Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-01 / 44. szám

kezelnék, Hogy ez nem felel meg a jogegyenlőség elvé­nek, ugy hiszem, nem szükséges hosszasan mutogatni. Hogy pedig vegyes házasságoknál protestánsok felett róm. kath. szentszékek, róm. kath. elvek szerint fogná­nak továbbá is Ítélni, — hivatkozom e ház bármily val­lású tagjainak méltányossági érzetére, — ez nem külső igazságtalanság-e, az nem oly abnormitás-e, melyet a mai fogalmak mellett, nem évekig, nem hónapokig, de, mi ként Debrecen városának nagy érdemű képviselője igen helyesen jegyzé meg, csak egy napig is nem lehet, nem szabad tűrni ? A magyorországi protestánsok régente csak ugy gyakorolták házassági ügyeikben a biráskodást, mint gyakorolják azt ma is erdélyi testvéreik, mire számtalan bizonyító adatokat lehetne levéltárainkból felhozni. Nem önkényt adták ők fel e jogot, hanem az, sok más egyéb­bel együtt, akaratjok ellenére erőszakkal vétetett el tő­lök. Az i 79%-iki törvényhozás visszaadta nekik e jogot, azt határozván a 26. t. c. 11. §-ában :universae cau­sae matrimoniales evangelicorum utrius­que confessionis propriis ipsorum Con­sistoriis dijudicandae relinquantur. Dee különben dicső törvénycikknek jellemző vonása, fájda­lom, a fél rendszabályok, — mit egyébiránt nem az azt alkotott jeles hazafiaknak, hanem az akkori idő szelle­mének akarok vétkül felróni. A transitus például megen­gedtetett; de „ne ternere fiat," minden egyes áttérési esetet ő Felségének kellett feljelenteni. A vegyes házas­ságok megengedtettek ; de mindig kath. lelkész előtt kelle megköttetniük s az azokból származott gyermekek háromnegyede a róm. kath egyházé volt s csak egyne­gyede a prot. egyházé. Igy a házassági ügyekre is ki­mondatott, hogy azok a protestáns törvényszékek illető­sége elé tartoznak; de — mig ez Ítélőszékek szerveztet nének, — a mi pedig megtörténhetett volna négy hét alatt, — a polgári törvényszékeknél hagyatni rendeltettek. Itt tehát, mindenekelőtt egy történelmi jog­talanság jóvátételéről, egy történelmi tartozás lerovásáról van szó, a mi már magában is megérdemli, hogy ily ténynek decretálása által a tör­vényhozás a múltnak sötét lapjaihoz egy fényes lapot Ír­jon, s a magyarországi protestánsoknak a tőlök erősza­kosan elvett jogot, habár csak ideiglenesen is, t. i. mig azt a többi testvérfelekezetek is gyakorolni fogják, visz­szaadja. Ámde az mondatik, hogy ez hátralépés volna. Igaz­ságot szolgáltatni annak, a ki attól meg volt fosztva, jo gokat egyenlően felosztani a testvérek közt soha sem le het hátralépés. Ha nem jogos a külön házassági törvény­kezés, vétessék el mindenkitől; ha jogos, adassék meg mindeniknek. — Különben is hátralépésnek a törvényke­zés terén én csak azt tartom, a mi által az igazságszol­gáltatás roszabbá válik. Ha a házassági törvénykezés, habár csak ideiglenesen is, visszaadatik a protestánsok­nak, ez által az igazságszolgáltatás épen nem fog ro­szabbá lenni. Most ezek házassági ügyei nagy részben oly tör­vényszékek által is tárgyaltatnak, melyeknek tagjai a prot. egyházjogban nem jártasak. Tudnék megyéket ne­vezni, melyek területén sok ezer protestáns lakik, s me­gyei törvényszéki biráik közt egyetlen egy protestáns sincsen. A róm. kath. kánoni jogot tanulják a prot. jogá­szok is ; de a prot. egyházjogot vájjon hányadik kath. ember tanulja, s igy aztán miképen is lehet tőle kivánni és várni, hogy prot. házassági ügyekben egészen correct Ítéletet hozzon ? A vegyes házassági pörös esetekről nem is szólok. Mert hogy az által — hogy a róm. kath. szent-székek a prot. félre nézve sohasem mondják ki a vég elválást s nem engedik meg az uj házasságra lépést, még akkor sem, midőn az a prot. elvek szerint megengedhető volna, — az osztó igazaágnak elégtétetnék, azt, ugy hiszem, senki, de senki nem fogja állítani. Ellenben hogyan állna a dolog, ha a prot. házassági ügyek, — mig a törvényhozás e tárgyban véglegesen ^ határozni fog, — a protestánsok saját törvényszékeihez tétetnének által ? E törvényszékek épen nem kizá­rólagos papi törvényszékek; még a papok disciplinaris ügyeik felett is itt legalább fele részben világi tagokból álló hatóság ítél. A házassági szerződésnek pe­dig tagadhatatlanul polgári de vallásos oldala is lévén, a protestánsok házassági ügyeinél az által, ha azok keze­lésével ily törvényszékek bízatnának meg, az igazság­szolgáltatás semmi esetre sem fogna kárt avagy hátra­lépést szenvedni. Aztán, t. képviselőház, ha még azon reménynyel kec^egtethetnök magunkat, hogy a felekezeti válaszfalak mint más téreken, ugy e téren is, mi hamar le fognak dőlni! Meg vagyok én győződve, hogy ha csak e házon állana, inkább ma volna hajlandó mint holnap azokat le­rombolni. De ime a felekezetességen felülemelkedett há­zasságnak már ez előtt is voltak bajnokai; a mult század kilencvenes éveiből csak az egy gróf Batthyáni Alajost emlitem fel, a jelen század harmincas éveiből egy Beöthy Ödönt, Balogh Jánost s a felső táblától egy gróf Pálffy Józsefet, gróf Széchenyi Istvánt, ennek nevendékét és barátját a fiatal báró Eötvös Józsefet stb. Es a vallás­szabadság, vallási jogegyenlőség nagy eszméi ma is e ha­zában nagy részben, fájdalom, a jámbor óhajtások kö­rébe tartoznak, Mire mutat ez ? Hogy itt e háznak actioján kivül még más tényezők is számba veendők. Csak nem régen hallottunk a távol hegyek megöl egy hangot, — pedig e hang hazánkban is sok reá kegyeletesen hallgató fülekre talál, — hangot, mely kárhoztató Ítéletet mond a világot most annyira mozgató vallásszabadsági és vallási jogegyenlőség! eszmék, kár­hoztató ítéletet különösen az illetőségöket a házassági ügyekre is kiterjesztő polgári bíróságok felett. Ne vegye nekünk senki rosz néven, ha a százados szomorú tapasztalásokról nem is szólva, ily hangok hal­lattára még nem látjuk oly közeinek azon időt, midőn el

Next

/
Thumbnails
Contents