Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-01-05 / 1. szám
névre, mely nem öleli fel az irodalmat, (literature) a tudománynyal együtt ? Ha a tudományos nevelés gondolkodni, s az irodalom gondolatainkat kifejezni tanit, nincs-e szükségünk mindkettőre '? vagy a kinél a kettő közül valamelyik hiányzik, nem gyarló, csuda, béna teremtés-e az ? Nem kérdezzük, hogy melyik fontosabb: nyelv vagy tudomány? A különben is rövid életet oly dolgokkal tennők-e rövidebbé, melyek sem elmélkedésül, sem gyönyörűségünkre nem szolgálnak ; oda jutottunk-e, hogy tudósainknak nem is kell ismerni azon világ törvényeit és rendjét, amelyben élnek; vagy hogy müveitjeink le -vetközzenek-e minden érzést és fogékonyságot a művészet iránt ? Csudálom némely u. n. haladók korlátolt felfogását, kik azt állítják, hogy a tudomány múlhatatlanul szükséges, de a mostani rendszerbe sehogy sem lehet egyébként beilleszteni, hanem ha abból a közoktatás fofőtárgyát, a nyelveket kitörlik. Minő fonákság — igy szólnak — egy egész gyermek- és fjulcort 3j:et holt nyelv tökéletlen tanultatására áldozni! Bizonynyal elég fonák dolog; azonban vájjon az emberi tanképességet Etonvagy Westminsterben szabták-e meg?5 *1 ) Jobb neven venném részemről, ha a nevelésügyi reform ezen emberei , inkább azon nyilvános és magán-iskolák szégyenltitig hiányos voltát táraadnák meg, melyek azt kürtölik mindig, hogy e két nyelvet tanítják; de nem teszik. Jobb szeretném, ha pálcát törnének azon átkozott tanrendszer bűnös mulasztásai fölött, mely elfecséreli a növendékek legszebb, mert legfogékonyabb életkorát anélkül, hogy legtöbbeknek felületes máznál egyebet adna, s azt is csak abból a tudományágból, melynek kezelését tetteti. Lélekismeretes és alapos nevelés tekintetében Skócia sokkal elébb ál lt mint Angolország. A Scót ifjú sohasem jött ugy ki az iskolából vagy egyetemből, hogy a latin és görög mellett is egyebet ne tanult volna. Sem a skót községi iskolák, sem az egyetemek, nem váltak még szégyenére a nemzetnek, mint a mult században, az egyetemek s az angol nyilvános iskolák nagy része még ma is. Nem mondhatni, hogy némely tekintetben egy-egy kis javitás nem történt; de olyan, melyet reformnak nevezhetnénk iskolai ügyben, nehezebben keresztülvihető, még mint a kormányformában és egyházban is. Pedig ha nyilvános iskoláinkban alkalmaznék a nyelvtanitásnak, gyakorlat szentesitette helyesebb módját, azt hiszem, nem kellene a latin és görög nyelv kedvéért, egyéb tudományokat mellőzni. Jói tudjuk, hogy a gyermekek mily könnyen sajátítják el az élő nyelveket; nem lehetne e ugy tanítani nekik a classicus nyelveket is, hogy gyakorlás és ismétlés utján, megismerkedjenek a nyelv szótárával, mielőtt nyelvtani szabályokkal gyötörnők, melyeket tízszerte könnyebben tanulna bé azután, ha már egyszer jól ismeri az eseteket, melyekre találnak. Ily módszer mellett, egy középkorú tanuló, iskolái bevégzése előtt jóval képes lenne folyékonyan olvasni, akármely közön -Célzás a nyilvános iskolákia, melyek közt régen hírneves az Eton és Westminsterben levő. F. L. séges latin és görög prózairót vagy költőt. Hát ha idevesszük, hogy mennyi ideje maradna aztán a nyelvek mellett, tudományok tanulására ? Szeretnék tnég tovább menni e tárgyban; de félek, hogyha mind elmondanám, amit erre nézve kivihetőnek gondolok: a tapasztalat emberei, alkalmazás vagy megpróbálás helyett, megmosolyognának vagy fejőket ráznák. Nem akarom az eredményt számtani pontossággal meghatározni, annyit azonban bizton állítok, hogy ha a két klassicus nyelvet helyesen tanitanók, egyéb tudományok nem húznák a rövidebbet, vagy nem lenne szükség a nyelveket szépecskén száműznünk, hog'y egyéb tudományra elég időnk jusson. Tehetné valaki az ellenvetést, hogy ma már a tudnivalók rendkívül megszaporodtak, a tudományok köre annyi apró részletekre válik, hogy aki azzal alaposan akar foglalkozni, mentül kisebb körre kell szorítkoznia, s az a csepp, melylyel tüzetesen megismerkedhetik, ugy viszonylik az ismeret tengeréhez, mint egy fűszál az ipar mezejéhez. Ennélfogva, hogy e részecskének egész mélyéig hatolhassunk, le kell mondanunk minden egyébről. Ugy tartom, hogy ez eljárás a tudatlanságnál is veszedelmesebb lenne; mert nem tudjuk e tapasztalásból, hogy bármely tudomány, vagy foglalkozás, ha azzal minden egyebek mellőzésével, foglalkoznak, kolátolttá, fonák elméjüvé tesz s egy sereg előitételetet szül, melyek sohasem engedik, hogy a régi hatást lerontsuk és szélesebb látkörre szert tegyünk ; holott az emberi tudásnak nem az a netovábbja, hogy csak egy tárgyat ismerjünk, hanem hogy néhány tárgy tüzetes ismeretével, párosítsuk többeknek átalános ismeretét. Nehogy félreértsenek, különbséget teszek az általános és felületes ismeret közt. Altalános ismeret alatt, nem egykét üres benyomást értek, hanem hogy ismerjük alaposan, valamely tárgy főbb igazságait, s tudjunk számot adni fogalmának alapvonalairól, a részleteket azokra hagyván, kik azt, mint szaktudományt müvelik. Gyakorlati érdekeink azt követelik, hogy jöjjünk tisztába főleg az élet közérdekű oly tárgyaival, minők pl. a kormány, a társadalom, melyekről aki illetékesen s nem vakon hódoló pártemberként akar beszélni, ugyan értse az anyagi és erkölcsi élet vezérelveit, legyen jártas a moly gondolkodás szabályaiban, jártasabb, mint a hogy akár az élettapasztalás, akár a tudomány megkívánja. Értsük meg egymást, tanulásunknak ne az legyen egyedüli célja, hogy tudjuk, hanem, hogy azt a természet és élet megvilágította álláspontról tekintsük, felfogjuk. A mondottakból nem következik teljességgel, hogy az iskolai és egyetemi tanfolyamba befoglaljuk az egyetemes tudásnak minden hasznos ágát. Vannak dolgok, melyeket iskolán kívül, vagy a tanfolyam elvégzése után könnyebben meglehet tanulni. Ezek közt első helyen említendők az újkori vagy élő nyelvek. Fel tudom fogni ezeknek fontosságát; elismerem, hogy ma már senkit sem lehet jól nevelt embernek mondani, aki. a fraracia-és németnyelvvel nem ismeretes; ámde ezeket sokkal könnyebben meg lehet tanulni, azok körében, akik
