Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-02 / 5. szám

kon, mint gonosztevők, eladattak. Elhallgassuk e a Kobb e's Karaffa-féle eljárásokat, és az eperjesi mészárszéket, midőn a protestánsokra a jezsuitáktól szervezett liajtóvadászatok tartattak. A törökök, kik nagy befolyással voltak arra nézve, hogy az üldözés lelke azon részeken, melyek birtokaikban valának nem futhatott gyilkos indulattal keresztül, meg kell vallanunk, szelídebben viseltettek a magyarok iránt, mint tulajdon testvéreik; mert megtilták a Szelepcsenyi és Kolonics-féle vérbiróságok előtt megjelenni. Nagyon természetes, ezen válságos időben a két egyház léte, és nem léte, a törököknek pedig érdeke forgott kérdésben. Igen jellemző Szelepcsényinek azon mondata, ki midőn a bebörtönözött protestáns lelkészekre vonatkozólag, a királyi tanácsosoktól kérdeztetnék: miért üldözteti ezeket a papokat, holott világos a dolog, miszerint mind ártatlanok'? — az emiitett főpap ur igy felelt: Egy kötelet fontunk, a ref. és luth. számára, azt akarjuk nyakukra hurkolni, hogy lábra ne állhassanak; mert különben magunk bukunk meg. — Lampe. De bármint ellenezték is a törökök a megjelenést: mindazáltal a haza, és egyház érdekében engedelmeskedni kellett a protestáns lelkészeknek; mert veszélyben forogván mind az egyház, mind a nemzetiség, lelkiismeret szerint sem egyiket, sem másikat nem lehetett abban hagyni. Mert ha a papok önként elhagyták volna egyházaikat az üldözők azokat azonnal jezsuitákkal telepiték vala meg. Ezenkívül ha meg nem jelennek vala, a világ azonnal a lázadás bélyegét 3ütötte volna reájuk, minélfogva magok az egyházak is a megjelenésre kérték fel papjaikat, hogy megmutassák a világ előtt, miszerint ők tudnak is, akarnak is, a törvényeknek engedelmeskedni. Es célt is értek, mivel 1681-ben a soproni gyűlés alkalmával, azokat illetőleg, kik száműzettek, a maguk ellen kiadott reversalisok megsemmisíttettek, és a protestáns vallás szabadgyakorlása törvény által is kimondatott, melylyel egyszersmind ártatlanságuk bebizonyíttatott. Articul. 25. Diaetae Soproniensis Anno 1681. Másfelől a római egyház hatalma is, mintegy megboszulására erőszakos hatalmaskodásának a 18-ik században folytonosan csökkent. Mindenütt a katholikus tartományokban a hitetlenség messzekiterjedt hódításokat tett és a pápa hatalma oly annyira szük határok közé szoríttatott, miszerint nyomott helyzetében, számtalan tekintélyek nemcsak gúnyolták, hanem végóráját ütni, már szerették volna is hallani, mig ellenben a protestantismus, szomorú állapota felett élénk sajnálkozásokat fejezték ki. Ezen alásülyedését okozák a francia, szárdinia és nápolyi zavarok, különösen pedig azon híres Bulla melyet 1713-ban XI. Kelemen adott ki, mely az első szótól Unigenitusnak neveztetett, mely ezen századon keresztül, oly nagy egyenetlenséget okozott Franciaországban, hogy miatta 1753-ban a parlament tagjai is száműzettek. De ugyan ezen században, mig a német birodalomban a Franciaországból száműzöttek sokaságával — melylyel azonban ott hanyatlott — a protestánsok száma növekedett: addig az egész századon keresztül a magyar protestáns egyház csak balsorsát gyászolta. Mert sok helyeken a templomok erőszakosan elfoglaltatván, az isteni tisztelet szabad gyakorlása eltiltatott, a sérelmek orvoslásáért a koronás főhöz való járulás utja elvágatott, a tanuló ifjúság küliskolákra való menetele megszorittatott, a papok fizetése elvétetvén, rom. kath. lelkészeknek adatott: és az annyi sérelmek, ha ottan-ottan az udvarnál meghallgattattak is, de soha gyökeresen nem orvosoltattak mind addig, mig annyi ártatlan vér kiömlése után, a polgári és vallási jogokat nyert türelem megcsorbitva az élesre köszörült fegyvereket, az egymás ellen való szeretetlen küzdelmet, egy nemesebb irányú verseny terévé változtatta át. Az ellenséges indulatoknak szelídebb érzelmekre lett olvadása, minden esetre nagy befolyással volt arra. nézve, hogy a 19-ik században a catholicismus lenyomott helyzetéből, hova 18-ik században sülyedt alá — felemelkedve, régi tekitélyét ugy annyira visszaszerezte, hogy ezen század közelebbi éveiben Spanyol, Olaszország-, Dél amerika Irland, és Franciaországban, ezen egyház befolyása sokkal nagyobb lett, mint volt a megelőző századokban. Mig ellenben tény, miszerint sem a 18-ik század erkölcsi forradalma, sem a 19-ik századnak erkölcsi ellenforradalma, a protestantismus határait legkevésbé sem nagyította; mert ha szinte a Salisburi 30,000 számüzötekkel növekedett is Poroszország, Belgium, és Angliában a protestánsok száma, de ugyan anynyival azon érsekségben kevesedett. Azon körülmény minden esetre feltűnő a protestáns egyház életében, miszerint azon községek Európa szerte, melyek a 16-ik században, a reformatiot nem fogadták el, ahhoz többé nem is ragaszkodtak. Ellenben számtalan egyházakat lehet találni, melyek a rom. egyegyháztól elszakadva protestánsok lettek, és ismét áttértek — de protestáns községgé soha többé nem alakultak. — Pedig a reformatio ideje, történjék az bár más érdekek s más viszonyok közt, de még nem fejeztetett be. (Vége köv.) I S K 0j^A 0 f, Y. Egyengessük a közoktatásügyi törvény útját. Tagadhatlan ugyan, hogy a népnevelés terén honunkban sokat tettek az egyesek, érdemeket szereztek az egyházak, meglepő eredményt mutat a prot. egyház működése, azonban minthogy az állem ezen a téren eddig kötelességének eleget nem tehetett, mind az a mi történt — hiányos. Népnevelésügyünk ezért még korántsem áll ott, hol állnia kellene. Ma azonban a magyar állam oly helyzetben van, hogy ezen ügyben, mely az ő ügye is — sokat tehet. Hivatva van pedig az állam ezen ügyben intézkedni, mert ezt tenni érdekében s igy jogában és kötelességében áll. Intézkedésének azonban, ha az célszerű akar lenni, olyannak kell lenni, mely azok