Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-02 / 5. szám

tetett. Mely célból XIV. Lajos egyenesen hozzá fogott a dologhoz, mert keményen megparancsolá, hogy a protestánsok vagy visszatérjenek a kath. egyházba, vagy az országból kitakarodjanak. Gyermekeik erővel elszedettek, betegjeik mellé barátok rendeltettek, az istenitisztelet s a zsoltárok éneklése eltiltatott. Ily körülmények közt, megszámlálhatatlan sokan hazájukat elhagyva, Angliába, Belgiumba, Hassiába, Poroszországba és Dániába költözkötnek, kivivén magukkal Franciaország nagy kárára, a szép művészetet. Kik erővel visszatartatának, többen voltak két milliónál, s ezek sokfélekép kínoztatva, házanként koldulva oda kényszerittettek, hogy vagy vallásukat elhagyván, áttértek, vagy pedig megmaradva vallásukban, megölettek. Legsajnálkozásraméltóbb volt azonban azok sorsa, kik gályákra hurcoltatván, eladattak — kiknek azon része, mely még életben volt, Anna angol királyné közbenjárása folytán bocsáttatott szabadon. — Piemontban a Valdensek kegyetlenül megölettek. — Ily dolgok következtek a nantesi edictum eltörléséből. A nyugoti egyház sajnálva a mult században elvesztett egyházi községeit, minden alkalmat felhasznált, azokat visszaszerezni; mely végre az 1610-ben kötött békét, — melynek értelmében a protestánsok a rom. katholikusokkal egyenlő joggal birtak — megszegve; miután különösen a csehek ellenszegültek, fegyverre került a dolog. A szorongatott csehek Mátyás halálával a pfalci fejedelmet, 5 ik Frigyest választák királyul, ez azonban 2-dik Ferdinánd és szövetségeseitől 1620. Prágánál a fehérhegy alatt megveretvén, Pfalc meghódittatott, Csehország pedig legyőzetve rabláncokba veretett. A Cseh főnemesség részint vérpadon hullott el, részint pedig száműzetett, s vele együtt a protestáns egyház is halálos sebet kapott. Az egyesült osztrák és bajor seregek, felső és alsó Saxoniát lenyűgözve, Pommert meghóditva — győztös zászlóikat tovább-tovább lobogtatva, egész Stralsundig nyomultak, visszafoglalva mind azon egyházi társaságokat, melyeket a 16-ik század harcai a protestánsoknak megszereztek. Most azonban, midőn immár győzelmi ünnepet ült volna a katholicismus, megfordult a háború kockája; mert a protestáns egyház védelmére korának legnagyobb fejedelme, Gusztáv Adolf svéd ország ünnepelt királya, mind a polgári, mind a hadi ügyekben a vallásnak tiszta szivü barátja, felkelve, Németországba hős seregével benyomult és a katholicus pártot egész az Alpes hegységig visszanyomva, határai közzé szorította. Igy vette kezdetét a 30 éves háború, melyben 2-ik Ferdinánd a római érdekekért kétszer tette koronáját kockára. A fegyverek mind két részről a vérontásban kifáradva Németország romjai felett lerakattak, és az eredményeiben oly gyászos hadfolytatásnak véget vetett a világ előtt ismeretes westfáliai béke, melyben Európának csaknem minden fejedelmei be valának foglalva, hogy köztük a rom. kath. és prot. egyházban a jogegyenlőség megállapittassék. Sileziában Magyar- és Erdély országban szintén erősen szorongattattak a protestánsok, különösen pedig Rudolf császár óta szomorú állapota volt a protestánsoknak. Mert a vallást illető dolgokat az országgyűlésekre vitetni nem engedvén, az 1604-ik 22-ik cikkelyénél fogva, ezáltal mindazon visszaélések fentartattak maguk erejében, melyek a régi megégetési, fejvételi, s jószág elkobzási törvényekre támaszkodva embertelenül garázdálkodtak az isteni és emberi jogok felett. — Erdélyben mint Bethlen Farkas irja Históriája 5-ik darabjának 424-ik lapján, a fellázadt sokaság — a városi elöljáróság tiltakozása dacára is — a jesuiták farkas utcai templomára és kollégiumára rohant, s azokat kirabolta, s az épületeket, mennyire lehetett, lerontva, szélylyel hányta, hogy többé oda a szerzetesek vissza ne mehessenek. ,,Ezen erőszakos tettnek, szinte Kolozsvár végromlása lett a köze; mert Rudolf császár kabinetjában meg volt tökéletesen határozva, hogy a Jesuiták Templomának feldulásaért Kolozsvár a földszinével egyenlővé tétessék, ugy hogy helyét se lehessen megismerni, mely kemény végzést a császárhoz küldött levele és követe által Básta fordított el a városról. Igy is büntetlen nem maradt, mert az 1603-ik évben Déván tartott gyűlés meghatározta, hogy azon városoknak, melyek a császár hűségétől eltávoztak, semmi más egyházi szertartások a rom. kath. egyházén kivül ne legyen. A kolozsváriak pedig mentül elébb kötelesek a jesuitáknak a nagy cathedralis templomot visszaadni, valamint lerontott kollégiumok helyett házakat és iskolákat építeni, a mellett városi jogaik nagyrészét elvesztvén, fizetnek, 60,000 forintot. A királybíró Tótházi Mihály életét nem akarván megváltani a katholika hitre állással, mint ajánltatott, fő vételi el lakolt, ugyanott Déván." Ugyan ezen esztendőben october i.avában, az unitáriusoktól a piaci nagy templomot, az óvári iskolát, minden azokhoz tartozó épületekkel, és jövedelmekkel együtt német katonákkal elvették, és a jezsuitáknak adták, a pénzbeli büntetést is, 10,000 forinttal kellett pótolni a városnak, amellett 24 elébb kelő polgárok tömlöcbe hurcoltattak, és némelyek közülök, erőszakosan veszték el életüket stb. stb. — A kolozsvári ref. egyh. története Szilágyi Ferenc. Tény, hogy az egész 17 és 18. századon keresztül Magyarországban, a bécsi, és linci békekötések, és az ezekre fektetett számos törvénycikkek dacára is, melyeket a papi, jezsuitái befolyás kifogyhatatlanul megtámadott, a hierarchia minden erejét megfeszítve, erős egységes szervezetére támaszkodva s a protestantismus kiirtásán dolgozott. Emlitsük e a komáromi, berencsi, eberhardi, lipótvárosi és kaposvári börtönöket, melyekben a protestáns lelkészek láncra veretve szenvedtek, sáncmunkára kényszeritetve kínozattak, mig nem végre a nápolyi gályá-