Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-01 / 44. szám

fogjuk mondhatni: a felekezetiig nálunk csak iires szó, tárgy nélküli fogalom, melyre tekintettel lenni immár többé nem kell! Ha ez idö be fog következni, ha a magyar nemzeti jellemnek azon vonása korlátlanul és akadálytalanul fog nyilatkozhatni, hogy azt nem kérdi, milyen kinek a kathekizmusa, hanem ki szereti forróbban ezen ő általa oly forrón szeretett hazát: akkor a protestánsok bizonyosan nem lesznek utolsók, kik drága áron szerzett külön jogaikat a közös anya oltárára fogják hozni. Addig ne csudálja senki tartózkodásukat; addig ne kivántassék, hogy mig a többi testvérek mindenike külön kiván gazdálkodni, csak ők legyenek azok, kik csekély vagyonkájukat közös gazdálkodásra oda adják. Addig én is szabadságot veszek magamnak következő módositványomat benyújtani s azt a t. képviselőház kegyes tekintetbe vételébe ajánlani: „Mig a házassági bíráskodásról a törvényhozás véglegesen fog intézkedni, a házassági válóperek a különféle hitfelekezetek egyházi törvényszékei által kezeltetnek./ Minek folytán a magyarországi mindkét hitvallású evangélikusok váló perei is, ezek régi joggyakorlatához képest és az 1791. 26. t. c. 11. §-a értelmében, saját egyházi törvényszékeikhez tétetnek által. Vegyes házassági válópereknél mindenik fél felett saját hitelvei szerint saját törvényszéke itél." Várady Gábor a jogügyi bizottság véleményét pártolván, megjegyzi, hogy mig ebből a meggyőződés hangja szól, addig a központi bizottság jelentésén — nézete szerint — a keresettség, a kényszerűség jellege és az argumentumokbani hiány érzete szövődik át. Hogy ez alkalommal döntendő el az egyházi bíróságok kérdése: azt — szóló — a miniszteri javaslat 12. és 23. §-ban látja indokolva. — Szóló szükségesnek látja az egyházi bíróságok megszüntetését, mert a kivételes bíróságok fentartását sem az előrehaladott jogi fogalmakkal, sem a szabadelvüség józan követelményeivel összeegyeztetni nem tudja és mert folytonos megsértése lenne ez az 1848 : 20. törvénycikknek, ugy az osztó igazságnak, de söt még a politikai ildomuak is. Deák Ferenc: T. képviselőház! (Halljuk!) Sehol a vitatkozásokban annyi óvatosságra nincs szükség, mint azon tárgyaknál, melyek közvetve vagy közvetlenül vallási ügyekkel vannak kapcsolatban. Epen azért jelen vitatkozásainknál is semmitsem akarok szólni dogmatikus kérdésekről, mert ezek felett határozni nem a mi körünkhez tartozik és nem is szükséges. Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt, hogy Magyarországban a házasság nem kizárólag polgári szerződés, még az állammal szemben sem, mert maga az államtörvény általánosan parancsolta, hogy a házasságok az egyház előtt köttessenek, parancsolta ezt minden felekezeteknél, még a vegyes házasságoknál is. Sőt az ujabb törvény is, mely ott, hol a kathotikus pap nem akarja összeadni a vegyes házasságot, megengedi, hogy protestáns egyház előtt köttessék, mindenesetre az egyházhoz utasítja a házasságot. Tekintetbe veendő tehát a házasságnak mind polgári, mind egyházi része. Mindaddig, mig e kettő össze lesz szőve, megparancsolni az egyháznak, hogy a házasságokat adja össze a maga egyházi szabályai szerint és azután azt mondani, hogy: „te ezen házassági ügyekben nem fogsz ítélni, hanem ítélni fognak mások,„ talái, jogtalanság, de mindenesetre nem igen logicai dolog. (Helyeslés.). Ha a házassági bíróságokra nézve tisztába akarunk jönni, ha azt akarjuk, hogy a házasságok érvénye fölött semmi esetben se Ítéljenek az egyházi bíróságok, s o részben az eddigi törvényt meg akarjuk változtatni, következetesek csak akkor leszünk, ha más államok példájára a házasságnak polgári részét a tisztán és szorosan vallásitól elválasztjuk. A hol az állam ugy intézkedik, mint intézkedett Franciaországban, Belgiumban és a rajnai tartományokban, a hol a törvényhozás határozottan kimondja, hogy a házasságot, szemben az államhatalommal, ugy kívánja tekintetni, mint polgári szerződést, a vallási dolgokba nem avatkozik, hanem azokat végezzék el a hivők saját egyházukkal önlelkiismeretük szerint, a hol ezen elvek alapján kötelezőleg kimondatik, hogy minden házasságnak, mint polgári szerződésnek, a polgári hatóság előtt kell köttetni, ott igen természetes, hogy a házasságnak, mint polgári szerződésnek, fölbontása is a polgári bíróságok elé tartozik. De mig ez meg nem történik, e nagyfontosságú kérdést a perrendtartás megállapításánál bővebb vitatás, kifejtés és minden tekintetek, minden érdekek megfontolása nélkül mintegy mellesleg eldönteni valóban időelőtti volna. (Helyeslés.) Egyik főérv, mely az egyházi ítélőszékeknek most azonnal a perrendtartás szabályai közt kimondandó eltörlése mellett fölhozatott, az volt, hogy ezen eszme liberális, hogy azt a jogegyenlőség megkívánja, hogy előre kell haladnunk, az eldöntés elhalasztása pedig hátralépés volna. Hosszas politikai pályámon tapasztaltam, hogy egyetlenegy szóval sem történik annyi visszaélés, mint e szóval: „liberális." Gyakran oly eszmékre ragasztatik e cím, melyek, ha mélyebben vizsgáljuk azokat, épen nem liberalisak, s a gyakorlati életben államok intézkedéseinél is nem mindig a liberalismus utáni vágy, h a nem az ország érdekei szoktak döntők lenni, íme közelebb is azon korban, midőn itt Európában liberális eszmének a szabad-kereskedést tartja a világ, Észak-Amerika, melyet illiberalisnak nem szoktak nevezni, védvámokat állított föl, s azokat oly magasságra emelte, mely az európai védvámokéit sok tekintetben meghaladja. Analisáljuk tehát a liberális szónak valódi értelmét a jelen kérdésre vonatkozólag. (Halljuk!) Egyik fél azt mondja, hogy liberális eszme, különbség nélkül polgári biróságokra bízni a házasságok érvényének megitélését, egy szóval minden a házasságra vonatkozó perlekedést, és ennélfogva eltörölni e részben az egyházi bíróságokat, kívánja a vallások jogegyenlősége, melyet az