Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-02 / 5. szám

nak — s azonnal be lesz dugulva a forrás, melyből Ők gyarapodásukat meríthetik; mert senkinek sem lesz kedve kiválni oly egyházból, melynek jótéteményeit tapasztalja. — Ámde, miután az egyház ily megujulása szinte rendeletek és kormányzati szabályzatok folytán nem remélhető: azért is kívánom én a szabad társulás utjánalakuló conferentiák létrejöttét. Ezt adja Isten! Ballagi Mór. A bibliatanuluiány Hollandban. „A szent könyvek értelmezése a theologus legfőbb s egyszersmind legnehezebb feladata" monda egy század előtt Ernesti, rámutatva a helyes útra is, melyen haladni kell, ha e sok viszontagságon átment mesterséget kellő sikerrel akarjuk folytatni. —• A sz. könyvek értelmezése ! ? mintha bizony a keresztyén — vagy azt megelőző zsidó világban is lett volnaidö, melyben asz. könyveknek okuk lett volna panaszra a felett, hogy nem értelmezik ! Megpróbálta azt boldog, boldogtalan, s alig mondhattak valamit jogosabban, mint egykor egy elménc tudós: „ezen könyv az, amelyben dogmáit keresi mindenki, s melyben feltalálja dogmáit mindenki." Pedig dogmákat csak csináltak ám ! s minden dogmáért a bibliát értelmezik, s el lehet képzelni hányféleképen ! Többféleképen értelmezik azt ugyan még ma is a különböző irányú tudósok, hanem egy ember egy helyet csak egyféleképen; mig volt idő — s már a keresztyénség fellépte előtt — midőn ugyanazon helynek mindig két értelmet tulajdonítottak, betilszerintii, — és egy magasabb, láthatlan — nem mindenki által felfogható — mystikus értelmet — melyet amaz rejt magában, mint test a lelket. (Philo.) — S ha még ennyivel megelégedtek volna! De ha már az emberben nemcsak testet és lelket kezdettek megkülönböztetni, hanem I. Thess. X.2

3 nyomán egy harmadik alkatrészt: a szellemet is : lehet-e bámulni Origenesen, — ha hármas értelmet vett fel: betüszerintit vagy históriait (ro far óv (rM[iazixóv) ; erkölcsit (rpoizokojia, (puyixóv), és szellemit, titkost, mely csak kevés hívők — a tökéletesek — előtt tárul fel (jp ál~ Xeyopta, -q avayiofr) ; TiveouaTcxóqy Három azonban koránt sem volt elég, — a szellemiben is kétféle értelmet vettek fel, — egyik arra tanit meg : mit higyünk? (allegória), másik: mit reméljünk ? (anagógia.). E négyféle értelem igazolásáról egy későbbi kor gondoskodott, a szentháromságra mutatva: „Isten három és egy. Lényegében egy, személyében három. Ezért az írás is, — mely tőle van — a betű egységében hármas értelmet rejt." Majd az Apokalypsis hét pecsétje ujmutatására a négyet hétre egészítik ki (symbolikai, synecdochai és hyperbolai.). Csoda e aztán, ha ily eljárás mellett könnyű volt „ama könyvben" kinek-kinek feltalálni dogmáit ? Hisz — mint egy derék tanárom mondani szokta — „mit az exe-1 i'Jy geta keres azon szilárd elhatározással, hogy megtalálja, azt meg is fogja találni." Méltán nevezi Doedes (Hermeneutiek) ez irányt ,,féktelen önkényesnekl

.e

Ez iránynak hódoltak a prot. theologusok közül is sokan, különböző alakokban, az allegoristákon kivül a pietisták az emphazisról szóló tanukkal, mely szerint a sz. irók gyakran sokkal többre céloztak, mint a mennyit tulajdonkép kifejeztek s ilyenkor egy „signifacatior sensus repraesentatio"ra kell gondolnunk.Ugyan csak ide sorolható más oldalról a socinianusok methodusa, kik á priori tagadván, hogy a bibliában valami a józan észszel meg nem egyeztethető foglaltatnék, szabályul álliták: „ne quid statuetur, quod ipsi sanae rationi repugnet, seu contradictionem involvat." Ép ily önkényes a philosophiai (Meyer— 1666), melyszerint a sz. irás helyes értelme mindig egy-egy philosophiai igazságot kell hogy magában foglaljon, s igy azon értelmezés, mely ezzel nem egyezik, helytelen. Nem különben önkényes a Kant által ajánlott morális interpretatio, mely szerint minden helyet — igaz nem igaz — ugy kell értelmezni, hogy a tiszta ész vallás általános gyakorlati.elvével megegyezzék. Egyike a legönkényesebbnek az úgynevezett rationalisták modora, mely minden bibliai elbeszélést egészen természetes uton igyekezett kimagyarázni, — ugy t. i. mintha amaz elbeszélésekben épen semmi sem volna, mi csak távolról is hasonlít a csodához. (Természetesen ily célra uj lexicon, uj grammatica s főleg uj syntaxis kellett.). Az egyéni önkény e nevetséges tulcsapongásai szültek egy más — már szomoritó irányt, melyet Doedes ,,a rabszolgailag megkötöttnek" nevez. Bizonyos értelemben ugyan megkötött, — rabszolgailag megkötött az Írásmagyarázó, a mennyiben kötelessége azt kutatni: mitértett a kézalatti kifejezésen maga az iró, s mit akart hogy azok, kiknek számára irt, alatta értsenek, ha azt megtalálta ezt, s sem többet sem kevesebbet magyarázni ki. Igy van megkötve mindenki, a ki más szavait vagy irását megérteni s mások előtt megmagyarázni kivánja. Ez nagyon természetes, s a nélkül hogy betanulta volna, alkalmazza is minden becsületes ember Írásban és társalgásban. De nem az irás ez objectiv megkötő hatalma rakta a jármot a nevezeti irány követőire, s nem is a subjectiv meggyőződés ereje kényszerité — mint az előbb nevezett irány embereit—keresni s kimagyarázni a bibliából, mi abban nincs, hanem egy egészen idegen hatalom ! Az egyház és hagyományos értelem a római egyházban,—a confessiók a protestánsoknál. Amannak gyökeres nyavalyája, — ennél csak visszaélés, ugyszólva megtagadása önmagának Amannál még 1839-ben is igy ir egy tanár (Loehnis) Hermeneutikájában: „miként a dimplomata, fejedelme szellemében és érdekében kell hogy felfogjon és magyarázzon mindent, igy a kath. exegeta is a kath. egyházra nézve, — — mit az egyház valamely hely értelméről magyarázott. azt az exegetának meg kell tartania." s ugyan ez évről egy magyar kath. tanár (Ranolder) „A kath. magyarázó kötelezve van — megtartani azon értelmet, mely az egyház által hivatalosan nyilváníttatott." A