Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-29 / 48. szám - 1868-12-06 / 49. szám

való fölállítását nem akarnám "kimondani; söt ellenkezőleg azt mint valóságos kivételt tekintem, mert a mi népünk nagyobbrésze nem a városokban lakik, és igy népoktatóinkat nem a városban kell nevelnünk, hanem ott, hol későbbi működésűkre jobban előkészülhetnek, azaz kisebb községekben, hol mezei gazdasággal is foglalkozhatnak, és ennélfogva — fájdalmasan mondom — én az indítványt nem pártolhatom (Maradjon.) Sehwarez Gyula nem látja érveit akként megcáfolva, hogy visszahúzná indítványát. (Jobbról mozgás). Azt hiszi, hogy ha 20 képezde állíttatik fel, oly számú tanszemélyzettel, mint az a törvényjavaslatban megszavaztatik, az egész összeget oly csekélyre lehetne tenni, mely igen könnyen meg volna takarítható más meddő kiadások megszorítása által. Eötvös József báró, vallás- és közoktatási miniszter : Tisztelt ház ! Csak egy pár szóval akarok az előttem szólott képviselő urnák felelni. (Halljuk !) A képviselő ur nem látja át, hogy miután én magam is azon reménységet fejeztem ki, hogy idővel népoktatóinkról jobban fogunk gondoskodhatni, mint ezen törvényben, miért nem tesszük ezt most mindjárt ? Az én felfogásom szerint minden törvényhozásnak feladata a törvényeket alkotni a jelenre. Miután a törvényhozás évenkint összejön, azon percben, melyben azon helyzetben fogja magát látni a törvényhozás, hogy a törvényt a népoktatók érdekében módositsa, ez mindig hatalmában fog állani. Egyébiránt azt, hogy a törvényjavaslatoknál ne a jelen, hanem a jövő költségvetést vegyük tekintetbe én nem tartom célszerűnek. En azt hiszem, hogy minden törvényhozás nem a jövőnek, hanem a jelennek alkot törvényeket (Helyeslés). Es én nem kétlem, hogy talán már a jövő törvényhozás e törvényjavaslat több pontjainak módositását fogja szükségesnek látni. Egyébiránt a jövő törvényhozás is ugy mint a jelenlegi, a maga korának fog törvényeket alkotni, nem pedig egy távolabbinak (Szavazzunk !) Elnök föltevén a kérdést: a 85. §. nagy többség által elfogadtatik. A 88-ik §-ban Babesch Vince több hiányt lát s kérdést intéz akár a cultusminiszter úrhoz, akár a bizottság elnökéhez, vájjon ezen §-ban elrendelt oktatási nyelv a képezdék előadási nyelvére is vonatkozik-e vagy nem ? Zichy Antal előadó azt hiszi, hogy azon általános elv, mely a törvényben kimondva van, hogy mindanki anyanyelvén nyerje az oktatást, a lehetőségig mindig életbe fog iépni, és erre is értendő. Babesch Vince ezen felvilágosítás után nem tesz indjtványt, mert maga is azt tartja, hogy a tanítás célját tévesztené, ha nem a nép nyelvén történnék. Hanem az 5. és 6-ik tantárgyra nézve tegnap tett észrevételeit ismétli. A történelmet és földrajzot illetőleg oda tétetni óhajtja, hogy „általános, nemzeti és hazai." A szerkezet nagy többséggel elfogadtatik. Az 106 ik §-ra Zsarnay Imre következő módosítást tesz : Az első két sor helyett, melyekben a miniszter ur belátásától feltételeztetik a nőnevelőket képező intézetek fetállitása tétessék : „106. §. Az állam az ország különböző vidékein tanítónőket képező intézeteket is állit fel." A módositvány elfogadtatik. A 115. §: után szót emel Várady Gábor: T. ház! A 81. §-nál bejelentett módositványomat bátor leszek ez alkalommal röviden indokolni. (Halljuk !) A 25 tagu bizottság jelentésében ez áll: „a kisdedóvodák üdvös és szükséges voltát a bizottság elismeri s forrón óhajtja elterjedésüket; de nem tartja azokat a „tulajdonképi tanitás körébe s a közoktatási tanintézetekről" szóló törvényjavaslat keretébe foglalhatóknak s igy e törvényjavaslatnak kisdedóvodákra vonatkozó egész fejezetét mellőzendőnek vélte." En azon állitásnak alaposságát, hogy a kisdedóvodák nem illeszthetők be egy népiskola közoktatásról szóló törvényjavaslat keretébe, igy általánosságban nem ismerhetem el. Mindnyájan tudjuk, t. ház, hogy a kisdedóvodáknak hármas feladatuk van: Az erkölcsi és anyagi megóvás és az értelemnek természetszerű fejlesztése, lás ha az óvodák ezen hármas feladatukat megoldották, akkor azok a népiskolák támaszául és természetes alapjául szolgálnak. Ki vonná közülünk kétségbe, t. ház, hogy az oktatás, főleg a nevelés szüksége, nem a gyermek 6 éves korában, tehát nem az elemi iskolák küszöbén támad, hanem ott támad ezen szükség, a midőn a gyérmek eszmélni kezd. Mindnyájan tudjuk, t. ház, a Kik az óvódák működését figyelemmel kisérjük, miszerint azon gyermekek, a kik a kisdedóvodákban ha csak egy évig is élvezték a játszva oktatás, az értelemfejlesztés jótékonyságát, azon gyermekek ugy az elemi iskolákban, mint általánosan az iskolai pályán, kevés kivétellel, jóval felülmúlják azon társaikat, a kik a kisdedóvodák jótékonyságát egyáltalában nem élvezhették. Bizonynyal ezen érvek és indokok vezethették az igen tisztelt közoktatási miniszter urat arra, hogy a kisdedóvodákat, mint az elemi iskolák alapját, bevette a közoktatásról szóló törvényjavaslatba, a mely javaslatba azok teljesen beilienek, s a mely javaslatból nézetem szersnt a kisdedóvodákat kihagyni sem lehet anélkül, hogy ezáltal magában a rendszerben igen nagy ür ne támadjon. (Helyeslés.) Tudom én, t. képviselőház, hogy hazánk pénzereje nem engedi, hogy minden községben államköltségen állíttassanak kisdedóvodák; mig másrészről az, hogy a községek kivétel nélkül kényszeríttessenek arra, kogy mindenütt óvodákat állítsanak, ugy mint ez a javaslatban eredetileg tervezve volt, nem egészen, nem minden tekintetben felelne meg hazánk viszonyainak. Ugyanazért tehát én csak azt kérem most, hogy ne méltóztas-