Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-02 / 5. szám

protestánsoknál pedig még azon időkben is, midőn leghűb­ben ragaszkodtak a confessiókhoz hirdeték: „inkább a katechismus s minden jó könyv vesszen el, semhogy is­ten szavával egy rangúnak tartassék" (Kemp.) Panaszkodni azonban egy időről sem lehet, mintha a theologusok e fontos kötelességet nem teljesítették volna. Más kérdés azonban, ha magok az értelmezők is értették-e ? Igen természetes, hogy midőn valaki beszédé­ről előre feltesszük, hogy minden szava három-négy sőt hét különböző értelemmel is bir : ép ugy nem találjuk meg a sok között az egyetlen eredetit, mint midőn — még mielőtt meghallgattuk volna —• előre tudjuk, mit kö­telességünk alatta érteni. S bár egyik irány embereitől sem tagadhatjuk meg, hogy e mellékutakon is sok érde­met szereztek az utókor előtt, nem kevés nyelvi és törté­neti épületanyagot szolgáltatva, melyből egy helyesb irány emberei válogathatnak s építhetnek : de az is ta­gadhatlan, hogy a biblia helyes megértésének csillaga még egyiknek sem tűnt volt fel, ép ugy nem az apologé­táknak mint a támadóknak, kik közül pl. a deisták mind azon bibliai elbeszéléseket, melyeket a józan ész törvé­nyeivel megegyeztetni nem tudtak, megtörtént dolognak tekinték ugyan, de csalási szándékból, szemfényvesztés által véve; a rationalisták pedig az ílyeket igyekeztek természetes uton kimagyarázni. Valóban ily támadások­kal szembe könnyű volt a hagyományos vagy confessi­onalis értelmet megvédeni. Jó hatás nélkül azonban a támadások sem vonul­tak el; mint rendesen minden confliktus — s mentől el­lentétesebb annál inkább — hatalmas lépéssel segiti elő az emberi szellem fejlődését. Igaz ugyan, hogy min­den vallást kivétel nélkül csalásnak nyilvánitának, s a ker. vallást oly alá helyezve, mint csak a lehető legna­gyobb önkény engedheté, igyekeztek kimutatni, hogy nem áll magasabb polcon, s nem dicsekedhetik különb ere­dettel mint a többi; de ez által mégis leszoktatták a ker. apologétákat a dölyfös megvetéstől, mely minden vallást felületes áttekintésre szánandó tévelygésnek bélyegzett; s rászoktatták arra, mit még a ker. vallás ismeretforrá­saival tenni nem merészeltek: — hogy legalább más né­pek szent könyveit és vallását ugy tekintsék mint ki­nyomatát azon érzelemnek, melyről addig általános vé­lemény volt, hogy csak felsőbb hatalom által, kívülről — mechanice — önthető a kebelbe, — a vallásos érze­lemnek, — s a hitelveket és cselekvényeket pedig, — me­lyekben az érzelem nyilvánul — mint a vallásos szükség­let kielégítésére szolgáló külső alakokat. Igy, a kik azon céllal fogtak munkához, hogy kimutassák, miszerint min­den vallás csaláson alapszik, azok rávezeték az emberi­séget azon meggyőződésre, hogy ép ellenkezőleg nem csak a keresztyén hanem a többi vallásoknak is alapja és létrehozója a legbensőbb meggyőződés volt. E meggyőződés képesítette az embert, az őskor val­lásos hagyományait illő komolysággal s objectivitással vizsgálni. E modort előbb csak a nem keresztyén valíá­sokra alkalmazák, — de igen természetes, hogy csak­hamar megkísérték a ker. vallási hagyományokat is ily szempontból tárgyalni s legelőször ekkor is azon kérdés merült fel, hogyan állhattak elő azon elbeszélések, melye­ket a józan ész és természet már ismert törvényeivel meg­egyeztetni nem lehet, sőt azokkal ellenkezésben állnak ! Világos, hogy akkor már két megpróbált, de számtalan ellenmondásba s következetlenségbe ütköző modorhoz nem folyamodhattak ; t. i. sem csalásnak nem tekinthet­ték, sem erőszakolt exegesissel természetes uton magya­rázni nem igyekeztek; kettő bizonyossá lett, bizonyossá­gát kimutatták az ellenkezőt bizonyitni akaró támadások; az t. i. hogy az írók teljes jóhiszeműséggel közlék amaz el­beszéléseket, azon tudattal, hogy valósággal megtörtént eseményt adnak elő, s másik az, hogy az elbeszélt esemény ugy a mint előttünk fekszik — természetfeletti csoda. Mind­kettőt átlátták, de azért valósággal megtörtént esemény gyanánt elfogadni,reális históriai becset tulajdonítani azok­nak ép ugy nem voltak képesek mint korább. — S ez állás­ponton túlmenni nem isIehetettmindaddig,migatheopneus. tia szigorú felfogásához ragaszkodtak, s mig a bibliát csak azért olvasták, hogy lássák belőle mit kell hinni ? Előbb rá kellett jőni, hogy abban különböző írók munkái foglaltat­nak, gyakran különböző szellemben, sőt olykor egymással ellenkezésben; ekkor aztán el kelle esni azon nézetnek is a Bibliáról, mely ezt az első betűtől az utolsóig — a leg­apróbb részleteket sem véve ki — egy és ugyanazon szel­lem müvének tartá, a mely szellemnek az írók csak gé­piesen engedelmeskedő eszközei voltak. El kellett is­merni a Bibliában foglalt könyvekről is — mint a többi irodalmi művekről az iró egyéni minősége befolyását; s ezt elismerve már, nem tűnt többé idegenszerűnek fel az, hogy — saját hiendőnket kihagyva a játékból — egész objectivitással azt kérdezzük és kutassuk, hogy mit hitt voltaképen ez vagy amaz bibliai könyv irója ?! Ez esetben már nem volt szükség többé — mihelyt a zsidó törvény­ben, vagy prófétákban sőt akár az apostoli iratokban is valami olyanra találtak, mi a kutató egyéni meggyőző­désével ellenkezett, — az írót azonnal ugy tárgyalni, mint allegorizálót vagy csalót. Ha az a célom, hogy az iró meggyőződését tudjam ki, mi ösztönözne vagy jogositna akkor ott, hol az iró és tárgy erre a legkisebb intést sem adja — allegóriát keresni ? s hogyan szabadna csalási szándékot tenni fel arról, kinek szellemében ily vonáso­kat nem találunk, s ott, hol épen nem tudnánk számot adni magunknak arról, hogy mi célja lett volna aztán a csalásnak ? Valóban ilyesre akkor már nem is volt szük­ség, volt egy harmadik lehetőség is, mi felvilágosítást nyújthatott, s ez: az iró belső szellemi világa. Ehez for­dultak hát, s ebből akarák kimagyarázni a jelenséget, hogy meg nem történhető eseményeket valódilag megtör­ténteknek tart, s ad elő. Itt két uton járhatni el. •— Egyi­ken megengedve lényegében az elbeszélt esemény való­diságát, csak a csodás szint távoliták el, állítván, hogy csak az iró gyermekes gondolkozás módja okozá, hogy egy valóban s természetszerint történt eseményt csodá-

Next

/
Thumbnails
Contents