Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-29 / 48. szám - 1868-12-06 / 49. szám

dijt rendeltek. A másik ellenvetést, melyet ellenem — gondolom — felhozni fognak, sokkal nyomatékosabbnak tartom. (Jobboldalon nyugtalanság.) Azt hiszem, a másik ellenvetést a takarékosság szempontjából fogják felhozni. En részemről nem kivánok semmi lehetetlent; tudom, mi van megállapítva az 1869-iki költségvetésben a tanitói személyzet fizetésére nézve ; de azt hiszem, hogy a törvény hosszabb időre hozatik, mint egy évi államköltségvetés megállapíttatik. En megengedem, hogy 18ő9-ben nem lehetend magasabbra emelni a tanitóképezdei tanárok fizetését, mint itt a törvényjavaslatban megszabatik, de ebből semmiképen nem következtethetem azt, hogy nem lehet a törvénynek, tekintettel a jövőre kimondania, hogy mennyire emeltessék a tanitók fizetése. Azt fogják tőlem kérdeni, mutassam ki a segélyforrást, honnan erre nézve a költségeket megszerezni lehetne. A mi a tanitói személyzet fizetésének emelését kizárólag a tanitói képezdékben illeti, eltekintve a többi, u. m. népiskolai, polgári iskolai és egyéb tanfolyamok tanitói személyzetének fizetés emelésétől, mi, mondom tüzetesen a jelenleg tárgyalt képezdei tanárok fizetésének emelését illeti, azt hiszem, a következő években nem leend nagyon nehéz a meddő kiadásokból annyit megtakarítani, hogy az igazgató fizetése 1000 forint helyett 1800 forintra, a rendes tanítóé pedig legalább 1600 frtra emeltessék. A mi pedig azt illeti, hogy a tanitóképezdék személyzetének fizetése ekkép magasabbra emeltetvén, szükségkép maga után vonná a többi tanitói személyzet fizetésének emelését is, erre nézve meg vagyok nyugtatva, mert azt hiszem, hogy a t. ház a többi íanitói személyzet érdekében is másként fog a jövőben határozni. Én tehát áthatva azon gondolattól, hogy nem a közoktatásügyi kiadásoknak kell a többi kiadások után megszabatniok és mintegy azon morzsából táplálkozni, a mi a többi után megmarad, — hanem épen ellenkezőleg át vagyok hatva annak tudatától, hogy a nevelési ügy minden nemzetnek első szükséglete: bátor vagyok beadni ezen szakaszra egy módositványt (Halljuk !), megjegyezvén még, hogy nemcsak az igazgató és a rendes tanitók fizetését óhajtanám magasabbra emeltetni, hanem a segédtanító és a gyakorló-iskolai tanitó fizetését is. Az utóbbira nézve különösen az irányadó nálam, hogy tudom, mily nehéz épen az ifjúság azon éveiben elhatározni magát egy rögös, nem kecsegtető életpályára, a mely években a minta-tanárok és képezdei tanitók ezen pályára lépni szoktak Módositványomban előforduló számokat a jegyző ur felolvasása után sokkal tisztábban fogja a t. ház látni, mintha én olvasnám fel azokat. Bátor vagyok módositványomat benyújtani. Bujanovics Sándor jegyző olvassa a módositványt : Módositváiiy. A rendes tanárok fizetése 1800 és 200 forint szálásbér. Ezen felül az igazgató tanár az igazgatói teendőkért 200 forint tisztelet dijt kap. A segédtanár fizetése 800 frt, az iskola épületében lakás- fűtéssel, s a köztartás asztalánál szabad étkezés. A gyakorló-iskola tanítójának fizetése lakásán kivül 900 frt. Eötvös József báró, vallás- és közoktatási miniszter: T. ház! Ha a népoktatásról készített törvényjavaslatban egy cikkely van, melynek szerkesztésénél erőt kellett vennem magamon, és mely úgyszólván nehezemre esett, ez épen azon szabály, illetőleg szabályok, melyek a néptanítók fizetéséről rendelkeznek és én megvagyok győződve, hogy a t. ház ép oly nehéz szívvel fogja ezen fizetéseket elhatározni, mint én azokat indítványoztam. Kétséget sem szenved, hogy ezen hazának minden tisztviselői közt nincs olyan, a kire fontosabb ügy bízatott és ki a hazának ily nagy érdekeit kezelvén, oly csekély jutalomban részesülne. De fájdalom, nem követhetjük ebben -tisztán szivünket, hanem a lehetőséget is szemünk előtt kell tartanunk és a dolgok jelen állásában én nem tartom kivihetőnek, hogy a fizetések magasabbra emeltessenek. Ugyanezen helyzetben vannak Európa más országai is ; Amerika és Svájc kivételével a népoktatók anyagi ellátása mindenütt igen szegény s hiányos. A Franciaországban 1854-ben indítványozott törvényjavaslatban Guizot a fizetések minimumát kétszáz frank, azaz körülbelül 83 forintban határozta meg, s előttem szólott igen t. képviselőtársam, miután ezen tárgygyal annyit foglalkozott, tudni fogja, mily állapotban van Németországban, jelesen még Poroszországban is az iskolamesterek legnagyobb része. Franciaországban jelenleg is még az 500 franknyi maximum nincs mindenütt elérve; Poroszországban azáltal segítenek magukon, hogy fokozatos előléptetést használnak, akként, hogy az oly iskolamesterek, kik 80 vagy 100 tallérral kezdették pályájukat, később jövedelmezőbb állomásokra helyeztetnek át, és igy legalább reményt látnak maguk előtt, Részemről meg vagyok győződve, hogy ez nem fog igy maradni; meg vagyok győződve, hogy épen a népnevelés általános elterjedése által e haza anyagi tekintetben is annyira emelkedni fog, hogy idővel meg fogja hálálhatni népoktatóinak azt; mivel nekik tartozik: mert teljes meggyőződésem szerinte hazának anyagi tekintetben is emelkedése sokkal inkább függ a népneveléstől, mint bármi mástól (Helyeslés); de a jelen pillanatban, ha magunkat ámitani nem akarjuk, magasabb fizetéseket nem állapithatunk meg. (Helyeslés.) Nem ismerem t. képviselőtársamnak nézetét a tanitóképezdéket illetőleg, s meglehet, hogy ő e részben más véleményben van, mint én. En ugyanis a képezdéknek felállítását nagy városokban nem tartom célszerűnek. (Helyeslés.) Egyes kivételes esetekben, városokban is lehet és kell képezdéket, fölállítani, mert szükséges, hogy városok számára is neveltessenek népoktatók. Atalánvéve azonban, minthogy a nevelendő néptanítók nagyobb részének hivatása az, hogy falusi iskolákban működjék, én a képezdéknek városokban s főkép nagy városokban