat, vágd le?" Vagy honnan veszi Renan a jogot, hogy Jézus Kajafás előtt mondott ama fontos szavait, melyekben az ö „mostantól fogva való" eljöveteléről szól, tekintetbe nem véve, sőt épen ennek alapján, azon véleményt tulajdonítsa neki, hogy érzéki, apokalyptikus módon, angyaloktól körülvéve ezen világrend végével meg fog jelenni s ítéletet tartand ? Szóval, Renan exegesise főhibáját abban találhatjuk, hogy nem vette tekintetbe az összeköttetést, melyben Jézus hasonló szavai előjönek, s valóban bámulatunkat kell kifejeznünk, hogy oly jeles orientalista mint ő, Jézus szavai kimagyarázásánál oly kévéssé figyelt a keletiek képes beszédmodorára és szokott hyperboláira. A második s a főnehézség Renan müve ellen a históriai kritika hiányát illeti. E hiány sehol sem szembetűnőbb, mint a 4-ik evangelium használatában. Szerinte ez evangelium egészen egy eszme érdekében íratott, s Jézus csaknem mit sem mondott abból, mi ott szájába adatik; sőt oly különösségek, mint p. hogy Jézus anyját halálakor Jánosra bizta, sem históriaiak. Es mégis elismeri ez evangelium valódiságát: „Ha ez ev. nem valódi (authenticus) ugy itt szándékos csalás lenne—mondja — mire az apostoli korban nincs példa." S mi lesz aztán Renan kezei között a 4-ik ev. ból ? Nem egy későbbi iró műve, ki a régi korban nagyon is divatos szokás szerint egy szeretett tanitvány cége alatt, történet alakjában, mihez szabadon választá az anyagot, szemlélődik Jézus személye felől azon céllal, hogy a keresztyénséget ugy állítsa elő, mint amely egészen a Judaismusból nőtt ki, mely feladat felett erkölcsi szempontból bizonyára senki pálcát nem törhet, hanem egy tanitvány müve, ki nem öntudatlanul, hanem célzatosan másként rajzolja a mestert, mint amilyen volt. Nem egy harmadik műve, ki János személyében egy tanitvány eszményképét s egy magasztos eszme hirdetőjét dicsőíti, hanem egy oly férfié, ki önmagát dicsőíti és hogy apostol társai, főleg Péter felett kitűnjék, még azon körülményt is költi, hogy Jézus anyját rábízta!! Valóban, ha a 4-ik ev. apostoli eredete csak ily feltételek alatt fogadható el, ugy a conservativ kritikával nem sokat nyerünk ! Vájjon nem a kritika hiánya hozta Renan könyvébe azon méltán megbotránkoztató lapot Lázár feltámasztásáról, ezen „kegyes csalásról" R. szerint, melybe Jézust először belekeverék, s azután ő is folytatta? S mit mondhatni ez állásponton a többi csodákról is, mik ez ev.-ban előjőnek ? Furcsa, hogy maga Renan elismeri, hogy Jézus beszédei ez evangéliumban csak mesterséges compositiója egy másnak, s mégis ezen beszédek alapján vádolja Jézust bizarr beszédekkel. — Nem szerencsésb a Synoptikusok kritikai használata, mert minden később támadt traditio kritika nélkül felhasználtatik a történeti előadásra. Szerinte sem volt egyik is (a logiákat kivéve) szemtanú, s ha csodákat beszélnek el, az félreértésből s tulhajtásból támadt; „az apa és anya gyűlölése" s más ily nemű socialisticus mondatok csak Lukács tulhajtásai, ebioni álláspontján, s mégis a történetben mindezek Jézus rovására esnek ! Sáomoru példája bizonyára, hogy a következetesség hiánya a hist. kritika terén hogyan tisztátalanitja el Jézus képét, s a túlhajtott conservativismus, mely fél feladni egy traditiot valamely bibliai könyvről, hogyan ragadja el tőlünk Jézust a maga idvezitöi nagyságában. Lehet-e bámulni, ha ily érzékeny lecke után a legconservativabb tudósok nagy része is felhagyott azon törekvéssel, melynek jelszava volt: „minden áron fentar-12