Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

sitiv keresztyénség tiszta tartalmával lenne dolga. Oly szorosan ragaszkodik az egyházi rendszer ránk maradt tantételeihez, miszerint alig lehet elhinni, hogy közte és a közt nagy különbözés létezik. Schleiermacher világosan azon egészen reális supranaturalismust vallotta, hogy a keresztyénség természetfeletti módon lépett a világtörténetbe és lényegi rendeltetése a názáreti Jézus által véghezvitt megváltás. Az egész keresztyénség egyedül csak Krisztus ép oly történeti mint ősképi személyének absolut jelentőségen nyugszik. A keresztyén tudalom a bün és kegyelem ellentétében — mint ezt Schlermacher kifejti — oly módon fejlődik, hogy mindaz, a mi a megváltás müvéhez tartozik, a régi prot. dogmatikából elfogadott azon tantételen nyugszik, hogy az ember teljesen képtelen a jóra. Egyedül a megváltó a működő, a megváltott csak elfogadólag viseli magát, a tiszta büntelenséget és a legfőbb tökéletességet veszi föl magába, s ép ez az, mi a megváltót mindazoktól megkülönbözteti, kik vele szemben a megváltás szükségérzetével vannak tele, és pedig azáltal, hogy egyedül ő neki nincs szüksége a megváltásra, sőt ő a megváltás elve. Bármily supranaturalistikusan hangozzék is mindez, mégis egészen más értelme van annak Schleiermachernél s igen nagy tévedés volna, ha azt hinnők, hogy neki hittanánál azon szándéka volt, miszerint ez által uj támaszt nyújtson az egyházi rendszernek. A Schleiermacher-féie hittan minden fogalmán könnyen fel lehet mutatni, hogy alapjukul az egyházi rendszerről nagyon különböző nézletmód szolgál. Hogy a keresztyénségnek természetfeletti jelleme van, állitja ugyan ezt Schleiermacher, de ha ezzel egyszersmind azon állítást köti össze, hogy a természetfeletti nem teljesen természetfeletti, sőt minden természetfeletti egyszersmind természeti is, ugy már ebből látható, mint áll a dolog Schleiermacher supranaturalismusával. O sokkal szigorúbban és határozottabban kizárja a természetfelettit, mint a rationalismus. Mert ez ugyan tagadja a csudákat, de a theistikus alapon nem képes gyökerét metszeni a csudafogalomnak. A csuda a rendes theismusnak legközvetlenebb következménye. Ha egyszer istent világkivüli absolut akaratnak gondoljuk, ugy ezen akaratnak a világban való intézkedését is meg kell engednünk, ezen intézkedés pedig mint valamely transcendens «lv be-nyulása a világfolyamba csak természetfeletti, csak csuda lehet. A rationalismusnak tehát semmi joga sincs az isten és világ viszonya feletti supranaturalistikus feltevéséből ennek következményeit ostromolni. Csak Schleiermacher szüntette meg az által feltétlenül a csudaj fogalmat, hogy istennek a világhoz való viszonyát nem theistikus, hanem pantheistikus módon fogta föl. Schleiermacher pantheismusa nagyon vita alatt lévő dolog ugyan s ő maga is igen komolyan tiltakozott ezen ellene emelt vád ellen. De ha minden oly nézet, mely istennek a világhoz való viszonyát immanensnek mondja, méltán nevezhető pantheistikusnak, ugy a Schleiermacher-féle hittannak sincs semmi oka ezt rosz néven venni. Ha isten és a világ végső vonatkozásban csak ugy különböznek egymástól, hogy isten — mint Schleiermacher mondja — az absolut felosztatlan egység ugyan, de a világ, habár mint egységet téve, mégis csak magában fel- és szétosztott egység, mely egyszersmind minden ellentét és különbözőség felosztottsága és minden ezen határozott különféleség által van, ugy isten és világ mindig két lényegesen különböző fogalom marad ugyan, de mégis ugy különbözők, a mint azt a Spinosismus is megkülönböztetheti: a natúr a naturans és natura naturata viszonya az. Tehát minden csak a természet sphaerájába esik, minden isteni egyszersmind természeti s nem lehet istennek oly működése, mely, a mint ez a csuda fogalmához tartozik, a természettel transcendentalis módon érintkeznék, vagy természetfeletti lenne. Bármily magasan álljanak is egyes, jelenségek a többiek sora fölött, mégis mindenkor ugyan-i azon immanens természetösszeföggéshez tartoznak s ezért, mivel a dolog természete szerint másként nem lehet, egyátalán csak látszat, ha természetfelettiről és csudálatosról van szó. Schleiermacher a megváltónak az emberiségben megjelenését csudának nevezi ugyan, a mennyiben sajátságos szellemi tartalma azon ember életkör tartalmából, melyhez tartozott, meg nem fejthető, hanem csak a szellemi élet általános forrásából valamely teremtő isteni aktus által; de azon általános szellemi forrást, vagy az eredeti szellemerőt a természet erejének kell tekintenünk, tehát épen ugy isten teremtő aktusából keli levezetni, mint a természeti erők minden más hatását. Schleiermacher nem bocsátkozik a csudafogalom bölcsészeti vitatásába, nem tekinti ezt a vallásos tudalom álláspontján álló hittana feladatának ; de ha e nézpontból azon alaptételt állitja föl, hogy a kegyesség érdekéből sohasem támadhat oly szükségérzet, mely valami tényt ugy fogjon föl, hogy istentől való függése teljesen megszüntetné a természetöszefüggés általi íeltételezettségét, vagy más szavakkal, hogy nincs oly vallásos szükségérzet, mely valamely csuda szükségességére vonatkoznék, ugy ez által is dogmatice meg van szüntetve a csudafogalom. Bölcsészeti érdeke különben sincs a csudafogalomnak, és ha vallásos sincs, ugy a kérdés csak ez lehet, vájjon az evangeliumi történet ténylegessége nem kényszerit-e minket a csuda elfogadására, vájjon a megváltó személyéről való fogalmunk, bármily magasra állítsuk is, irásszerüleg van-e képezve, ha természetfeletti fogantatását és születését, feltámadását és menybemenetelét is nem tekintjük személyisége lényeges mozzanataiul mint ezt az egyházi tan állitja. Schleiermacher nem kerülhette ki hittanában ezen kérdést, de erre adott feleletéből csak azt láthatjuk, hogy mily kevés jelentősége van rá nézve a csudának. Jézus természetfeletti létrehozatásáról azt mondja (Glaubenslehre 2. r. 74.) a természetfeletti nemzés általános fogalma lényeges és szükséges marad, ha a megváltó különös előnyét csonkitatlanul akarjuk fentartani, de azon közelebbi meghatározás, hogy férfiúi hozzájárulás nélkül nemződött, a megváltó sajátságos méltóságának lényeges elemeivel épen nem függ