Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

össze, tehát a ker. tannak nem is alkatrésze. A ki tehát azt elfogadja, az csak az újszövetségi iratokban lévő elbeszélésekért fogadja el, és igy az abban való hit, valamint sok oly tényszerűben, melyek ép oly kevéssé szükségesképen függnek össze a megváltó méltóságával és működésével csak az iratról való tanhoz tartozik és mindenki az itészet és magyarázatmód általa jóknak talált alaptételek helyes alkalmazása szerint határozza el a fölött magát. Krisztus feltámadásának és menybemenetelének tényeirŐl, valamint azon jövendöléséről, hogy ítéletre eljövend, azt mondja Schleiermacher, hogy azokat a személyéről való tan tulajdonképi alkatrészéül felállítani nem lehet. Mivel Krisztus megváltó működése a benne lévő isten lételén nyugszik, ugy ezen tények és ama tan közt közvetlen összefüggést felmutatni nem lehet. A tanítványok isten fiát ismerték föl benne, anélkül hogy feltámadásáról és menybemeneteléröl valamit sejtettek volna s ezt elmondhatjuk magunkról is. Már itt látszik azon egész kétértelműség és sophistikus-dialektikai mesterkéltség, mely a Schleiermacher-féle hittanban végignyúlik. Schleiermacher nem tarthatja Jézus életének mind azon mozzanatát valódi csudának, mivel főként ránézve az ő álláspontján csuda nincs. De hát mért nem mondja ezt ki egyenesen, miért akarja a dolgot föltüntetni ugy, mintha ö ezen csudateljes események tényleges realitását még csak kérdésbe sem tenné, mintha itt nem a tényekről, hanem csak azok jelentőségéről volna szó ? Ea mi joggal állithatja Schleiermacher, hogy mindazon csudák, melyekről ö is mint tényekről beszél, nem is bírnak azon jelentőséggel a megváltó személyére nézve, melyet azoknak rendesen tulajdonítanának ? Hiszen mi a megváltótól való fogalmunkat csak az evangeliumi történetből képezhetjük, mikép lehet tehát az oly valami közönyös dolog, vájjon épen azon legrendkivülibbet, mely — mint olvassuk — a megváltó életéhez tartozott, személyisége lényeges mozzanatául tekintjük e vagy nem? Hiszen magától világos, hogy, ha Jézus születésével, feltámadásával és menybemenetelével valóban ugy áll a dolog, a mint az evangeliumi történet beszéli, épen ezen csudateljes tényeknek kell ránk nézve a fobizonyitéknak lenni arra, hogy egész megjelenése azon természetfeletti jellemmel bírt, mely a megváltó fogalmához tartozik. De ha azon csudák tényleges realitását kétségbe vonni nem akarjuk ugyan, és mégsem tulajdonítunk nekik lényeges jelentőséget a megváltó személyére nézve, ugy ez oly félszegség, melynél megállni lehetetlen. Ha azok a megválóra nézve csak valami esetlegesek és lényegtelenek, ugy hogy ép oly jól lehet őt ezen csudák nélkül képzelni, mint ezekkel, ugy a legtermészetesebb következtetés, mit abból vonni lehet, bizonyosan ez, hogy azok nem voltak oly rendkívüli tények, tehát nem is csudák. Schleiermachernek is ez a tulajdonképi véleménye; mert a ki semmi csudát sem fogad el, az Jézus születését, feltámadását és mennybemenetelét sem tarthatja csudának. De hát mért nem mondja ezt ki Schleiermacher nyiltan és himezés-hámozás nélkül, miért beszél arról ugy, mintha rá nem is tartoznék, hogy ezen csudák tényleges realitását vallja, és ezen egész kérdésnél csak azoknak a megváltó személyére való jelentőségéről volna szó, sőt, mikép mondhatja Jézus születését illetőleg azt, hogy a ki az ö értelme szerinti természetfeletti nemze'st fogad el, az bajosan találhat okot, azon természetfelettiben, melyet az uj szövetségi elbeszélések tartalmaznak arra, hogy attól a történeti jellemet megtagadja vagy a betűszerinti magyarázattól eltérjen ? Ez egyenesen hamis, mert a ki Jézus természetfeletti létrehozatását csak Schleiermacher értelmében fogadja el, az azon értelemben tagadja, melyben az evangyéliomi történet szerint természetfelettileg létrehozatott, mint tarthatja tehát egyúttal az evangyéliomi elbeszélések tartalmát történeti igazságnak ? A Schleiermacherféle hittan elvei szerint Jézus történetében semmi csudateljes és valódi termé-? szetfeletti nem lehet, Jézus élete csak egészen természe-í tesen folyhatott le; és ha Schleiermacher sohasem mondja ki nyiltan és tisztán ezen különbözőséget hittana és az egyházi tan közt, és mindig csak mellékdolognak akarja azt tekintetni, a mi különben az egész álláspontnak oly lényeges különbözőséget ad, ugy ennek oka csak abban lehet, hogy hittanát orthodoxusabbnak akarja föltüntetni, mint a minő valósággal. Nincs oly másik hittan, mely részint általános elvei által, részint azon itészi boncolgatások által, melyeket az egyes tantételeknél nyújt, a keresztyénségről való ortliodox nézet alapját oly módszeresen aláásta volna, mint a Schleiermacherféle, és egy sincs mely azt oly nagyon igyekeznék elleplezni s oly nagyon félne az egyházi tannal való nyilt szakadástól. A ki ezen egyháziasan hangzó, de mindig más értelemben vett kifejezések és formák ortliodox küloldala és mesterkélt játéka által magát rászedetni nem hagyá, eléggé világosan fogja látni, hogy itt egészen másként áll mindennel a dolog, mint látszik. A Schleiermacherféle hittan ezen sajátságos jellemét, ezen mesterkélt törekvést arra, hogy a modern bölcsészeti nézetet a régi orthodox hit köpenye alá rejtse, ezt kell ismerni, hogy benne oly kor termékét láthassuk, mely legfőbb feladatául azt tűzte ki, hogy azon ellentéteket, melyek fenálltak és másként közvetíthetők nem voltak, ily külsőiegesen és látszólagosan egyesítse. (Folytatjuk.) ISK ü ja ÜGY. Az egyházé vagy az államé-e az iskola? s melyik a htlyes viszony? (Dr. Schenkel Dániel nyomán Hörk József.) Az iskola a dolog természete szerint nem az egyházé, mert az egyház nem foglalja magában az összes köz-világi életviszonyokat ? Az egyház országa nem e világból való ? Az egyháznak az Isten országát kell építenie, előmozdítania, föltartania; az államnak ellenben a világi életet kell rendeznie és vezetnie. Midőn Krisztus